Határátkelő

Időről időre felmerülnek ötletek Magyarországon (is) arra, miként lehetne hazacsábítani a külföldön élőket. Ezek között akadnak már eleve bukásgyanús elképzelések (talán emlékeztek még a „legendás” Gyere haza, fiatal fantázianevű programra), most a Magyar Nemzeti Bank (mi más...) állt elő egy elképzeléssel.

Vajon hogyan élhettek az igazán gazdagok egy évszázaddal ezelőtt az amerikai délen? Milyen volt a házuk, mit olvastak, mik voltak a kedvteléseik? Kiderül, ha elolvassátok P. Elliot posztját, aki egy georgiai ültetvényre látogatott el.

Az olasz sziget varázslatos hely, nem csak a táj szépsége, hanem a kultúra miatt is. Ugyan nekünk még nem volt szerencsénk eljutni oda, ám Steve-éknek szerencsére nemrégiben igen, most következzen az ő beszámolója.

Sokszor leírtuk már, hogy nem csak kifelé irányuló határátkelés van Magyarországról, de fordított irányú is. Az már más kérdés, hogy aki ilyen-olyan okokból hazaköltözik, mint a mai poszt szerzője, Kati és családja, az aztán hogyan látja Magyarországot és a döntését.

Ha te is megírnád, milyen Magyarország és a te kapcsolatod most, ne habozz, várjuk a véleményeket, történeteket a hataratkelo@hotmail.com címre! Inspirációként egy link a Magyarország és én sorozathoz.

A kép illusztráció

Egy határátkelő életében általában komoly mérföldkő, amikor először szavaz külföldön országos választáson, hiszen az egyben azt is jelenti, hogy megszerezte az adott ország állampolgárságát. Így vannak ezzel Hari Seldonék is, akik a pár héttel ezelőtti elnökválasztáson adták le először a voksukat Franciaországban. Posztjából sok érdekesség is kiderül, például hogy mit és miért kell hangosan kiáltani és miért fordított (magyar szemmel) a voksolás menete.

Szívesen megírnád, milyen a Magyarországhoz fűződő viszonyod most, akár határátkelőként, akár Magyarországon élőként? Tedd meg, küldd el az írásod a hataratkelo@hotmail.com címre! Inspirációként pedig egy link a régi sorozathoz.