Nyugati szemmel nézve Japán a különc dolgok kimeríthetetlen tárháza, mást ne mondjak, éppen a napokban volt itt egy poszt arról, az ázsiai országban a hivatalban elszundizni szokásos, és kulturálisan elfogadott dolog. És ez még semmi…
Útikönyvből tájékozódva is sok érdekességet láthat az ember, de az igazi japán furcsaságokra nincs útikönyv a Tokyo Reloaded szerint. Lássunk párat ezek közül a japán főváros egyik kerületéből.
„Járvány idején nem árt az óvatosság, ki tudja, hogy a köztéri szobrok biztonságosak-e? Külön felhívnám a figyelmet a maci csipkés maszkjára, nem, nem állítom biztosra, hogy ez egy női fehérneműből készült, de...
Köztéri szobrokra maszkot tenni már a már az egész világszerte afféle mozgalom lett, így nem állíthatom, hogy ez egy akkora nagy nóvum, no de az autókra! - az azért mégse annyira elterjedt.
Így valóban nyugodtan lehet menni a forgalomba, biztosan nem fertőzünk meg más autókat (lásd a nyitóképet)! Persze ez nem a koronavírus miatt van, hanem a #nemfértbe egy alkategóriája.
Igazi megtiszteltetés, hogy amikor biciklizés közben véletlenül rábukkantam a TOHO STUDIOS-ra, Godzilla ennek a stúdiónak a gyermeke, a bejáratnál a King of the Monsters személyesen fogadott!”
A teljes posztot még sok érdekes fotóval itt találjátok.
Kreatív hollandok az emelőkosártól az ölelőfalig
Hollandiában az emberek rendkívül kreatívak, pláne ha a szeretteikről van szó. Ezekben a hetekben erre a kreativitásra nagy szükség is van - erre hozott példákat Vera.
„Hogyan lehet megünnepelni egy házassági évfordulót, ha a pár külön kell, hogy éljen? Illetve mit lehet csinálni, ha már nagyon-nagyon meg szeretné valaki ölelni a gondozóházban élő szeretteit - mindez nehezítve a korona miatti szigorításokkal? Mindenre van megoldás. (...)
Volt, ahol emelőkosárral álltak oda a hozzátartozóknak segíteni, abba beleállt a látogató, felemelték az emeletig ahol a papa/ mama lakik és onnan beszélgettek.
Előfordult, van róla felvétel, hogy haldoklóhoz is így ment elbúcsúzni a családja. mert így lehetett… És hálásak érte, mert meg lett szervezve, valahogy legalább ez meg lett oldva.
Voltak bohócok, akik ugyanezt a megoldást vették igénybe és onnan szórakoztatták a lakókat és voltak, akik ablakot pucoltak bohóc-ruhában. Rendszeresek a különféle előadások/éneklés a gondozóházaknál.
A legutóbbi kettő ötlet, szerintem aranyérmesek: egy párnak, akik a 62. házassági évfordulójukat érték el, úgy oldották meg a közös ünnepi ebédjüket, hogy az ablak két oldalára terítettek meg egy-egy asztalt, ami összetolva egynek látszott (persze közte az üveg). Egyik oldalán a gondozóház lakója benn, másik kinn, de mégis egy asztalnál, fehér terítő, minden, ami kell. (...)
A másik esetben a fizikai kapcsolat, az ölelés hiányát akarták leküzdeni. Ehhez építettek egy különleges falat lyukakkal (nem olyan lyukak, mint amit korábban írtam a bordélyokról szóló hírben).
A lyukak akkorák, hogy egy jól megtermett ember karja is tövig elfér benne, különböző magasságokban vannak elhelyezve és egy műanyag zsákszerű van hozzájuk rögzítve, a végén kesztyűkkel.
Ebbe lehet belenyúlni - persze ezen felül is még lefertőtlenítve, olyasmi gumikesztyűvel, amit a szarvasmarhák hátulról történő vizsgálatánál használnak az állatorvosok, tuti, ami tuti, de így valóban meg lehet ölelgetni, akit szeretnének. Vagy csak megfogni a kezét. Megsimogatni.
Nem mondom, hogy százas az ötlet, de ha már két hónapja semmi más lehetőség nincs… Tökéletes. Kedvelem ezt, hogy mindig mindenre van megoldás.”
A teljes posztot további ötletekkel itt találjátok.
Májusi hó aranyat ér (vagy nem)
Miközben mi Európában azt nézzük, 15 vagy 25 fok van-e, Kanadában még ilyenkor, május közepén is durvább a helyzet. Dél-Ontarióban például mostanában nincs szerencséjük az ott élőknek (köztük a Juharszirup szerzőinek), mert sarkvidéki levegő köröz a magasban, ami erősen lehűtötte az amúgy sem túl combos tavaszi hőmérsékletet.
„Tegnap délutánra már gigászi 10 fokra emelkedett a hőmérséklet, ezért a családunk jó kanadaihoz méltóan sétált egyet a közeli erdőben, majd én még bicajozni is elmentem a csepegő esőben.
Ehhez képest amire ma reggel ébredtünk, az még a mi gyomrunkat is megfeküdte.
A szomszéd kislány reggel kiment szánkózni a domboldalra, a kollegák meg reggel 8 órakor hóemberes képeket osztanak meg a vállalati chaten. (Mikor építették? Felkeltek ezért korábban?)
Mi éppen tegnap pakoltuk el a téli ruháinkat, de ez úgy sem számít, mert március vége óta egyikünk sem hajlandó télikabátot felvenni, inkább húzunk még egy pulcsit a vékonyabb tavaszi kabátunk alá.
De nagyon nem kell a májusi havazáson meglepődni, Waterloo éppen a Snowbelt határán van, bármikor eshet váratlan hó a Nagy Tavak óriási vízfelülete miatt, ha a hőmérsékleti és a szélviszonyok ezt lehetővé teszik. És most éppen ilyen időszak van.”
Akinek van idegrendszere további havas képekhez, az ide kattintson!
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek