Határátkelő

A „mozgalmas karantén” kifejezés elsőre meglehetősen furcsának és ellentmondásosnak tűnik, ám Zsolt történetének elolvasása után ez jutott az eszembe. Nem csoda, kéthónapos oroszországi tartózkodásába rengeteg minden belefért, a Fekete-tengertől Mordvinföldön és Baksírföldön át egy nem akármilyen moszkvai menekülésig. (A képeket külön köszönöm.)

Nyugati szemmel nézve Japán a különc dolgok kimeríthetetlen tárháza, mást ne mondjak, éppen a napokban volt itt egy poszt arról, az ázsiai országban a hivatalban elszundizni szokásos, és kulturálisan elfogadott dolog. És ez még semmi…

A svédek a nyugati világban meglehetősen szokatlan módját választották az új koronavírus-járvány elleni védekezésnek. Anélkül, hogy most ebbe részletesebben belemennék (elvégre a blognak ez nem profilja), a lényeg az, hogy a svédek jóval kevésbé voltak szigorúbbak a korlátozásokkal, mint akár a magyarok, osztrákok, németek, britek, olaszok. Hogy ez jó döntés volt-e, az más kérdés, engem inkább az érdekelt, milyen kulturális okok állnak a svéd döntés mögött, azaz mit árul el a svédekről az, ahogyan a járványt kezelték.

A címben feltett kérdésre a válasz nyilvánvalóan az, hogy nem. Legalábbis Európában, ahol az állását kockáztatja az, aki munkaidőben elalszik, pedig a személyes tapasztalatom az, hogy egy ebéd utáni, kora délutáni 15-20 perc szundítás (power nap vagy beauty sleep, kinek hogy tetszik) kifejezetten frissítő és segíti a délutáni hatékony munkavégzést. Mindenesetre mint Steve posztjából kiderül, nem mindenhol büntetik a szundikálást.

Érdekes és tanulságos történetekkel jelentkezik a két- és többnyelvű gyerekek világából Dr. Csiszár Rita. A nyelvtanárként, szociológusként és nyelvészként is dolgozó Rita nem csak ebbéli minőségeiben, de több mint két évtizede külföldön élve anyaként is érintett a migráció és a többnyelvűség témában. Hat éve már írt ide posztot, jelenleg Svájcban él és a német-magyar nyelvpáros mellett hétvégeken az angol, a horvát és az olasz nyelv is jelen vannak a nagycsaládos összejöveteleken.