Egyre gyakrabban van olyan érzésünk, mintha Magyarország (vagy legalábbis az ország egy nagy része) lassan teljesen más valóságba csúszna át, mint Európa többi része. Mintha lassan már azok is elfogadnák az egyébként normálisnak nehezen nevezhető jelenségeket, akik nem értenek egyet az intézkedésekkel. Ezt az érzést adja vissza Gábor beszámolója is.

„Nagyjából két és fél éve hagytam el Magyarországot, és az első másfél évben viszonylag gyakrabban jártam vissza. Aztán az elmúlt egy évben ezek a látogatások elmaradtak, aminek munka- és magánéleti okai is voltak. Lényeg a lényeg, nagyjából egy év után a múlt héten töltöttem némi időt (egészen pontosan három napot) Budapesten.

Ez a három nap nagyon érdekes tapasztalatokat jelentett, megpróbálom összeszedni őket.

Lassú eltávolodás

Ez volt az első alkalom, amikor idegennek éreztem a gyakorlatias dolgokban magam. Például többször el kellett gondolkodnom azon, hogyan a legegyszerűbb eljutni tömegközlekedéssel egyik helyről a másikra.

Vagy ott van a BudapestGO nevű applikáció, amiről még csak nem is hallottam eddig (kiderült, idén februárban vezették be). Nem tudom, milyen, mert háromnapos jegyet vettem, de jó, hogy van.

Ez azonban csak egy-két gyakorlati példa, sokkal érdekesebb, hogy valahogyan az egész város idegennek tűnt. Pedig az utcák ismerősek voltak, de hirtelen nem találtam a helyem. Nehéz elmagyarázni az érzést, bár a blog olvasóinak talán nem is kell.

Most olyan apróságokról nem beszélek, hogy az embernek az agya miként vált a nyelvek között (nemzetközi társasággal voltam), az ember az évek alatt megszokja, hogy a boltban például milyen nyelven köszön és kell egy kis idő, mire visszaáll, pláne, ha (hiába van Magyarországon) a nap döntő részében angolul beszél.

Feszültség a levegőben

Nem szívesen írok erről, mert kényes téma, de ettől még az a helyzet, hogy volt valami nehezen megfogható feszültség a levegőben. Az emberek egy része ideges, és többször belefutottam olyan helyzetbe, amikor az a bizonyos szikra berobbant. Három példát említenék.

Az egyik nem sokkal a megérkezésem után történt (meg kell jegyeznem, hogy a reptérről a szállásomra szállító taxis nagyon udvarias, kedves és normális volt). Felszálltam a buszra, ahol két percen belül már üvöltött a buszsofőr egy utassal, aki megítélése szerint rossz helyen állt a megállóban. Nem tudom eldönteni, még az is lehet, hogy igaza volt, de a dührohama elég kellemetlen volt.

Nem saját élmény, az egyik külföldi kolléga mesélte, és szintén a közlekedéssel kapcsolatos. Egy kereszteződésben két autós keveredett némi konfliktusba, a „kinek volt elsőbbsége?” volt a téma, és a kollégám szerint elég heves üvöltözésbe torkollott a dolog.

Az viszont már megint személyes élmény volt, amikor egy boltban két pénztár közül az egyikben csak kártyával lehetett fizetni. A vásárló viszont készpénzzel szeretett volna, ezért odalépett a másikhoz, ahol a pénztáros éppen pénzt számolt. A férfi megkérdezte, tud-e készpénzzel fizetni, mire a válasz egy minősíthetetlen hangnemű „Pénzt számolok” felmordulás volt.

Értem én, hogy nem akarta elveszíteni a fonalat (már ha nagyon jóindulatú vagyok), de azért egyelőre talán még mindig úgy áll a dolog, hogy ő van a vevőért és nem fordítva.

Benzin, tojás és társai

Persze már ebben sem lehet biztos az ember. Ami ugyanis az ársapkás variálásokkal megy, az határátkelő szemmel nézve egészen felfoghatatlan. Az, hogy sok helyen nem lehet tojást kapni, mert az ársapka miatt eltűnt a polcokról, az valami döbbenetes. Én a 80-as évek közepén voltam gyerek egy vidéki városban, de nem emlékszem olyanra, hogy ne lett volna tojás.

Miként olyanra sem, amit egyik közeli ismerősöm mesélt. Ő elment tankolni, de nem kapott, csak 25 litert, úgyhogy másnap vissza kellett mennie, mert tele akarta tankolni az autóját. Értitek, 2022-ben, Magyarországon.

Ami még ennél is felfoghatatlanabb, hogy ezt az egészet (a polcokról hiányzó tojást és egyebeket, a tankolási korlátozásokat, hogy a MOL közli, több száz kútnak nem szállít benzint, mert nincs…) a magyarok zokszó nélkül tűrik. Nincsenek tömegtüntetések, sem látható felháborodás az utcákon, mindenki megy és éli az életét, mintha ez az egész normális lenne.

Pedig minden, csak nem az.”

(Fotó: pixabay.com/pokati3)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.