Mexikóváros után Chiapas tartományba kalauzolnak minket Daniék. Kicsit időutazás is ez, legalábbis a körülményeket látva, ugyanakkor a csodás természet sok mindenért kárpótolja az utazót.

„Elhagytuk a nyüzsgő metropoliszt, Mexikóvárost. Érdekes, hogy mennyire nem tudunk semmit erről a városról (sem). Ahogy teltek a napok, sorra értek a kellemes meglepetések. Ez egy modern nagyváros. Rengeteg rendőr, közmunkás, nemzeti gárdás ember van szolgálatban az utcán és a föld alatt. Rendkívül tisztán és rendben vannak tartva az utcák és az alagutak, folyamatosan takarítanak.

Azt hisszük mi, európaiak, mi csinálunk mindent a legjobban, pedig bőven lenne mit tanulnunk innen (is). Mióta a '70-es években olajat találtak a Mexikói -öbölben, dinamikusan fejlődik az ország, erősödik a peso.

Biztonság és árak

Természetesen vannak veszélyesebb kerületek, ahova nappal sem érdemes menni, de hol nincs ilyen a világon? Minket nem ért egyetlen atrocitás sosem, pedig sokat metróztunk, buszoztunk. Inkább azt figyelhettük meg, hogy mindenki megy a dolgára, intézi az életét.

Rendes, dolgos ember a mexikóvárosiak jelentős része. Kedves, mosolygós, tiszta emberek. Sosem próbáltak átverni, amikor kérdeztem az árakat, ugyanannyit fizettem, mint a helyiek (utcai árusoknál). Pedig nem sokkal olcsóbb minden, mint otthon.

Vannak meglepő árak is, tekintve, hogy egy segédmunkás kb. 6000 Ft-ot keres egy nap. Benzin 400 Ft körül van, egy tojás 60 Ft, péksütik 300 Ft körül, tej 500 Ft, utcai kaja 500-2000 Ft, étteremben 3000 Ft-tól felfelé. Egy valamire való szállás 8000 Ft-nál kezdődik (saját szoba, közös zuhanyzó).

Vissza a múltba

Elrepültünk Chiapas tartomány fővárosába, Tuxtla Gutiérrez-be. Végre érezhetően jobb lett a klíma, magasabb a páratartalom, tengerszint felett 500 m-re érkeztünk. Negyven km-re vagyunk a várostól, és sosem óhajtunk taxival menni, Így egy izgalmas közlekedési élmény várt ránk.

Ki kell gyalogolni a főútra (1 km), ott egy tuktukot leinteni, ami elvisz a következő településig (Galecio Narcia - 3 km) 300 Ft-ért, ott be kell szállni egy Toyota Commuter Collectivo-ba, amely továbi 700 Ft-ért bevisz a város központjába, ott pedig egy másik Colectivo visz el a hotelig, 350 Ft-ért.

(Fotó: Google Streetview)

Kb. egy órával volt hosszabb a menet, mintha taxival mentünk volna, de megérte az élményért. Ezen az úton azonban mintha 100 évet mentünk volna vissza az időben: többek még mindig sárkunyhókban laknak, és a főutat leszámÍtva gyakorlatilag nincs út. Innentől kezdve, ha a Nagy Lajos király útján vezetek, erre az "útra" fogok gondolni.

A városban már jobb a helyzet, vannak utak, a hotelünk is igényes és csendes helyen helyezkedik el.

Sumidero Canyon, Mexikó Grand Canyon-ja

Kissé nehezen, de végül beneveztünk egy kanyon-túrára, melyben 3 óra hajózás és kilátópontok kisbuszos látogatása is benne volt. Kettőnknek 18000 Ft volt. Elállt a szavunk: egy km (!) magas sziklafalak, iguánák, pókmajmok, krokodilok és rengeteg madár vártak minket.

Tizenhárom km hosszú a kanyon és az amerikai Grand Canyonnal egy időben alakult ki. Mészkőből van, ezért cseppköveket is láthattunk. Egy 200 lóerős, Yamaha motoros „lélekvesztővel” vertük fel a kanyon békés világát.

A kanyon pajzs-szerű alakzata Chiapas állam címerét ihlete. Az egyetlen negatívum, hogy rengeteg szemét volt a folyóban, ráadásul nehezen összeszedhető állapotban.

San Cristobal de las Casas

Mindössze 60 km-re fekszik a kanyontól a következő állomásunk. Ez egy elég érdekes város, mert a környék településeiről rengetegen járnak be ruhát, kézműves termékeket és zöldséget-gyümölcsöt àrulni. Többé-kevésbé az egész város egy piac. Sok magunkhoz hasonlóval találkozunk, és nagyon jó velük tapasztalatot cserélni, praktikus tanácsokat adni-kapni.

Az első napon felfedeztük a várost és vettünk sok mangót, banánt végre, meg paradicsomot. Először át akartak verni, 1000 Ft-ért adni egy kiló banánt, de végül 240-ért kaptunk. A paradicsom olyan finom volt, mint még soha.

Második nap önállóan elbuszoztunk (San Cristobal-Comitán útvonalon) a csodálatos El Chiflon vízeséshez, mely egy összesen 1300 m-es esésű vízesés-komplexum. 3,5 óra alatt értünk oda, négy teljes órát töltöttünk el ott. Jó hideg volt a vÍz, de mi azért úsztunk benne.

Megmásztuk a legfelső szintig, összesen 700 m szintkülönbség volt. Hogy milyen színei vannak és mennyire szép, az a képek fogják helyettem elmondani (kb. 12000 Ft volt mindenestül kettőnknek az egész túra).

Ha szívesen olvasnátok még Daniék kalandjairól, látogassatok el a blogjukra!

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.