A környező országok valamelyikébe költözni számtalan előnnyel jár, az egyik legnagyobb a könnyű megközelíthetőség. Az ember csak bepattan az autóba és pár órával később már Magyarországon is van és persze ugyanez igaz fordítva is: a családtagok és a barátok is bármikor ki tudnak szaladni akár egy hosszú hétvégére is. Kivéve persze, ha 2021 van, mert akkor ez szinte lehetetlen, miként az Boglárka posztjából is kiderül.

„Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen közelről ennyire lehetetlen lesz hazajutni. Persze, mondhatjátok, hogy nem lehetetlen, és valóban nem az a szó szoros értelmében, de nagyon nem egyszerű, pedig csak Csehországból kellene Magyarországig eljutni.

Jelenleg azonban mindkét országban annyira rossz a járványhelyzet, hogy bár a határok (sem a cseh azok előtt, akiknek valamilyen tartózkodási engedélyük van; sem a magyar a magyar állampolgárok előtt) éppenséggel nincsenek szó szerint lezárva, mégis valamilyen nagyon nyomós ok kellene ahhoz, hogy a két ország között közlekedni lehessen, arról már nem is beszélve, hogy családként hány teszttel mennyi pénzbe kerülne egy ilyen út.

Milyen naívak voltunk, amikor tavaly azt gondoltuk, hogy tavaszra már biztosan lehet majd simán közlekedni, szinte a „szomszédból” pedig igazán nem nagy dolog hazaugrani vagy akár látogatóba eljönni.

Kínunkban nevetünk és sírunk

Mennyi mindenkinek szerettük volna megmutatni az új életünket, gyűjtögettük a helyeket, ahová majd elvisszük a vendégeket. Ma már csak kínunkban nevetünk vagy inkább sírunk ezen az elképzelésen, és sajnos az alagút vége még csak fel sem sejlik.

Csehországban jelenleg szigorúak a lezárások, bár a lakóhelyet még el lehet hagyni élelmiszert bevásárolni, megrendelt árut átvenni vagy akár csak sétálni, de a régiók (megyék) között már nem lehet közlekedni.

Ha egy ilyen régióhatáron a rendőrök megállítanak és nincs nyomós okod, és erről írásos bizonyítékod, hogy miért akarsz átutazni, akkor vissza is fordítanak. Ezt ugyan mi még nem próbáltuk ki, de számos itt élő megerősítette.

Ráadásul Csehországból nézve Magyarország átkerült a sötétvörös, vagyis a leginkább kockázatos országok közé utazási szempontból, így visszatérés előtt is szükséges egy negatív PCR-teszt, majd megérkezés után legalább öt nap tuti karantén, ami után megint lehet szintén teszteltetni, mindezt megszorozva a családtagok számával.

Kiszámoltuk, hogy egy ilyen út minimum 12, de inkább 16 tesztbe kerülne, hacsak visszafelé nem üljük ki inkább a karantént a lakásban, ami végül is mindegy, hiszen home office és online iskola van, így úgysem nagyon kell kimenni.

Akár Pesten is lehetnénk

Nyár végén költöztünk ki, így nem telt még el nagyon hosszú idő, és azért közben jártunk is otthon karácsonykor, de el tudom képzelni, milyen nehéz lehet azoknak, akik jóval messzebb vannak és nem tudnak személyesen találkozni már ennél jóval hosszabb idő óta a szeretteikkel.

Meg félig viccesen, de inkább némi szarkazmussal emlegettük fel azt is, hogy milyen jó, hogy kiköltöztünk tulajdonképpen egy másik országba, városba és lakásba, de itt is éppúgy otthon ülünk, ahogy azt Budapesten tennénk.

Az igazi itteni életből ugyanakkor túl sokat még nem tapasztaltunk meg. Persze, a mikrokörnyezetünket már nagyon alaposan megismertük, besétáltuk töviről hegyire Prágának ezen sarkait, ahol lakunk.

A város nagyobb parkjait is elég jól megismertük, és nem mondom, az is élmény volt, hogy turisták hadaitól mentesen láthattuk az óvárost, nem kell tülekedni a Károly hídon és az oda vezető utakon, a várban vagy éppen a Moldva partján.

De például még egyetlen múzeumban, kasélyban vagy egyéb zárt helyen sem voltunk bent, mert amikor lehetett sem mertük megtenni.

A kulturális élet gazdagságát és az egymást érő fesztiválokat és programokat, kiállításokat és koncerteket, amiről még korábbról szerzett cseh barátom mesélt, hogy majd alig győzünk válogatni, bizony nem tapasztalhattuk még meg. Most esély nem igazán lenne itt cseh ismeretséget szerezni, hacsak nem online.

Zoom undoritisz

Amennyire persze áldás az online tér, az embernek éppen annyira elege is van belőle. Előző posztomban írtam még októberben, hogy éppen akkor zártak be a középiskolák, amik néhány decemberi kósza napnál többre nem is nyitottak ki.

Úgyhogy a tanulás azóta is zoom órákon zajlik reggeltől délutánig, amiből lassan a gyerekeknek is nagyon elegük van. Már totál zoom undoritiszük van és bár eleinte nem bánták a digitális oktatást, hiszen kényelmesebb volt, meg a még kicsit esetlen, nehezen induló szociális interakció kellemetlenségeit sem kellett bevállalni az iskola falai között, most már mindketten inkább visszamennének.

A kapkodás és káosz itt sem csekély, mert míg február közepe felé még arról szóltak a dolgok, hogy március elején majd nyitnak az iskolák egyes osztályai az ovik és az első-második (általános iskolai) évfolyamok után, miközben a fertőzöttek és a kórházban lévők száma jelentősen nőtt, utána hirtelen úgy döntöttek, hogy nemhogy nyitás nem lesz, de még inkább zárás jön. Úgyhogy összevisszaság, következetlenség van bőven. De ezzel aligha mondtam újat…

És bár ezek a szigorú lezárások elvileg március 28-ig tartanak, már azt is mondják, hogy nem várhatók valódi könnyítések még húsvét után sem, így már igazi élmény lesz, akár csak egy (nem élelmiszer) boltba is elmenni, amik már október óta be vannak zárva (egy rövid karácsonyi nyitáson kívül). És ha már karácsony, még a hó is esik, ahelyett, hogy már tavasz lenne, és legalább kint lehetne időt tölteni a levegőn.”

Barangold be velünk az egész világot!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.