Határátkelő

Miért így csinálod, miért nem úgy? Miért oda mentél dolgozni, milyen körülmények között laksz és egyáltalán: mikor jössz már haza? Ezek a kérdések sok határátkelő számára ismerősek lehetnek. Vannak-e jó válaszok?

Gyakran (bár talán mostanában már ritkábban) lehet olvasni, hogy a magyar határátkelők mosogatni és egyéb kevésbé megbecsült munkát végezni mennek külföldre. Nos, Zoltán története bizonyítja, hogy ez egyáltalán nem feltétlenül van így, mi több, még csak nem is ő kapart az angliai állásért.

Ma kivételesen két rövid történet következik. Ami összeköti őket, hogy mindkettő két országban játszódik, Magyarországon és Németországban és kórházi élményeket hasonlít össze.

Neked is van külföldi kórházi élményed? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

A családok szétszakadása (szülők, nagyszülők maradnak Magyarországon, a gyerekek, unokák elmennek külföldre) kétségkívül a határátkelés egyik leginkább fájdalmas és legnehezebb része. Csakhogy itt még távolról sincsen vége a történetnek.

A minap magam is belefutottam (nehéz is lett volna kikerülni…) abba a történetbe, melynek keretében egy Kanadából hazatért magyar nő az észak-amerikai országban dúló borzalmas állapotokat ecsetelte, egészen apokaliptikus helyzetet lefestve tudtukon kívül nemváltoztatás alá vetett óvodásokkal és egyéb bornírt baromságokkal. Úgyhogy igencsak megörültem, amikor a Kanadában élő Ákos elküldte alábbi írását.