Határátkelő

Nyakunkon a nyár és a nyári szabadságok, amit sok határátkelő Magyarországon tölt. Ilyenkor előtör a nosztalgia, jó újra a családdal, barátokkal találkozni, minőségi időt tölteni együtt – és ennek következtében sokakban felmerülhet a hazaköltözés lehetősége. A kérdés csak az, vajon mennyire becsapós egy pár hét nyaralás alapján megítélni egy országot, még ha az az ember szülőhazája is?

A kanadai hétköznapok apró-cseprő történeteit gyűjti össze Birdie, akinek legújabb posztjából kiderül, miként készül fel egy helyi iskola arra, ha váratlan helyzet adódik (például olyasvalaki/valami lép az iskola területére, akinek ott semmi keresnivalója) és azt is megtudhatjuk, ki az a tanulóvásárló.

(Fotó: beecitycanada.org)

A határátkelők körében az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés a hazai ízek pótlása. Különösen az olyan élelmiszerek esetében, melyek a legtöbb országban nem kaphatók. Mert hát lássuk be, a cottage cheese azért nem ugyanaz, mint a magyar túró. Ma feloldjuk ezt a nagy problémát, legalábbis a túró esetében.

Gyűjtsünk kedvenc recepteket! Oszd meg velünk a hataratkelo@hotmail.com címen, hogyan készíted el külföldön a kedvenc magyar (és nem magyar) ételeid!

A kérdés sokakban felmerülhet és bár szerintem sok okból Németország vonzóbb lehet, azért Svájcnak is vannak komoly előnyei. Ma néhány véleménnyel azoknak próbálok támpontokat adni, akik a lehetőségeiket fontolgatják. Ezek persze nem kőbe vésett igazságok, hanem egyes emberek tapasztalatai, véleményei, de reményem szerint a poszt végére kirajzolódik egy kép – és talán némi megoldás is…

Ez a poszt kicsit rendhagyó lesz, mivel egy meglehetősen nem szokványos módját mutatja be a városnézésnek: a rooferinget. Én ugyan nem nagyon vagyok otthon a műfajban, de a Moszkvában élő Gábor (aki sokkal inkább igen, mi több, szabadidejében viszonylag sokat gyakorolja is) sem tud arról, hogy ennek a „tetőn mászkálásnak” lenne szervezett formája, míg Szentpéterváron és Moszkvában ezeket simán ki lehet próbálni.