Őszintén szólva sok mindenre gondol az ember, amikor Svájcban élő magyarok munkái merülnek fel, de hogy van, aki sushi séfként dolgozik, arra nem feltétlenül. Márpedig a Miből élnek a magyarok Svájcban? sorozatában Csilla vendége Péter, aki sushi séfként dolgozik.

Csilla: Hogyan kerültél ki Svájcba?

Péter: Ez egy érdekes történet, otthon alapszakon végeztem egy főiskolán, az akkori munkaerőpiaci helyzet nem nagyon hozott lázba, úgyhogy egy kis kalandra vágytam.

Mindig is szerettem volna nyelveket tanulni, köztük a német volt a prioritás. Megkérdeztem néhány ismerősömet, hogy van-e valakinek ismerőse itt és hát így sikerült. Az ismerősöm ismerősének az ismerőse keresett egy albérlőtársat és így sikerült kijutnom.

Csilla: Hogyan lettél sushi séf?

Péter: Igazából a szakma választott engem, ha ezt mondhatom így. Nem a szakmámban kezdtem el dolgozni itt kinn, hanem gasztronómiában és azon gondolkoztam, mi lenne az a hely, ami érdekelne, maga a kultúra, az étel és arra jutottam, hogy akkor a sushi.

Elkezdtem keresgélni az ismerősök között, hogy van-e valakinek ilyen kapcsolata.

Ez is érdekes történet, mert pont egy vonatút során ismerkedtem össze a mellettem ülő hölggyel és neki meséltem, hogy én sushi séf szeretnék lenni, ő meg mondta, hogy pont ebben a szakmában dolgozik, és épp kezdőket keresnek, menjek el hozzájuk, próbáljam meg. Szólt a főnökének, fel is vettek.

Csilla: Milyen volt a felvételi a munkakörödbe?

Péter: Mivel teljesen kezdő voltam, ezért egy egyszerű beszélgetés volt csak, ahol a főnököm felmérte, hogy mennyire tudok beszélni németül, angolul, egy kicsit az élettörténetemről, mi a motivációm, stb.

Próbálja szűrni, hogy csak besétált ide valaki vagy tényleg szeretne dolgozni itt. Nagyon nem tudta felmérni a tudásomat, mert mint mondtam, kezdő voltam. Németül beszéltem már, mert jártam nyári munkákra Németországba, ezt meg is villantottam a főnöknek.

Csilla: Milyen végzettség kell hozzá?

Péter: Abszolút nulláról kezdtem, szakácsként sem dolgoztam soha, egy intenzív tanulási folyamat az első egy-két év. Van egy esszenciája az egésznek, ahogy az ételhez állnak hozzá.

A sushi az a hal és a rizs tökéletes kombinációja, egyszerűnek tűnik, de mivel ez a két alapvető alapanyag, ezért nagyon oda kell figyelni, hogy hogyan készítjük el őket, hogyan dolgozzuk fel a halat, különböző technikák vannak, ez is egy életen át tartó tanulási folyamat, ha valaki igazán jó sushi séf szeretne lenni.

Csilla: Hogyan telik egy napod?

Péter: Az attól függ, milyen beosztásban vagyok. Van vagy három-négy műszakunk. Van, aki reggel jön, ő felel az egész konyha beindításáért, ő haza tud menni olyan négy-öt óra körül.

Aki a második műszakba jön délelőtt kilenc-tíz körül, ő megcsinálja az ebédet, utána kettőtől négy-ötig van egy ilyen zimmerstunde, egy napközi szünet igazából, a kolléga visszajön utána és megcsinálja a vacsoráztatást és zárásig van.

Tízkor zár hivatalosan az étterem, utána még egy kis takarítás, stb., olyan tizenegy környéken végez.

Csilla: Milyen jövedelemre számíthat egy kezdő a szakmádban?

Péter: Háromezer párszáz bruttótól akár négyezer frankig is felmehet az összeg. Ez attól függ, milyen tapasztalatod van, a fizetés felmehet négyezer ötszázig is, de kezdőként én nem számítanék többre, mint háromezer kétszáz.

Csilla: Mióta Svájcban élsz, volt-e negatív tapasztalatod amiatt, hogy külföldi vagy?

Péter: Mi itt vendégek vagyunk. Én mindig úgy álltam hozzá, hogy én jöttem az ő országukba, tehát ha valaki megtanul viselkedni, megtanulja a nyelvüket, nem hiszem, hogy itt negatív diszkrimináció érné, de ha arrogáns vagy, biztos, hogy fog érni negatív tapasztalat.

A teljes beszélgetés megtekinthető az alábbi linken.

(Fotó: pixabay.com)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.