Határátkelő

A kultúrsokkról már sok szó esett, de mi a helyzet akkor, ha egy egész metropolisz lakosságának a nagy része éli át folyamatosan? Ilyen különleges hely a törökországi Isztambul, ahonnan CyberMacs írta meg tapasztalatait.

A Kanadában éppen a kétnyelvűséggel birkózó, elsős kisfiútól Toszkánán át egészen a lisszaboni anarchista kocsmákig ível a mai poszt, szóval egy dolgot bizton állíthatok: nem fogtok unatkozni.

(Fotó: pixabay.com/stocksnap)

Vajon élhetünk-e boldogan egyszerre két városban, két országban? Sokan élnek és dolgoznak úgy, hogy megosztják idejüket akár két ország között is (és most nem a napi vagy heti ingázókról van szó) – de működhet-e ez a modell? Melyek az előnyei és a hátrányai?

Már éppen kezdtem volna aggódni, amikor megérkezett Harri Seldon beszámolója arról, milyen kalandjaik voltak az Alpokban, ezen belül is Európa egyik legmagasabban fekvő városában. Így aztán idén sem marad el a szokásos útibeszámoló.

Nehéz mit írni akkor, amikor egy blog elér a 3000. poszthoz, egy több mint 8 éves út mérföldkövéhez. Szép kerek számról van szó, megszámlálhatatlan érdekes, szívszorító vagy éppen pozitív történetről – ezúton is köszönöm, hogy megosztottátok a bloggal és legyen ez így a jövőben is! Szinte lehetetlen válogatni ennyi írás közül, úgyhogy a statisztikához fordultam és megnéztem, melyek a Határátkelő történetének legolvasottabb posztjai. Ebből következzen ma egy válogatás (a teljes írásokat a címekre kattintva olvashatjátok el), miközben persze továbbra is várom a különleges vagy akár hétköznapi történeteket a hataratkelo@hotmail.com címre.