Legutóbb a Halál Völgyében találkoztunk Nikiékkel, akik lakóautóval járják be Amerika egy részét. Most onnan folytatjuk az utunkat, találkozunk majd mamutfenyőkkel, miközben akadnak nehéz pillanatok.
„Vasárnap meghitt búcsút vettünk Meseországtól, és nekivágtunk Sequoiának, de előbb még meghódítottuk Sierra Nevadát! Mint már említettem, a mamutfenyők hazája volt az úticélunk, s lakóhelyünk egy hétre.
Noha a távolság légvonalban mindössze nettó 50 mérföld volt Alabama Hills-től, a hegy megkerülésével ez felkúszott uszkve bruttó 250-300 mérföldre és finom 5 óra kocsikázásra.
Díszletcsere
De sikerült még világosban megérkezni. Levertük a cölöpöket és utána gyönyörködni is volt lehetőségünk. Elképesztő volt ez a díszletcsere.
A hegy másik oldalában lévő kopár sziklás, kaktuszos, sivatagos, halálvölgyös kietlen csodából egyszerűen megérkezel a csupazöld pázsitos, narancsmandarinpomelós, pálmafás paradicsomba, majd feljebb mamutfenyős térdig érő havas hidegbe!
Amerre a szem ellát narancs-, mandarin-, pomelo- és citromfák a kemping körül. Aztán autókázol úgy másfél órát hegynek fel (számomra szörnyű) szerpentinen és égig érő mamutfenyők vesznek körbe, miközben ropog a hó a bakid alatt.
Áron és én áldjuk a nevét egyébként, aki kitalálta a sick motion tablettákat. Kanyargós utak előtt ezt szoktuk ebédelni, különben ki tudja, mi s hol köszön vissza.
Hétköznapi nehézségek
Na, de vannak ám hétköznapok is: mivel az egy szennyeskosárra eső szennyesünk durván meghaladta az egy szennyeskosarunkat, nem volt menekvés, MOSNI KELLETT!
Általában magánkempingekben szokott lenni mosoda, úgyhogy ha ilyen helyen vagyunk, visszük a tonna ruhát tisztulni. A mosás az egyik, amit a legjobban rühellek.
Először is mindig kifogy valami, mosószer, öblítő, színfogó kendő vagy a 25 centesek. Másodszor meg, amikor 2 hétig nincs a közelben semmi civilizáció, magyarul nem tudok mosni, komolyan annyi textil összegyűlik, hogy a beach cartommal kell elvonszolni a mosodáig, ahol az összes rendelkezésre álló mosó- és szárítógépet lerohanom, majd nem emlékszem, melyik mikor jár le, és mint a mérgezett egér, rohangálok oda vissza a trailer és a laundry között.
Szerencsére nem szokott tovább tartani 3-4 óránál, mire elégedetten elhagyom az utolsó tiszta és száraz adaggal a mosodát. Már ha nem felejtek az egyik mosógépben egy komplett adagot… (igaz történet).
Az ezután következő röpke 2 órás ruhahajtogatás, zoknipárosítás már tényleg fel se tűnik. De hát kérem ez is része a „full timer-kedésnek”.
Szalonna nincs, marshmallow van
Volt azért idő persze napozni, pihenni, kint főzni, kirándulni, hógolyózni, mamutfenyők lábánál nyakat kitekerni is!
Utolsó este gyújtottunk egy tisztességes tábortüzet. Előzményként felhergeltük egymást a szalonnasütéssel, úgyhogy 4 üzletet is megjártunk mire NEM leltünk sertés zsírszövetre, úgyhogy maradt az amcsi tepertő (bacon).
Egész jól megoldottuk, csak azért is feltűzködtük a nyársra és láss csodát, isteni lett.
Az elmaradhatatlan bonfire desszert is előkerült. Természetesen én, mint az esetek 98 százalékában, most is szarrá égettem a marshmallow-imat. De lecsúszott így is S'Mores formájában.
Klassz volt ez a hét is, megint eljött a költözködés napja. Elrámoltunk, kiékeltünk, összecsatlakoztattunk s csak annyit mondtunk a végén: „Vamos a la Playa!”
California West Coast here we come!!”
Ha szívesen olvasnál Nikiék kalandjáról, látogass el a blogjára!
Barangold be velünk az egész világot!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
(Nyitókép: pixabay.com/tripastute)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek