A Death Valley a legszárazabb és legforróbb amerikai nemzeti park, ráadásul ott található Észak-Amerika legalacsonyabb pontja. Itt játszódik Nikiék amerikai kalandozásának legújabb fejezete.

„Tehát elszántan indultunk a kényelmes, luxus full hookup-ból a sivatagi boondockra. Előtte útbaejtettünk egy takaros kis nemzeti parkot Las Vegas közelében, hogy a pénteket még full térerővel végigsulizhassák az elemisták, s végig melózhassák a középkorú fiatalok.

Majd izgatottan megindultunk The Pads nevű teljesen ingyenes kemping irányába. Itt vertük le az ékeket, és nagyon jól tettük! Szuper helyünk volt, egyetlenegy dolog gátolt meg abban, hogy tovább maradjunk azon a helyen, a mobilhálózat (és így az internethozzáférés) teljes hiánya.

A rossz tó és a pokol maga

A nemzeti park ismét elkényeztetett minket. Már mikor végre elértük, mert első kirándulásunk megkezdése után kb. 20 perccel defektet kaptunk. De mit nekünk akadályok?! Két órával később már ballagtunk a sóföldeken.

Besétáltunk a kiszáradt „rossz” tó (Badwater Basin) sós fenekén, amíg csak a szem ellát, meghódítottuk a híres homokdűnéket, gyönyörködtünk a megannyi színben pompázó sziklákban (Artist Palette).

Bejártuk a Golden Canyont, láttuk a régmúlt bányászvárosát, szuper közel kerültünk egy roppant fiatal, mondhatni csitri (2000 éves) vulkanikus kráter szájához, bámultuk egyre a tejútrendszert minden éjjel, sőt még a poklot magát is megláttuk (Dante's View).

Öt évvel ezelőtt jártam itt először, de már akkor tudtam, hogy Death Valley és én, ez egy elszakíthatatlan kötelék. A simogató legalább 30 Celsius természetesen csak egy örök ráadás itt a Halál Völgyében.

Irány a mínuszok!

Eljött a hétfő, s egyben a búcsú perce, nem csak a sok gyönyörűségtől, de bizony a finom sivatagi melegségtől is. Beütöttük hát a következő állomásunkat a GPS-be. Irány a hegyek és a mínusz 3 fok.

A látvány lenyűgőző volt a Tuttle Creek Campgroundnál. Teljesen vadkemping, szintén nem volt víz, áram és csatorna. Volt viszont álomszép kilátás, zimankós hideg és hihetetlen módon full térerő minden telefonon.

Ez, mint már korábban említettem, elengedhetetlen munka s iskola miatt már egészen hajnali 4 órától kezdve, hiszen Kalifornia a 3. időzónában van. Ez konkrétan három óra eltérést jelent RVA-hoz és 9 órát Magyarországhoz képest. Nem csoda, hogy már kb. este 7-kor kidőlünk hetek óta.

Ilyen nincs (és mégis van)

Pénteken miután mindenki végzett, átgurultunk Alabama Hills-be! Hát én nem is tudom, mit mondhatnék. Meg most is meg vagyok róla győződve, hogy magába Meseországba érkeztünk. Ilyen nincs is, ahogy az a hely kinéz.

Szintén egy teljesen ingyenes kemping áll rendelkezésre a sziklák között. Kempingnek neveztem, de ezt nem üzemelteti ugye senki, egyszerűen, mi utazók vigyázunk rá!

Három napot töltöttünk itt, de mindannyian még a hatása alatt vagyunk.

Megint csak a fránya térerő üldözött el minket innen, mert hiába, a hétfők könyörtelenek. Legközelebb a mamutfenyők árnyékából jelentkezem! Avagy irány Sequoia!”

Ha szívesen olvasnál az előzményekről és egyéb amerikai történetekről, látogass el Niki blogjára!

(Nyitókép: pixabay.com/jplenio)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.