Határátkelő

Miután az ember több (akár sok) évet eltöltött külföldön, és úgy érzi, ideje lenne hazaköltözni, azt várja, hogy a visszailleszkedés sokkal könnyebb lesz, mint amilyen anno a kinti életritmus felvétele volt. Aztán nem egyszer gyorsan kiderül, hogy nem feltétlenül igaz ez, és amikor erre rájön az ember, az nagyon kellemetlen tud lenni - derül ki az alábbi személyes sztorikból.

Hazaköltöztél, vagy csak gondolkozol rajta? Hogyan élted meg, mire számítasz? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

A legtöbb országról él egy kép az emberekben, ez a kép persze a legtöbbször torzít. Mégis más a helyzet az olyan esetben, amikor egy nyitott, nyugati társadalomról van szó, és megint más, amikor egy olyan helyről, mint például Afganisztán. Eleve nagy kérdés, miért akar valaki egy ilyen, pokolinak tűnő (vagy annak lefestett) országba menni… Nos, TeePolgar akart, és ment is, utána pedig megírta élményeit, ezeket olvashatjátok ma. Ám előtte egy kis kitérővel kezdünk, mert a legutóbbi, tadzsikisztáni poszt (amit itt olvashattok, ha kimaradt, a vízumszerzés gyötrelmeiről pedig itt írt) kapcsán elég sok kritika érte a szerzőt, aki akkor hosszú kommentben válaszolt. Most beillesztettem ide azt is, mert szerintem sokat árnyal a képen.

Beépülve a társadalomba

Eléggé vegyesfelvágott lesz az eheti válogatás, ráadásul szó szerint. Elsőként ugyanis Svájcba látogatunk a rossz emlékű Svájc-Magyarország foci vébéselejtező kapcsán. Már csak azért is, mert a magyar sajtóban emlékeim szerint meglehetősen kevés szó esett a magyar (?) szurkolók (?) egy részének viselkedéséről, ami nem csak a helyieket sokkolta, hanem a Kolbászkerítésország blog szerzőjét is. Aztán viszont a gasztronómia veszi át a terepet, jót kajálunk Isztambulban és nokedlit készítünk Hollandiában.

Az egyik dolog, amiért szeretem csinálni a Határátkelőt, az az, hogy olyan tájakról, országokról, vagy szakmákról kap az ember sokszor egészen izgalmas képet, ami egyébként soha az eszébe nem jutna. Mert hát mi izgalmas lehet például egy rádiótávcsőben? Nos, mint Zoltán írásából pillanatokon belül kiderül, nagyon sok. Mert például ki hitte volna, hogy Amerikában van egy akkora „süketszoba”, mint Magyarország egyharmada?!

A 100 méter átmérőjű rádióteleszkóp

New Yorkot látni és… jól megnézni! Akár ez is lehetne a szlogenje Susan mai posztjának, aminek külön érdekessége, hogy szerzője ugye Los Angelesben él, tehát tulajdonképpen írásában kicsit két amerikai nagyvárost is összevet egymással. A rengeteg fotót külön köszönöm neki!