Akár tetszik, akár nem, az alkohol sok szempontból meghatároz egy népet. A franciák és az olaszok a borukkal, a csehek, a németek és az angolok a sörükkel, a skótok a whiskey-vel, a magyarok a pálinkával – a legtöbb népnek megvan a maga itala. Steve posztja azért is érdekes, mert sok országban szerzett tapasztalatot. (És még az is kiderül, ki volt Lajos.)
„Egyszer egy évben elmegyek a házi orvosunkhoz rutinvizsgálatra. Ülök az egyik rendelőszobájában, fent a magas ágyon félmeztelenül, lábamat lóbálva. Ő bejön és csinálja/kérdezi/dugja amit/azt/ahova kell.
Egyik kérdése hány pohár piát (drinks) iszom naponta? Mondom kb. hármat. Egyet vacsora előtt, egyet (kettőt?) vacsorához, este meg… hát még egyet. Kanadai angolszász orvos. Látom mindig, nem tetszik neki, csak hümmög. Hogyaszondja kevesebb is lehetne. Csak nem akar megdicsérni, hogy OK, az nem sok! De hát már ő ilyen.
Tinikori kezdetek
Kezdeti borivászatom egy olykori slukk volt stikában a bedugaszolt borosüvegből, amit szüleim a kettős ablakpanel között tároltak. Ment egy ideig, amíg anyám gyanút nem foghatott. Titokban a címkén megjelölte a szintet. Én meg (mondom ritkán) slukkoltam és így rajtakapott. Tagadtam, de hiába… nagyon kikaptam.
Szóval barátaimmal elhatároztuk, hogy veszünk magunknak egy üveggel. Kadarka volt. Elrejtettük a kertünkbe, az ólba, a szénába a nyúlketrec felett, és néha slukkoltunk. Senki sem rúgott be. Igen én úgy emlékszem, hogy gyerekkoromban, simán vehettem szüleimnek üveges bort a Közértben. OK, a kocsmában 18 éves (vagy 16 volt?) korig nem szolgáltak ki.
Itt sok helyen az ellenkezőjét tapasztalod. Nem viccelek, a nagy O’Hare repülőtér (Chicago) bárjaiban mindenkitől kérnek igazolványt korát bizonyítandó, még akkor is, ha mint én a hetvenen túl vagy. „Bocsánat uram, előírás”!
Diákkoromban bulikon előfordult, hogy többet ittam, mint kellett volna. Másnapra ilyenkor nagyon beteg lettem, néha reggelre az ágyban ennek nyoma is volt. Hah. Az alkohol kis extra magabiztosságot adott, gondolom másoknak is.
Lajos
Első munkahelyemen néha kellett kiszállásra menni. Debrecenbe, Fűzfőre, Nyergesújfalura. Még gyakorló mérnök voltam, sokszor Lajossal kellett menni. Lajos egy nagydarab középkorú csoportvezető mérnök volt.
Nem szerettem vele utazni. Lajos nagy piás volt és minden városban volt „sógora”. Ezek a sógorok is mind ittak. Emlékszem egyszer (Debrecenben) már elegem lett. Mondtam Lajos nem iszom többet. Attól kezdve nemigen tekintett férfinak, elvesztettem nála a hitelemet.
Lengyelek, csehek, németek, olaszok
Külföldre kezdtem utazgatni. A lengyelek nagy ivók. Akkoriban fizetés napján az ottani boltok nem árultak piát. Mégis kétszer egy hónapban (fizetés napokon) estére az utcák (Nova Huta környékén legalábbis) tele voltak holt részegekkel. Mint az első hidegkor a döglött legyek. Túl sok vodkát fogyasztottak.
A rendőrség teherautókba pakolta őket és vittek valahova lelocsolni őkelméket. Ott virtus volt, ha iszol és nem mutatod a jeleit. Ha asztal alá tudod inni társadat. Igen, az a férfi, aki ülve marad!
Keletnémetben a sörivás új dimenziót mutatott számomra. Első ízben láttam, hogy ládával veszik a sört! És a szoba sarkában tartják. Minden családtagnak ott lógott a sörnyitó a nadrágszíján. Ha kedve volt, kiemelt egy üveggel, flip, és sörözött.
Németből haza a vonatról mindig leszálltam Prágában és az éjjelivel utaztam tovább haza. A rendelkezésre álló idő jó részét az U Flekuban töltöttem. Azt a fekete nedűt nagyon megszerettem. Ha jól emlékszem, nyolc korsóig sikerült felvinnem rekordomat. Ezután egy jó cseh rendőr irányított a pályaudvar felé, magam meg nem találtam volna.
Olaszországban láttam azt a lezser magatartást, amit olaszok mutatnak a bor iránt. Bambinók is slukkolhatnak egyet. És nem emlékszem, hogy 4 hónapos olaszországi tartózkodásom alatt sok részeggel találkoztam volna.
Mi is vettük a jó borokat. Olcsóbb volt, mint a tej. A legolcsóbb másfél literes sztaniollal volt lezárva. Ha kinyitottad, nem lehetett újra zárni. A csavaros tetejű egy lépés a jobb irányba és a dugós, az volt az igazi.
Mi a helyzet Kanadában?
Az a tapasztalatom, hogy az Európából származók jóval kényelmesebben viszonyulnak a piához. Ott nem volt szesztilalom. Ugyan Kanadában sem volt, de a puritán protestáns kultúra és az alkoholfogyasztás nem fér meg kényelmesen egy szobában.
Egész Kanadában (két megye kivételével) csak állami (jobban mondva megyei) italboltban vehetsz piát. Mert így (mondják ők) jobban tudják kontrollálni, hogy kinek adnak el.
Még 40 évvel ezelőtt nem is láthattad a választékot, hanem csak egy falon függő listát. Abból kellett választani és egy cetlire ráírni. Fizettél és a morcos kiszolgáló hozta ki az üvegedet barna papírzacskóban. Nos, ma már vannak szexi önkiszolgáló piaüzletek, nagy választék, de a gondolkodás ugyanaz. Valahol úgy gondolják, az alkoholfogyasztás a gyenge jellem jele, stb.
Kanadában a legális kor 19, (kivéve 3 megyét, egyike a francia) ahol 18. Az Egyesült Államokban tudtommal mindenhol 21. Családon belül a legális koron alul inni („olasz módra”), az no-no. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem isznak gimis koruktól kezdve. Sőt, még inkább, mert a tiltott gyümölcs ugye kívánatosabb.
Az egyetem első éveiben, főleg mivel imádnak más városba telepedni és először szüleiktől távol élni, nagy ivászatok vannak. A felsőbb évesek megveszik a piát készségesen. Mivel sokuk először próbálkozik, gyakori a túlzott randalírozás, a „nem emlékszem, kivel feküdtem le és hánnyal”, és az alkoholmérgezés.
Egy igaz téli kanadai történet
Jó pár évvel ezelőtt fiaim még egyetemre jártak. Egyikük egy szombat este elkérte a kocsinkat, valami buliba ment. Megígérte, hogy nem fog inni. Békésen alszunk nejemmel, amikor hajnalban bekopog a hálószobánkba: „Dad, a rendőrök akarnak veled beszélni”.
Rögtön rákérdeztem: „csak nem vezettél ittasan????” Azt válaszolta, nem. Na, lekecmergek az emeleti hálószobánkból a nappaliba, és tényleg, egy nagydarab rendőr ott ül a fotelben és rám mordul: „a fia ittas!!!!”
Oh, mondom, ajjaj, és vezetett? „Nem – mondja a rendőr - egy nagy élelmiszerbolt üres parkolójában ült a kocsiban. Néha beindította a motort, mert mínusz 25 fok volt, a kocsit melegítendő, de nem indult el. Végül is hazahoztuk”- fejezte be a rend őre. „OK – mondom a rendőrnek –, köszönöm és sajnálom.”
De a rendőr frusztrált lehetett, mert nem tudott büntetni, nem volt szabálysértés, azt mondja nekem: „a kocsi nem maradhat ott, mert – mint mondá – magánterületen van”. Köztünk legyen szólva maradhatott volna a kocsi, mert reggelig ott senkinek se ártott, de mondta a rendőr, elvontatja, ha ott marad.
OK, OK mondtam neki, máris megyek, elhozom. Hajnali 3 lehetett, sarkvidéki hideg. Hívtam egy taxit, elmentem a kocsiért és hazahajtottam. Visszaaludni már nem tudtam.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
(Fotó: pixabay.com/bgnauka)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek