A juharszirup, ahogyan Magyarországon ismerjük, nem feltétlenül ugyanaz, amit Kanadában fogyasztanak (igen, gofrira vagy palacsintára öntve és igen, reggel). Kiderül azért az is, hogy kerül a fából szirup és még több egyéb érdekesség.
Szóval a juharszirupról írt a Juharszirup, a poszt nem csak ezért érdekes, hanem azért is, mert felvillantja, miként alakítják az ember ízlését a külföldön töltött évek.
„Magyarországon élve sosem ettem juharszirupot. Pedig volt otthon a fiók mélyén egy teljes liter, de szerintem azt még Timka hozta magával a közös háztartásunkba, mert én biztosan nem vettem. Tizenév után dobtuk ki, amikor a költözésünk előtt felszámoltuk magyar háztartásunkat.
Eleinte Kanadában is visszafogottan viselkedtem a juharszirup iránt, de Márk „igazi” kanadaiként kicsi gyermekkora óta szívesen fogyasztotta a szirupot és ezért úgy alakult, hogy mindig volt/van otthon egy flakon.
Egy idő után és is megszerettem a „szirupot” annak köszönhetően, hogy nálunk a hétvége egyik napja gofri vagy amerikai palacsinta nap. Azért mindig megkérdezem Márkot, hogy nem enne-e valami mást reggelire, szívesen csinálok tükörtojást, rántottát, stb., de ő stabilan gofrit kér és gyakran én is beszállok. Ilyenkor juharsziruppal öntjük nyakon a gofrit, palacsintát.
Időközben arra is rájöttem, hogy a boltban többféle ízű juharszirupot is lehet kapni, persze nem olyanokat, hogy „vaníliás”, meg „epres”, hanem attól függően változik a szirup íze, hogy mennyire sötétre sűrítik a folyadékot.
Van egészen világos színű, ami inkább csak édes és nagyon enyhe juharszirup íze van, de a skála másik végén van egészen sötét és sűrű „dark roast” is. Nekem ez utóbbi ízlik a karakteres íze miatt. (...)
Ontario déli részén sok mennonita család él, ők hagyományosan mezőgazdaságból élnek és a farm egy szegletében biztosan van juharerdő, ahol tavasszal megindul a „juharszirup szüretelés”.
Ezt úgy kell érteni, hogy amikor késő télen, nagyon kora tavasszal éjjel még hideg van, de nappal már kicsit süt a nap, akkor megindul a juharfákban a nedvkeringés és ekkor a tulajdonos vagy egy edényt erősít a fa törzsére, vagy a képen látható módon csapolja meg a fát. (Angolul „spout” – a kék csap, amit a fa törzsébe fúrt lyukba tesznek.)
A következő képeket március közepén, a Woolwich tározó melletti juharerdőben készítettem, ahol több tízezer négyzetméteren gyűjti a juharfa nedveit (angolul „sap”) egy mennonita család.
Ez a módszer több beruházást igényel, mint a vödrös változat, de cserébe nem kell fáról fára járni és üríteni a tárolókat. A „sap” csak végigfolyik a vezetéken egy nagy több hektós tartályig, ami egy utánfutón áll. Az átlátszó csövekben jól lehetett látni, hogyan folyik ki a fából az átlátszó, víz sűrűségű lé, aminek a cukortartalma mindössze 2-3%.
Ha jól megnézed a következő képet, akkor a csőben lehet látni a sapot és a légbuborékokat is. Megdöbbentő volt számomra, hogy a lé nem csak csepegett, hanem konkrétan folyt ki a fából. Mintha egy picit kinyitott csapon keresztül folyna a víz a fürdőszobában.
Egy ilyen begyűjtési rendszer komoly tervezést igényel, mert figyelembe kell venni a terep lejtését, de a jól tervezett rendszer esetében a gravitáció elvégzi a munkát helyettünk.
Amikor a tartály megtelik, akkor traktorral elhúzzák a farmra és ott csinálnak belőle szirupot. A megcsapolt több száz, esetleg ezernél is több fával számolva esélyes, hogy a több hektós tartály akár naponta megtelik.”
A teljes (rendkívül érdekes) posztot az emlegetett képekkel itt találjátok.
Az olasz idegenforgalom történetének legsötétebb válsága
Gyakorlatilag szinte teljesen hazavágta az olasz idegenforgalmat (is…) az elmúlt egy év. Az üdülési célú vendégéjszakák 44,8 százalékos, az üzleti célú tartózkodások 67,9 százalékos csökkenést mutattak – írta Olaszmamma, hozzátéve, hogy azért már bőven a nyitást tervezgetik.
„A turisztikai miniszter, Massimo Garavaglia az olasz köztársaság ünnepére, június 2-ára tenné az olasz nyitás dátumát, a nemzeti ünnep ugye szimbolikus jelentőséggel is bírna.
A miniszterelnök, Mario Draghi óvatosabb duhaj, nem bocsátkozik találgatásokba, ez majd a járvány lefolyásától, és az oltási kampány előrehaladtától függ (ez Olaszországban egyébként elég lassan és nehézkesen halad).
Szardínia és Szicília elnökei előszeretettel hangsúlyozzák, hogy mennyire fontos lenne görög mintára Covid-mentes szigeteket kialakítani Olaszországban is.
Szardínia ezen az úton indult el, amikor pár héttel ezelőtt Olaszország egyetlen fehér zónájaként minden szigetre érkezőtől negatív tesztet követelt. Kérik, hogy a két legnagyobb sziget teljes lakosságát minél hamarabb oltsák be. (...)
Az nyilvánvaló, hogy az olaszok tavaly, és valószínűleg majd 2021 nyarán is elsősorban a belföldi desztinációkat részesítik majd előnyben, 2020-ban 80%-al csökkent az olaszok külföldi utazásainak száma.
A legtöbb vendégéjszakával tavaly az észak-keleti régiók büszkélkedhettek, míg a legnagyobb vesztség Lazio régiót érte e tekintetben. Egyértelmű az is, hogy a magánszállások voltak a kedveltebbek a szállodákkal szemben, és inkább autóval is elérhető célpontokat választottak az olaszok. Mi is.”
Az eredeti írást itt találjátok.
A napfelkelték napfelkeltéje
Zárjuk ezt a hetet Új-Zélandon Janekékkal, már csak azért is, mert egyrészt folytatódott a múlt héten már felidézett nem akármilyen túra, másrészt a turistaház sem hétköznapi élményeket kínált.
„Van épített WC (kommunális), fürödni viszont a „luxushüttén” kívül csak a folyóban lehet. A folyó vizet forralva lehet fogyasztani, mi ezt tettük, bírta a gyomrunk. Persze fertőtlenítettünk is rendesen Omaruban vett whiskyvel. :)
A faház valami gyönyörű helyen van, a hegyek tövében, ahonnan a napfelkelte… huh…
A faháztól kb 100 méterre van egy melegvizes fürdő DE. Ezt mindenki csak SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE használja. Két alapszabály: ha sebed van ne menj bele; a nyakad fölé ne érjen a víz.
Ha a 2. szabályt nem tartod be, jó eséllyel agyhártyagyulladást kapsz a vízben élő baciktól és jó eséllyel belehalsz. Nem, nem poénkodom.
Viszont a tojásfőzésre is alkalmas forró vízben pont jól el tudod lazítani a túrában megfáradt izmaidat, és a kilátásra sem lehet panasz. Itt, főleg ha van nálad alkohol, elég könnyen lehet haverkodni a jórészt nemzetközi turista közeggel (köööhm… németegyetemistalányok)
Kajának tökéletesen jól jött, amit a queenstowni Pak’n Save-ben vettünk, így ezt viszonylag egyszerűen megoldottuk.
Az ágyak… nos… jobb, mint a földön aludni. Vastag műanyag bevonatú valami, egy tenyérnyi vastag. Amolyan jól beleizzadós, de a semmi közepén… mennyország. (...)
A zuhanyban akkor van meleg víz, ha a fa/széntüzelésű kályhán (vagy ez már kazán?) befűtesz, amit mi a nyár kellős közepén azért nem vállaltunk be. A víz viszont „fél centis hideg”, khm.
Szóval enyhe halálsikolyok között lezuhanyoztunk, majd kiraktuk száradni a túrázásban átizzadt cókmókunkat.
Jól bekajáltunk (megettünk 2.5 napi adagot fejenként hárman…), bewhiskyztünk és bár pár órával előtte még azon poénkodtunk, hogy átmegyünk a közösségi házba haverkodni, jött a kalapácsos ember és mind a hármunkat szépen homlokon kólintott, aztán hirtelen reggel lett. Előtte persze forraltunk vizet másnapra, a visszaútra.”
A teljes posztot képekkel és videókkal itt nézhetitek meg.
Barangold be velünk az egész világot!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek