Ugyan nem mindig könnyű meglátni, de még ennek a rémes járványos időszaknak is lehetnek előnyei (a természetesen adódó hátrányok mellett). A Portugáliában élő Gyöngyinek mindkettőből kijutott, így írása nem csak azért érdekes, mert Portugáliáról viszonylag ritkán hallunk. (A képeket külön köszönjük!)
A „mi” parkunk - szép kilátás a Bela Vista parkból
„Portugáliában most eléggé bedurvult a járványhelyzet. A statisztikák az egekben, bár az utóbbi nap némileg csökkent az új fertőzöttek száma, és pillanatnyilag halálozás is napi 300 alá ment, az optimista epidemiológiusok szerint túl vagyunk a járvány tetőzésén... ezt nem szeretném kommentálni, és elég sokat írtak erről a magyar sajtóban is.
Illusztrációként elég ránézni erre a Covid halálozási statisztikára, ami mindennél többet elmond a járvány súlyosságáról ebben a Magyaroszágnál picivel nagyobb, 10,295 millió lakosú országról.
A médiában nyilatkozó szakértők szerint a helyzet még február végéig romlani fog, kinéz még 2-3 hónap rendkívüli állapot, remélhetőleg június-július magasságában térhetünk vissza az „új normálishoz”.
Tavaly március óta, a járvány egész ideje alatt Portugáliában voltam, két hét hazalátogatást kivéve, így inkább a saját tapasztalataimról szeretnék beszélni.
Szigor
Most újabb szigorítások kezdődtek, de a karácsonyi hétvégét kivéve a szombat-vasárnapi délután 13.00 órás zárlat a legmegviselőbb, és november eleje óta így élünk.
Települések közt nem lehet mozogni, így akadályozzák meg sikeresen a rokonlátogatást, vagy akár a nyaralóba való eljutást. Minden üzlet, ami nem élelmiszer, be van zárva, kivéve papír-írószer és bicikli alkatrész, számítástechnika, egyszóval, ami kellhet a tanuláshoz és a munkába járáshoz, illetve a pizza házhozszállításhoz... a szupermarketekből el kellett távolítani a ruhát-cipőt, sőt, eleinte még a könyveket is. Utcán át nem lehet italt árusítani, még kávét sem, hogy elkerüljék az utcai csoportosulásokat.
Most hétvégén kezdtek el virágozni a parkunkban a gyümölcsfák
Érdekes módon, most az élelmiszerboltok nyitva lehetnek hétvégén 17.00-ig, de ezt megelőzően azok is egykor zártak, az éttermek take-away szolgáltatását is eddig engedélyezték. Sétálni, kutyát sétáltatni ki lehet menni, de az embernél legyen lakcímigazolás.
A hétköznapokban is csak a legszükségesebb teendők miatt lehet kimozdulni. Itt nem volt áruhiány tavasszal sem, ráadásul Portugália papírgyártó nagyhatalom, így WC-papír is mindig volt és lesz és mindig elérhető jó minőségű friss élelmiszer, eszembe se jutna kenyeret sütni.
Pozitív fordulat a munkában
Van egy olyan érzésem, hogy a munkahelyemet is a Covidnak köszönhetem; február óta pályáztam egy állásra, amit végül augusztus végén kaptam meg, többszöri próbálkozás után - időközben felértékelődött az, hogy „elérhető” vagyok.
Az utolsó pillanatban mondtak igent, egy hetem volt a munkába álláshoz szükséges hivatalos papírok, mint a lakcímigazolás, adószám és tartózkodási engedély beszerzésére, valamint a bankszámlanyitásra, ami elég stresszes volt, de megoldottuk, most még nehezebb lenne mindezt elintézni. (A portugál adminisztráció még békeidőben is nehézkesen működik.)
Telefonos ügyfélszolgálatosként dolgozom, többnyire magyar, de sok angol nyelvű ügyféllel. Ez utóbbit nem szeretem, mert bármennyire is úgy hittem, hogy jó az angolom, gondban vagyok a különböző akcentusok megértésével.
Gyakran úgy érzem, hogy amikor az angol anyanyelvű hívó fél beméri, hogy „kelet-európai” kiejtéssel beszélek, feljogosítva érzi magát arra, hogy türelmetlen - és gyakran bunkó - legyen, de lehet, hogy csak bebeszélem magamnak.
Home office: előnyök és hátrányok
Kötelező a home-office, ami számomra bónusz, mivel férjem is otthonról dolgozik, és nem kell napi két órát bumlizni az irodáig. Szerencsére, elég nagy a lakás, hogy külön szobából dolgozzunk.
Az én munkaállomásom a nagyszobában van, az étkezőaztalon (a konyhában is tudunk enni, és ha lehetne, akkor sem tudnánk vendégeket hívni). Előnye, hogy az ablakkal szemben, így van lehetőségem tanulmányozni a sirályok mindennapjait és a felhők vonulását, így nem a falat bámulom egész nap.
A parkunk teli van olajfákkal, ötven éve itt még gazdaságok voltak
A hazájuktól távol szakadt fiatalabb kollégák nagyon nehezen viselik a bezártságot, úgy tudom, a cégnek van ingyenes lelkisegély szolgálata vészhelyzet esetére. Együttérzek velük, nekik még nehezebb.
Az irodában volt társaság, elérhető szakmai segítség, és nem utolsósorban munkahelyi büfé, ahol nagyon jó áron lehetett ebédelni, most pedig mindenki magára van utalva, és lehet főzőcskézni. Szeptember végén egyik napról a másikra mindenkit kisöpörtek az irodából, és nem látni a végét.
Nincs mire költeni
Egyébként nagy a fluktuáció, folyamatosan keresnek embereket a napfényes Lisszabonba, ahol akár szörfözni is lehet..., de mivel most nincsenek bulik, utazni is nagyon nehéz, így egyre kevésbé vonzó ez a lehetőség.
Különben is, ha jól számolom, minimum ezer EUR kezdőtőke kell, hogy valaki belevágjon ebbe a kalandba és kihúzza az első fizetésig. A fizu, ha forintba átszámoljuk, a pénzromlásnak köszönhetően nem rossz, de ennyit otthon is meg lehet keresni ugyanezzel a munkával, és ugye, itt a költségek itt euróban jelentkeznek.
A cég, ahol dolgozom, lakhatást biztosít, jól felszerelt apartmanokat bérel, ahol mindenkinek jut egy kisebb, vagy nagyobb szoba, és szerencsés esetben szimpatikus, kb. 4-6 lakótárs - de őszintén, csak nagyon nyitott és toleráns alkatúaknak ajánlom, akik élvezik a „multikultit”.
A hasonló munkát kínáló cégek többsége viszont nem ad se sokkal magasabb fizetést, se szállást, és az albérlet nagyon drága.
Én a férjem lakásában élek, emiatt olcsóbb vagyok a munkáltató számára, mert van szállásom. A fizetésem annyi, amennyi, de az otthoni másfél év egyéni vállalkozói státusz után, már az is nagy dolog, hogy nem kell katázni, és bejelentett állásom van. Egyébként még félre is tudok tenni, mert nincs mire költeni, minden zárva van, és utazni sem lehet.
A lépcsőházunk bejárata igényes kiskerttel
Egy hatalmas lakótelepen élek a lisszaboni repülőtér közelségében - lám, ebből is jól jöttem ki - most alig van zaj. A járvány előtt éjjel-nappal hatalmas forgalom volt, a repülőgépek szinte súrolták a házak tetejét, alig lehetett nyitott ablaknál aludni, most pedig nagy a csend.
Van egy szépen gondozott nagy park a közelünkben, ott szoktunk sétálni, a városban idén még nem jártam, anyósékkal sem találkoztam. Aggódom miattuk, régebben nagy társasági életet éltek, családi ünnepek, koncert, színház, stb. és úgy látom, nagyon nem tesz jót nekik ez a vírusletargia.
Ők is, mi is betartjuk a szabályokat, és személyesen nem találkozunk, bár párpercnyire laknak.
A férjemmel lassan egy éve 0-24 együtt vagyunk, kivéve a tavaszi zárlat 2,5 hónapját, amit az anyósékkal töltöttünk együtt a falusi nyaralóban. Erről írtam korábban, valamint a nyári tapasztalataimat is megosztottam, ha valakit érdekel.
Madeira összejött
A páromnak végtelen türelme van, nem szoktunk veszekedni, de észrevettem, hogy elfogytak a beszédtémák, nem történik semmi... azaz, mégis: a járványnak köszönhetően eljutottunk Madeirára!
Sikerült összerakni egy hét szabadságot karácsonykor, így tényleg, jobb híján választottuk Madeirát, ami számunkra egy drága, elérhetetlen úticélnak számított.
Hazamenni nem tudtam, a kontinentális Portugália már gyakorlatilag le volt zárva a belföldi turizmus előtt, de Madeirára, ahol sokkal jobb a járványhelyzet - tavasz óta negatív teszttel lehet beutazni. Üdítő érzés volt szabadon mozogni, kirándulni, kiülni egy étterem teraszára, és végre, volt mit fényképezni.
Most ott is katasztrófa-közeli a helyzet, és bevezették a legalább márciusig tartó korlátozásokat és az éttermek bezárását. A sziget lakosságának közel fele az idegenforgalomból él, így fájdalmas volt látni a kongó éttermeket és az idegenvezetők elkeseredett beszámolóit.
Otthon én is idegenvezetőként próbáltam megélni, amíg lehetett, így átéreztem a helyzetüket. Mi egy kis iroda szervezett kirándulásait vettük igénybe, és figyeltünk arra, hogy mindig adjunk borravalót.
Másrészt, én nem szeretem a tömeget, így kifejezetten élveztem, hogy alig van turista. Főleg briteket, németeket és franciákat láttunk, illetve voltak az útitársaink a kirándulásokon.
Pont ottjártunkkor Madeira kezdte megszűntetni a légiközlekedést Nagy-Britanniával, így a briteknek meg kellett szakítani a jól drágán befizetett utazást, ugrott a feláras szilveszteri bankett, és a világ egyik legszebbnek tartott tűzijátéka Funchalban.
Idén szokatlanul esős tél volt, soha ennyi szivárványt nem láttam még!
Végső soron nincs okom panaszkodni, lett munkám, még utaztam is, a körülményekhez képest jól vagyunk. Hiányoznak az otthoniak, az enyéim, júniusnál előbb nem tervezek hazalátogatni.
Persze, hogy aggódom, néha félek is a vírustól, és egyre nehezebben viselem a bezártságot, de ezzel mindenki így van manapság, és Portugáliában még mindig sokkal többet süt a nap.
Vigyázzatok magatokra!”
Barangold be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek