A nemzeti ünnepek környékén rendre felmerül a kérdés, vajon külföldön élve mit jelent augusztus 20. vagy éppen március 15. Kap-e valamilyen többletjelentést vagy éppen veszít a jelentőségéből? A válasz persze nagyon személyfüggő, éppen ezért érdekes is. Ádám még alig egy éve él külföldön, így aztán még az első tapasztalatoknál tart, de röviden leírta véleményét.
„Március 15. közeledtével elgondolkoztam azon, vajon mit jelent nekem ez az ünnep most, hogy már nem Magyarországon élek. Többet vagy kevesebbet? Változott egyáltalán bármi?
A legfurcsább az, hogy miközben a teljes magyarországi rokonság a hosszú hétvégére készült, amennyire ezt a járvány miatti szigorítások persze egyáltalán bármennyire élvezhetővé tették, addig én hétfőn ugyanúgy dolgozom, mint máskor. Ez olyan nagyon nem segíti az ünnepi hangulatot.
Emlékszem, gyerekkoromban ilyenkor mindig a tévében néztük a zászlófelvonást, meg az ünnepi közvetítést (sajnos már abban a korban vagyok, hogy amikor gyerek voltam, még nem volt más, azt nézte az ember, amit adtak és ezt adták), aminek megvolt a maga sajátos hangulata.
Fogalmam sincs már, ki volt az „állandó közvetítő” a nyolcvanas évek közepén, második felében, de a mai napig megvan a fíling, ahogy a meghívott történésszel mindenféle érdekességekről beszélgetnek.
Aztán valahogy a március 15. érdekessége is elsikkadt, egyre inkább politika lett mindenféle pártrendezvényekkel, meg hát én is nőttem és egyre kevésbé fogott meg.
A mostani az első március 15., amit nem Magyarországon élve tapasztalok meg. Vajon változott a jelentése, többet jelent nekem, mint az elmúlt évtizedekben, otthon élve?
A válasz nem is olyan egyszerű. Egyrészt nem jelent többet, mert azzal, hogy a politika (oldalaktól és pártoktól függetlenül) rátelepedett valahogy elvesztette a gyerekkori varázsát (vagy csak felnőttem?).
Másrészt azt is gondolom, hogy külföldön élve az embert egy idő után elkezdi foglalkoztatni a magyarsága. Nem napi szinten és egyáltalán nem valamilyen melldöngetős módon, engem legalábbis nem, hanem azt próbálva megfejteni, mennyiben vagyunk mi, magyarok mások, mint más népek. Egyáltalán, mások vagyunk-e?
Az olyan dedikált ünnepek, mint a március 15. éppen erre nyújtanak lehetőséget szerintem. Erre az önreflexióra, hogy elgondolkodjunk azon, milyenek és kik is vagyunk mi, magyarok.
Aztán ott van persze még a dolognak az a vetülete is, hogy Magyarországtól távol élve azért érdekes fénytörést kapnak a dolgok. Még ha nem is akarjuk, azért csak követjük a magyarországi közéletet, és kissé másként is látjuk azt. Nem feltétlenül jobbnak vagy rosszabbnak, de másnak.
Mindehhez jön még most a járvány, ami bezárt minket szinte mindenhol, elmaradnak az ünnepségek, a háromnapos hétvége is mást jelent idén, mint mondjuk két évvel ezelőtt, hiszen nem nagyon van hova menni. Szóval furcsa egy helyzet ez az egész.
Visszatérve arra a kérdésre, hogy többet jelent-e külföldön élve egy nemzeti ünnep, mint Magyarországon, azt tudnám felelni, hogy többet talán nem, csak kicsit másként éljük meg. Nem jobban vagy rosszabbul, csak másként.”
Barangold be velünk az egész világot!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek