Határátkelő

Kolumbia tipikusan azon országok közé tartozik, melyekről általában egyetlen, és nem túl hízelgő dolog jut az emberek eszébe. Pedig a bűnözés és a kábítószer mellett ott lélegzik egy egészen fantasztikus ország – ebből ad ma ízelítőt Péter, aki nemrégiben már jelentkezett írással Dél-Amerikából. (Természetesen a fotókat most is ő küldte, köszönöm neki.)

Cartagena

Ha annyi euróm lenne, ahányszor az elmúlt években olvastam a lekezelő hangnemben emlegetett „mosogató”, „recepciós”, „pincér” diplomás határátkelőkről, akkor egész kellemes összeg ülne a számlámon. Pedig biztos, hogy szégyen az, ha valaki ilyen munkát végez? Ezt a kérdést veti fel az egyik ma ajánlott poszt. Aztán ellátogatunk Kanadába, méghozzá egy frissen érkezett egyetemista írásán keresztül, végül kicsit olimpiázunk még.

(Fotó: pixabay.com/Counselling)

Valahogy úgy lehet a hazaköltözéssel is, mint a határátkeléssel: az ember mindenféle szépséget belelát előre, csak hát aztán jön a valóság, ami aztán nem ritkán csalódást okoz. A mai történet azért is érdekes, mert egy régebbi poszthoz kapcsolódik, amikor a szerző még a hazaköltözés előtt állt.

Te is hazaköltöztél? Vagy még csak most tervezed? Mik a tapasztalataid, mit remélsz? Írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Az ember életét sok minden megváltoztathatja, jellemzően valamilyen trauma szokta leginkább. Azért olyan történet alighanem elég kevés magyarral fordult eddig elő, mint amit Zoli átélt Chilében. Nem akármilyen sztori következik.

Nem, ez nem a Mars, hanem az Atacama-sivatag

A Tíz dolog-sorozat eddigi részeitől kicsit eltérő poszt következik ma, hiszen Zuzzer egyrészt nem pontokba szedte mondandóját, másrészt írt a negatívumokról is, még ha ezekből azért nincs olyan nagyon sok.