A spanyolok hangosak, lusták, előszeretettel késnek, és jó hosszan sziesztáznak. Hosszan sorolhatnánk az előítéleteket, amelyekkel persze általában véve is sok probléma van, kezdve azzal, hogy nem is nagyon lehet definiálni, ki is a spanyol. Szóval az alábbi posztot inkább egyfajta játéknak vegyétek, mintsem véresen komolyan. Apropó: vajon a spanyolok (kik?) tényleg vérszomjasak lennének?
Minden alkalmat megragadnak egy kis ünnepségre
Próbáljon meg valaki lespanyolozni egy baszkot vagy katalánt, nem teszi zsebre, amit kap. Spanyolország rendkívül változatos hely, szóval voltaképpen már a címben feltett kérdés is inkább játék, mint komoly. De mint minden ilyen játékban, azért lesznek komoly részek is.
A fiatalok későn költöznek el a szülői házból
Az egyik sztereotípia, hogy a spanyolok sokkal tovább élvezik a mamahotel nyújtotta kényelmet, mint bármely más európai ország fiataljai. Olyannyira, hogy sokuk bőven a harmincas éveikben járnak már, amikor saját otthonba költöznek. Igaz, itt azért akad eltérés a nemek között, a nők jóval fiatalabban hagyják el a szülői házat.
Lusták
A spanyolok kapcsán a „mañana” (majd holnap) hozzáállás eléggé beleégett a köztudatba, holott a valóság az, hogy sokat dolgoznak – meglepő módon többet, mint a németek. (A hatékonyságról nincs információnk.)
Vérszomjasak
Az előítélet nyilván a bikaviadalok miatt terjedhetett el. Kétségkívül, a kultúrán kívülről szemlélve a dolgot elég vérfagyasztó látvány lehet egy bikaviadal. Nem véletlen, hogy a spanyolok is megosztottak a kérdésben: egyesek kulturális hagyományként tekintenek rá, ezért védik, míg mások egyszerű állatkínzásként és betiltanák. Mi több, két régió, Katalónia és a Kanári-szigetek már meg is tette.
Hivatalos kormányzati adatok szerint a spanyoloknak mindössze 8,5 százaléka néz meg legalább egy bikaviadalt évente.
Spanyolország a napsütés, a tenger és a sangría hazája
Spanyolországról a legtöbb külföldinek a tengerpart, egy korsó sangría és persze a napsütés jut az eszébe. Aki járt már mondjuk Galíciában, esetleg a Pireneusok környékén, vagy az ország belsejében, az persze tudja, hogy ez nem (feltétlenül) igaz.
Ami a sangríát illeti, a helyiek sokszor előnyben részesítik a tinto de verano nevű italt, ami leginkább olyan, mintha vörösborból készült fröccs lenne.
A spanyolok mindent későn csinálnak
Első pillantásra nehéz lenne ezzel a megállapítással vitatkozni, hiszen mit mondjunk arra az országra, ahol az ebédidő délután 2 és 4 óra közé esik, míg a vacsora bőven este 9 után nyúlik?
Szegény spanyolok mindenben legalább egy órás csúszásban vannak tehát, ám ennek (a klímán kívül) történelmi oka van. Spanyolország ugyanis 1942 óta rossz időzónában van.
Addig a Greenwich Mean Time (GMT) volt érvényes ott is (magyarul ugyanannyi volt az idő, mint mondjuk Londonban), ám ekkor Franco diktátor úgy döntött, inkább a szövetséges náci Németországhoz igazítja az órákat (azaz ha Spanyolországba utazunk, nem kell átállítani az órákat).
Az utóbbi években rendre felmerül, hogy vissza kellene állni a GMT-re, a dolog nem is teljesen lehetetlen. Akik mellette érvelnek, azok éppen a termelékenységet és a kései étkezéseket hozzák fel.
Hangosak
Aki járt már Spanyolországban, annak nem kell ecsetelni, hogy ez a megállapítás mennyire igaz, elég belépni egy bárba vagy étterembe. Nem véletlen, hogy már kampány is indult Étkezz csendesen címmel.
A szieszta a hétköznapok velejárója
A spanyol szieszta annyira átment a köztudatba, hogy jó eséllyel sose jön ki belőle. A napközbeni 2-3 órás zárvatartás a boltok esetében teljesen azt a benyomást kelti az emberben, hogy a spanyolok ilyenkor ebédelnek, aztán alszanak egy nagyot.
Ez még igaz is lehet vidéken, ahol a mezőgazdaságban dolgozók korán kelnek és nyilván a déli hőségben nem nagyon tudnak dolgozni, ám a spanyolok többsége azért nem alszik napközben.
Olyannyira, hogy egy nem is oly régi felmérés szerint a spanyolok többsége (58 százaléka) még életében nem aludt ebédidőben és mindössze 16 százalék felelte azt, hogy minden nap megteszi.
Azért nem, mert a legtöbb spanyolnak egyszerűen nincs ideje arra, hogy hazamenjen lepihenni egy kicsit. Ebben az esetben tehát az igazság valahol félúton van (de inkább nem igaz).
Virágzik a korrupció
Magyarországról nézve sajátos fénytörést kap a dolog, de Spanyolország kifejezetten korruptnak számít európai mércével mérve. Politikusok, bankárok, mi több, még a királyi család tagjai is keveredtek már hangos korrupciós botrányba. Egy 2019-es tanulmány szerint az országban átlagosan hét embert tartóztatnak le korrupcióhoz kötődő nyomozások során – naponta.
Vallásos és konzervatív ország
A hagyományosan erősen katolikus Spanyolország az elmúlt évtizedekben sokat változott. Bár a katolikus ünnepeket a mai napig tartják, az egyház és az állam erősen szétválik, így Spanyolország sok kérdésben (talán meglepő mértékben) liberális.
Az egyik első ország volt, amely engedélyezte az azonosneműek házasságát (2005-ben) és egy 2013-mas tanulmány szerint az egész világon az egyik leginkább befogadó a melegekkel.
Ráadásul a lakosság 20 százaléka meggyőződéses ateista, olyannyira, hogy csak Kína, Hongkong, Japán és Csehország előzi meg a sorban.
A lista a Local spanyol kiadása alapján készült.
Barangold be velünk az egész világot!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek