A határátkelés sok egyéb mellett általában az ember személyiségére is hatással van. Külföldön élve változik (vagy legalábbis változhat) az identitásunk, ami óhatatlanul magával hozza a kérdést: miként hat a költözés a nemzeti identitásra? Öt-tíz év külföldi élet kevésbé tesz magyarrá minket?

Mostanában talán már ritkábban, mint mondjuk 10-12 évvel ezelőtt, de azért még mindig megkapjuk néha mi, határátkelők, hogy „te már nem is vagy magyar”. Vajon igazuk van azoknak, akik ilyesmivel jönnek? Tényleg kevésbé lesz magyar valaki attól, ha akár 5-10 éve külföldön él?

A magam részéről nem érzem, hogy olyan nagyot változtatott volna rajtam az, hogy közel négy éve külföldön élek. Persze az ember talán mindezt nehezebben veszi észre magán, hiszen egy folyamatról van szó, nem hirtelen, éles váltásról. Amit látok magamon, az az, hogy egyre kevésbé értem azt, ami Magyarországon történik, és főleg egyre kevésbé érintenek meg a magyar hírek.

Mint minden témában, ebben is vannak persze tanulmányok. Például az amerikai University of South Carolina kutatása megállapította, hogy a külföldi tanulmányok komoly hatással vannak a diákok társadalmi identitására, amennyiben úgy érzik, hogy nem csak nemzeti, hanem globális témákban is nagyobb aktivitást mutatnak. Azaz a külföldi tanulás meghatározó a társadalmi, nemzeti, globális és személyes dimenzióban is.

Az Aetna International felmérésében több mint 500 határátkelőt kérdeztek meg arról, változott-e az identitásuk a külföldre költözést követően. Valamivel több mint egyharmaduk (35%) felelt igennel, míg 40% úgy fogalmazott, hogy megváltoztak a prioritásai. Érdekes módon a tanulmány szerint a legkevésbé a britek és a lengyelek identitására hatott a legkevésbé a határátkelés, a lista túlsó végén pedig az amerikaiak álltak. (Ami még érdekesebb, közel egyharmad, 31% vélte úgy, hogy a külföldre költözéssel „jobb ember lett.

Kihívások

Mindannyian mások vagyunk, ezzel együtt akadnak a nemzeti identitást érintő „standard” kihívások.

Kulturális beilleszkedés

Egy eltérő kultúrába illeszkedés magával hozhatja a nemzeti identitáshoz kötő kapcsolat gyengülését. Új szokások, hagyományok, másfajta életmód – mindez persze nagyon érdekes és izgalmas, ugyanakkor megkérdőjelezheti a hagyományainkhoz fűződő viszonyt és azt, mennyire azonosítjuk önmagunkat a hazánkkal.

Nyelvi akadály

A nyelv természetesen kulcsszerepet játszik a nemzeti önazonosság alakításában. Minél távolabb kerülünk a nyelvtől (azaz minél kevésbé használjuk), annál kevésbé kötődünk hozzá. Amikor a hétköznapok nyelve már nem az anyanyelved, kicsit megváltozik a hozzá való viszonyod is. Ez nem szükségszerűen jelent felejtést vagy akcentust, egyszerűen csak a dimenziók megváltoznak és a korábbi kizárólagosságot felváltja egy mellérendeltségi viszony a két nyelv között (noha azért kevés kivételtől eltekintve az anyanyelved mindig az anyanyelved marad).

Értékütközések

A kulturális különbségek, értékrendszerek, társadalmi normák, elvárások szintén kihívást jelenthetnek. Különösen érdekes lehet ez azok számára, akik az elmúlt pár évben költöztek Nyugat-Európába, miután mondjuk egy évtizedet éltek a NER-ben, átélve annak kikerülhetetlen propagandáját.

Sztereotípiák és tévhitek

„Honnan jött? Magyarországról? Mi a fene történik ott?” Nem hiszem, hogy akadna határátkelő, aki ne futott volna bele ilyen kérdésekbe az elmúlt években. Számomra a legmeghökkentőbb talán az volt, amikor random taxis kérdezte meg ezt útban a repülőtér felé. Ha valamit sikerült az elmúlt évtizedben elérni, akkor azt biztosan, hogy Magyarország „felkerült a térképre”. Más kérdés, hogy milyen áron. Mindenesetre az előítéletek és a tévhitek a politikától függetlenül is élnek és sokszor arra ösztönözhetnek minket, hogy megvédjük vagy újraértelmezzük nemzeti identitásunkat.

Kettős lojalitás

Egy idő után óhatatlanul kialakul a kettős lojalitás érzése is, ahogyan az ember egyre jobban beilleszkedik és az adott társadalom részének kezdi érezni magát. Az identitás ilyen változása, többrétegűvé válása nem mindig könnyű, különösen, ha a két ország értékei jelentősen eltérnek egymástól.

Ki vagyok én?

Egy idő után akár az a kérdés is felmerülhet az emberben, hogy voltaképpen kicsoda is ő, vagy leegyszerűsítve: hogyan válaszolj a „honnan származol?” gyakran felhangzó kérdésére. Az Expat Richard példáját említi, aki 1980-ban költözött Kanadából Hongkongba és 40 év után már nem igazán tudja, mit feleljen erre a kérdésre.

„Azt azért nem mondanám, hogy identitásválságban szenvedek. Hongkongban élő kanadai vagyok. Ugyanakkor már ’csak kanadai’ vagyok, de nem vagyok tipikus hongkongi sem. Régóta Hongkongban élő kanadaiként mindkettő hatással volt a személyiségemre, élettapasztalatomra, döntéseimre. Mindezt nem könnyű elmagyarázni, amikor valaki egyszerűen annyit kérdez, honnan származol” – mondta Richard.

Egy másik tipikus élethelyzet a vegyesházasságoké, amikor a szülőhazájától távol élő szülő a gyermekei identitása miatt aggódik. A belarusz Alina Törökországba ment férjhez, két gyermekük félig belarusz, félig török, akik ráadásul egy isztambuli nemzetközi iskolában tanulnak.

Alina természetesen próbálta a gyerekeinek átadni hazája kultúráját és hagyományait, mégis aggódik, hogy ez nem lesz elég ahhoz, hogy bármilyen kapcsolódást érezzenek az országhoz. „Aggódom emiatt. De leginkább az identitásuk miatt aggódom, amiatt, hogy ilyen sok kultúrának vannak kitéve ilyen fiatalon” – mondta.

A változások ugyanakkor természetesek, és inkább gazdagítják az életünket, mintsem bonyolítanák. Ezzel együtt ez a „köztes állapot” kihívást is jelenthet.

Hogyan kezeljük az identitásválságot?

Mindenekelőtt érdemes elfogadni, hogy az identitás nem állandó dolog, folyamatosan változunk (egyébként akkor is, ha nem költözünk külföldre), és ez a változás az élet fontos és értékes része. Érdemes tehát megpróbálni nyitottnak lenni, befogadni a változásokat, megismerni a helyi szokásokat, hagyományokat.

Ha szükségét érezzük, akkor érdemes megosztani a tapasztalatainkat, érzéseinket, a kihívásokat más határátkelőkkel. Ők jó eséllyel átérzik majd, min megyünk keresztül és saját tapasztalatukkal, empátiájukkal és akár még gyakorlati tanácsokkal is segíteni tudnak.

Noha ez bizonyos körökben (főleg Magyarországon) szitokszóvá vált, a multikulturális identitás szuper lehetőség arra, hogy többé váljunk. A külföldi élet lehetőséget biztosít a miénktől eltérő kulturális hatások befogadására, illetve másik oldalról a saját kultúránk, hagyományaink megosztására másokkal. Nem olyan nagy baj az, ha az identitásunk a magunkkal hozott és az újonnan felvett szokások, hagyományok, kultúra keveréke.

Ehhez kapcsolódik, hogy el kell fogadni: az identitásválság a külföldi élet természetes velejárója. Egyszerre távolodsz el a szülőhazádtól és kerülsz közelebb ahhoz a helyhez, ahol élsz. Mindez lehetőséget nyújt a személyiség fejlesztésére, önmagunk felfedezésére, önmagunk és a világ befogadóbb megértésére. Ez egy szuper utazás, amit érdemes kiélvezni.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével. 

(Fotó: pixabay.com)