Ismét 100 ezer felé kúszott az átmenetileg külföldön munkát vállaló magyarok száma a magyar statisztikai hivatal adatai szerint, ami több mint 20 százalékos emelkedést jelent a Covid-járvány legnehezebb időszakához képest.

„Nyolc szájba vágott hónapot töltöttünk Magyarországon. Nyolc hosszú reménytelen hónapot. Közben jöttek a nagy szavak, nemzeti készültség, majd vészhelyzet, a megvédjük az országot, megvédjük a magyarokat, szájkarate és kardoskodás, de semmi érdembeli nem történt, csupán tolták le a torkunkon az ostobaságokat, a propagandát, a nyunyókát.

Értelmetlen nagy szavak, háborús retorika közben lehúzások és átverések, ahogy azt már totálisan megszokhatta mindenki. Talán túlzottan is megszokhattuk. Világszinten sem volt ez nagyon másként. Az országok nagy és okos vezetői hirtelen nem tudtak hova nyúlni. Az általuk ismert gondolkodás és módszerek semmire nem vezettek.”

Az idézet Péter idén áprilisban a Határátkelőn megjelent posztjából származik és azért hoztuk most ide, mert alighanem egy elég jellemző élethelyzetet mutatott be a külföldön dolgozó, de aztán a járvány miatt hosszabb-rövidebb időre Magyarországon ragadt határátkelők köréből.

Akik a Központi Statsztikai Hivatal adatai szerint idén tavasszal ismét nekiindultak, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint folyamatos az emelkedés a számukban, olyannyira, hogy májusban már 101 ezer olyan magyar volt, aki (amellett, hogy megtartotta magyar lakcímét) külföldön dolgozik.

Mint a Portfolio megjegyzi, ez a szám még mindig nem éri el a járvány előttit, de már jelentősen magasabb, mint a legrosszabb hónapokban mért 70-80 ezer fő. A lap szerint a három havi mozgóátlag is emelkedik, március és május között például 96 ezer magyar dolgozott külföldön, ami 18 ezres emelkedés éves szinten.

Nyilván ebben benne van az is, hogy a nyár az idénymunkák egyik csúcspontja mondjuk a kiemelt célországnak számító Ausztriában. (Fontos megjegyezni, hogy ebben az esetben az ingázók számáról beszélünk, tehát nem vesszük figyelembe a tartósan külföldön élőket.)

"A vállamról le lett rántva egy iszonyatos teher"

„Habár visszahívtak és azóta is rendületlenül dolgozom, de valahogy az a nyolc hónap, közben a kényszer érzése, hogy ott vagyok, ahova utoljára akartam bezárva lenni és a folyamatos, de szisztematikus csepegtetése annak a szarnak, amit szerintem ma Magyarországon az emberekre önt a politika, a közélet, a társadalom úgy, ahogy van, egyik ember a másikra, az valahogy sajnos jobban lerántott magával rántott a kelleténél. (...)

Arra legalább jó volt, hogy megtanultam, hogy szinte teljesen mindegy, hogy mit mondok, miért mondom, hogy fejezem ki magam, a másik pontosan annyit tud és fog megérteni a mondandómból, AHOL ÉPPEN Ő TART.

Aki hallja vagy olvassa, az úgy is a saját szűrőjén keresztül fogja azt értelmezni. Ez meg olyan, mint egy fénykép. Van egy alapkép, de ahány filtert ráhúzunk, annyi féle látványt nyújt. Itt a filter az emberek fejében és szemében van.

Szerencsére eljutottam oda, hogy saját magam számára vállalhatatlan lettem. Akkor mondtam, hogy elég és kellett egy nagy adag szünet. Közösségi médiából, hírekből és a végén mára már mindenből, ami Magyarországról szól. (...)

Meghoztam ezt a döntést és úgy érzem hirtelen, hogy megnyugodtam, a vállamról le lett rántva egy iszonyatos teher, rögtön azzal foglalkozom, amivel szükséges és valóban fontos.

Nekem is csak egy életem van, abban kell boldognak lennem, a feleségemet boldoggá tennem, leendő gyerekeimből életképes embereket nevelnem, ideje arra koncentrálni, ami fontos és lerázni minden visszahúzó és hátráltató tényezőt.

Megkönnyebbülve, nyugodtan, higgadtan egy korszak lezárásaként tiszta szívből tudom kimondani: Viszlát Magyarország!” – írta Péter a már idézett posztjában.

A csábító (?) 100 euró

Talán itt érdemes még megemlíteni, hogy a Magyar Nemzeti Bank nemrégiben közzétett egy javaslatcsomagot, melyből kiderül, hogy béremelésekkel, külföldi toborzással és kamatmentes hitellel csábítanák haza a határátkelőket.

A számítás szerint egy 10 millió forintos hitelre (amiért persze lakást elég nehezen kapni Magyarországon is) 20 év futamidő alatt havi 74-78 ezer forintos törlesztőrészlet mellett nagyjából 18 millió forintot kell visszafizetni.

Ugyanez kamatmentes hitelnél havi 42 ezer forintos törlesztőrészlet mellett nyilván 10 millió forintnyi visszafizetés, ami nem mindegy. Mindez persze a most érvényes állapot, a Portfolio szerint „a kamatkörnyezet emelkedése és a banki átárazás csúszása miatt azonban a következő hónapokban ez az eltérés még jelentősen emelkedhet, vagyis a piaci kamatok emelkedése révén tovább nőhet a kamatmentes hitel előnye.”

Az ördög azonban itt is a részletekben rejlik. Az éppen aktuális euróárfolyamtól függően a kamatmentes hitel nagyjából havi 100 euró különbséget jelent, összességében pedig mintegy 24 ezer eurót – 20 év futamidő alatt.

A döntés tehát mondjuk egy Németországban élő és dolgozó magyar (pláne magyar család) előtt az, hogy havi 100 euróért érdemes-e visszaköltözni Magyarországra. 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.