Vajon élhetünk-e boldogan egyszerre két városban, két országban? Sokan élnek és dolgoznak úgy, hogy megosztják idejüket akár két ország között is (és most nem a napi vagy heti ingázókról van szó) – de működhet-e ez a modell? Melyek az előnyei és a hátrányai?

Ennek az életformának (mint mindegyiknek) előnyei és hátrányai egyaránt akadnak, hiszen egyrészt az ember ideje egy részét otthon tölti, a megszokott, biztonságos világban, családdal, barátokkal körülvéve, másrészt felfedezhet új kultúrát, megtanulhat nyelvet, fejlesztheti magát. De vajon érezheti magát az ember két helyen egyszerre otthon? Négy történet próbálja megadni a választ.

Dél-Afrika

A dél-afrikai születésű Rozanne idejét szülőhazája és Dublin között osztja meg, utóbbi helyen a Dublin City University-n dolgozik. Nem aprózza el, egészen a közelmúltig Szingapúrban (is) élt, azaz egyenesen három ország (és kontinens) között ingázott.

„Frissen végzett jogászként 1999-ben költöztem Dublinba ír vőlegényemmel. Rögtön az elején elhatároztam, hogy csak akkor döntök az írországi letelepedés mellett, ha lesz annyi rugalmasság az életemben, hogy meglátogathassam a családom Dél-Afrikában. Végül az a rutin alakult ki, hogy egy évből négy hónapot Cape Townban, nyolcat Írországban töltöttem” – mesélte.

„Úgy érzem, két otthonom van, bár hagyományos értelemben véve sehol sem telepedtem le. Írországban megvalósíthatom magam és kicsit avantgarde lehetek, amit valamiért Dél-Afrikában nem szívesen teszek. Mindkét ország különböző helyet foglal el a szívemben, és amikor az egyikben vagyok, hiányzik a másik. Mintha két szeretőm lenne, akik együtt adnak ki egy egészet” – hozott érdekes hasonlatot Rozanne.

„Nem akarok hazudni, anyagilag elég megterhelő ez az élet. A ’normális’, megállapodott életet feláldoztam a szabadság és a rugalmasság oltárán. A technológiának köszönhetően az elmúlt években bizonyos dolgok olcsóbbak lettek” – mondta, hozzátéve, hogy azt tanácsolja a két országban élőknek, gondolják át alaposan, miért és mennyit fizetnek.

„A csak egy országban használható előfizetéses szolgáltatásokból a lehető legkevesebbet használjuk, vagy függesszük fel azokra a hónapokra, amikor a másik országban tartózkodunk. Kössünk olyan egészségügyi biztosítást, ami mindkét országra érvényes” – hívta fel a figyelmet Rozanne.

„A legfontosabb tanácsom mégis az, hogy fogadjuk el és élvezzük mindazt, amit egy ország nyújtani tud. Keressük meg a szerethető dolgokat. Ugyanez igaz a társasági életünkre. Nem ragadjunk a saját körünkön belül, próbáljunk meg barátkozni. És ne érezzük, hogy csak azért kell valakivel együtt lógnunk, mert a honfitársunk” – adott egy (határátkelő magyaroknak is megszívlelendő) tanácsot Rozanne.

Olaszország

Az írországi Corkban született Jack egy olyan online piactér alapítója, ami lehetővé teszi, hogy az emberek helyi termelőktől vásárolják meg az élelmiszerüket.

Idejét szülővárosa és az olaszországi Alba között osztja meg, utóbbiban él partnere, Serena és annak lánya, Ada (miattuk lett kétlaki). Amikor Írországban van, akkor vagy a családjával lakik, vagy bérel egy szobát.

„Szerencsére a munkám lehetővé teszi, hogy bárhonnan dolgozzak. Olaszországban különböző kórházakban vagyok konzultáns, a kórházi koszt minőségét próbáljuk meg javítani” – mesélte.

Jack társasági élete jórészt Corkban zajlik, ugyanakkor a családja már Olaszországhoz köti. Szerencséjére fapados repülővel majdnem fillérekért tud repülni (ideális esetben 50 euró egy jegy) és az út ajtótól ajtóig megvan 9 óra alatt.

Az olaszországi élet egyszerre támaszt nehézségeket és könnyíti is meg a hétköznapokat.

Az egyik ilyen a nyelv, mivel az olaszok nem beszélnek túl jól angolul, viszonylag gyorsan meg kellett tanulnia olaszul. Legközelebbi barátai között is akad, aki nem tud angolul, ami jól jött a nyelvtanuláshoz.

„Mivel séf vagyok, élelmiszerrel dolgozom, így Olaszország lenyűgöző hely számomra. Az ételeken keresztül könnyen teremtek kapcsolatot az emberekkel. A tanulási folyamat őrület volt, de ez kétirányú utca. Van olyan, Írországban felszedett tudásom, ami nagyon hasznos itt, és itt is tanultam rengeteg dolgot, amit ott tudok használni.

Egy új országba költözni mindig kihívást jelent, de frissen tart és mindenképpen rendkívül felpezsdíti az embert” – magyarázta Jack.

Portugália

A rádiósként és tévésként dolgozó Claire ideje egy részét a sligói családi otthonban tölti, a többit pedig a portugáliai Vale De Lobóban. Gyermekei felnőttek, egyetemisták, így aztán bőven akad ideje Portugáliára.

„A klíma csodás, az ember sokkal szívesebben megy bringázni vagy sétálni. A hangulatnak sem mindegy, hogy napsütésre ébred-e az ember. Otthon nagyon keményen és sokat dolgozom, de gy össze tudok gyűjteni annyi szabadnapot, hogy utána ide jöhessek. Inkább egy-egy rövidebb periódusban dolgozom sokat, mint kevesebbet, de hosszabban” - vázolta.

Személyiségének ráadásul nagyon megfelel, hogy többféle nemzetiséggel és világképpel találkozhat.

„Amikor kiérek a repülőtérre, lélegzethez jutok. Mintha több időm lenne saját magamra. Ugyanakkor mégis otthon szeretek több időt tölteni. A portugáliai időtöltés egyetlen hátulütője, hogy egy idő után kissé magányos lesz az ember a család hiányában” - mondta Claire.

„Az emberek azt hiszik, hogy a kétlakiság drágább, de Portugáliában sokkal egyszerűbb életet élek. Azt tanácsolnám mindenkinek, akit ez a lehetőség foglalkoztat, hogy nézzen ki egy helyet, béreljen ki pár hétre egy lakást és töltsön el ott valamennyi időt. Vannak barátaim, akik otthon kisebbre cserélték a házuk és a pénzből vettek egy kisebb helyet Franciaországban vagy Spanyolországban és nagyon élvezik ezt a kétféle életet” - tette hozzá.

Franciaország

A filmrendező / fotográfus Conor 2017-ben ment Párizsba egy két hónapos ösztöndíjjal. Elég jól sikerült, mert ma már ő is kétlaki.

„Eszem ágában sem volt Párizsban maradni, de volt egy írói projektem, és olyan helyre akartam menni, ahol meleg van és viszonylag olcsó. Nos, a helyzet az, hogy Párizs egyik sem a kettő közül” - emlékezett vissza.

„A két város kombinációja csodálatos. A párizsi kulturális élet intenzitása és gazdagsága mellett az emberben megvan az az érzés, hogy mindkét helyen megvetette a lábát, de közben egyik helyen sem eresztett gyökeret és ez nekem eléggé megfelel” - mondta Conor.

„Dublinba érve 20 percen belül összefutok 20 olyan emberrel, akiket a nyolcvanas évek óta ismerek. Párizsban az anonimitás a vonzó. Ezzel együtt Párizsban alighanem élénkebb a társasági életem, mint odahaza, ahol a legtöbb barátomnak párja és gyereke van. Párizs a hozzám hasonló, nomád típusokat vonzza a világ minden tájáról” - mesélt a hétköznapjairól.

Ami az anyagiakat illeti, van lakása Írországban, amit kiad, és amiből megengedheti magának egy kisebb lakás bérlését Párizsban.

„A francia bürokráciát nem tudtam megszokni, borzalmas. Egy apartman bérlése kész horrorshow, elképzelhetetlen mértékű borzalom” - panaszolta.

„A legrövidebb tanácsom az, hogy tessék kipróbálni. Nincs annál jobb érzés, mint amikor az ember fejest ugrik a dologba. Ha sikerül megragadni a benned szunnyadó kalandvágyat, akkor ne engedd el” - tanácsolta Conor.

(Fotó: pexels.com/ney-devis)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.