oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2020. december 01. 06:30,  Földönkívüli napok Új-Mexikóban 4 komment

2020. december 01. 06:30 Határátkelő

Földönkívüli napok Új-Mexikóban

Immár Új-Mexikóban jár Nikiék amerikai túrája, melyre egy lakóautóval indultak el és amely már eddig is csodás helyszíneken vezetett, nem akármilyen kalandok közepette. A környezetben és a kalandokban ebben a részben sem lesz hiány.

utazas_6_resz_cim.jpg

„Egy hete péntek 13-án indultunk a texasi Big Bendtől, ahonnan nyílegyenesen Új-Mexikót céloztuk meg. Árpi talált egy szupernek ígérkező boondock helyet közvetlenül Texas határán, de már Új-Mexikóban.

Remek mobilhálózatot írtak az értékelésekben és csupán fél órára volt a Guadalupe Mountains National Parktól, ahol túrázni szándékoztunk. Szerencsére a leírások 100 százalékban megfeleltek a valóságnak!

Nagyon egyszerűen, könnyen meg lehetett közelíteni, a mobil hálózat konkrétan jobb volt, mint otthon (ez ugye számunkra mindig létszükséglet munka és iskola szempontból!!) és korrekt, egyenes, tágas terep volt szemetes konténerrel ellátva. Számunkra tökéletes!

Lisztfürdő a homokban

November 14-én szombaton, mintha összebeszéltünk volna, reggel 6-kor kipattant a szemünk. Ehhez egy pöttyet hozzájárulhatott az a tény, hogy immáron ismét időutaztunk, ezúttal MST-be (Mountain Standard Time).

Magyarul 2 órával korábban van, mint otthon. Ki korán kel, korán fenn van és mindenre is van ideje! Osztottunk, szoroztunk és úgy döntöttünk, hogy az aznapra betervezett hegymászást elhalasztjuk egy nappal a meglehetősen erős szél miatt.

Helyette utazunk 7 órát (ez oda és vissza értendő) és lisztfürdőzünk egyet a White Sand National Parkban. Hegymászó réteges outfit lecserél beach szerkóra, szendvicseket elkészít és indulhat a buli!

Elképesztően gyönyörű, izgalmas látvány fogadott. Hófehér homok, ameddig csak a szem ellát, két oldalról gyönyörű hegyekkel körbevéve! Mondtam már, mennyire imádom a természetet??? Bolygónk összes városát elém pakolhatná valaki, akkor is csak a természeti csodák érdekelnek! Egyszerűen nem tudok betelni velük.

Szuper felvételek születtek homokangyal készítésről, Ivánka betemetéséről, homokcsúszdázásról, homokban hempergőzésről meg csak úgy a tájról. Nem mondom, miután „kiráztuk” a kölköket autóba szállás előtt, otthon még 1 kg homok ömlött ki a zoknikból per láb! De megérte! 

Másnap szintén korán keltünk, a szél is megkönyörült rajtunk, úgyhogy semmi nem állhatott utunkba! Hegyi cucc fel, két hátizsák beüzemel, két gallon víz, sok tábla csoki, pár csomag keksz, némi backup pulcsi/széldzseki BE és irány a Guadalupe Mountain National Park! Hogy melyik túrát néztük ki? Hát belecsaptunk a tojásos lecsóba... A CÉL: GUADALUPE PEAK

A Guadalupe Peak

Hát akkor hagy mutassam be Guadalupe Peaket. Ő Texas legmagasabb csúcsa a maga 8749 lábával vagy, ha úgy jobban tetszik 2667 méterével. Az út hozzá nem könnyű és rövid, viszont hosszú és megerőltető. Összesen 8,4 mérföld / 13,5 km!

A tábla szerint 6-8 óra alatt lehet megtenni. Nem! Nem felejtettük el, hogy gyerekkel vagyunk! Áronban teljesen biztosak voltunk, hogy nemhogy simán megcsinálja, de még élvezni is fogja! Ivánnál már rezgett a magabiztosságunk léce... de állítólag a puding próbája az evés, nem? Hát mi egyből tripla adagot toltunk le a torkunkon és büszkén mondhatom, mindkét fiú erőn felül teljesített ezen a napon!

Csak a miheztartás végett tehát a szóbanforgó dedek 10 és 4 évesek!!!!!!! Áron konkrétan felajánlotta, hogy az egyik hátizsákot a maga 6 kg-jával viszi ő hegynek fel. Elfogadtuk az ajánlatot.

A kicsi 10 perc után, pont, ahogy kalkuláltuk, közölte, hogy soha többet nem mászik hegyet és azonnal forduljunk vissza, majd utána a maradék 8 óra 50 percet egy pisszenés nélkül tette meg! Igen 9 óra volt az aznapi kiruccanásunk.

Írtam, hogy a túra a megerőltető besorolást kapta, nos, a csúcs előtt 2 centivel kb. szembesültem vele, hogy mit is takar ez. Amikor elfogy a lábad alatt a nem kicsi szakadék mellett bevájt túra „út” és konkrétan 45 fokban magán a sziklán folytatódik a „zöld” jelzés.

Természetesen bepánikoltam és közöltem drámai nyomatékot nem sajnálva a hangsúlyozásból, hogy „Kizárt, hogy továbbmegyek, LESZAROM A CSÚCSOT, nem akarok megdögleni és a gyerekeket sem engedem tovább!”

Fogtam magam és egy a maga nyomorult módján biztonságosnak tűnő sziklavájatba befészkeltem magam a fiúkkal együtt. Árpi szemében láttam a „De ne már, Manci!!! Hát látni már a csúcsot!!”, úgyhogy tudtára adtam, hogy felmehet nyugodtan, de tudjon róla, ha baja lesz, kinyírom!

Abban a pillanatban, ahogy Árpi továbbmászott, Iván (igen a 4 éves..???) zokogásban tört ki, hogy de hát Ő is fel akart menni a csúcsra. Nehezen, de végül egy fél tábla csoki megnyugtatta.

Nem telt bele néhány perc, Árpi már vissza is ért a kis off road „táborhelyünkre". És itt váratlan fordulat következett. Már sosem tudjuk meg, hogy a mandulás étcsoki vagy Ivánka könyörgő szemei győztek meg, de végül csak felmentünk mind! IGEN MEGCSINÁLTUK!

Lefele szinte repültünk már, néhol majdnem szó szerint amúgy. Igen fáradtak voltak már a lábaink. Az érzés, ami elárasztott a túra után, az leírhatatlan volt!!!!!

utazas_6_resz_cikk.jpg

Jöhet a pihenés!

November 16. hétfő a pihenésről szólt, no meg a vásárlásról. Amikor krumplipüré a főétel, ott sejted, hogy itt az ideje egy nagy bevásárlásnak.

Kedden pont 5. napja boondockoltunk, tehát sejthető volt, hogy a frissvíz-tartályunk kifele, az elhasznált víz-tartályaink meg befele telnek.

Meg hát ugyan a két pohárban való fürdésnek is megvan a maga bája, azért jóból is megárt a sok. ugye. Így gyorsan kerestem és találtam is tőlünk 8 percre egy kempinget full hookup-pal.

Oda áttoltuk a biciklit egy éjszakára és alapos zuhanyzás, hajmosás után tiszta lappal mehettünk vissza másnap az előző már jól bevált Chosa Campsite boondock helyünkre.

Még aznap munka/suli után nekivágtunk megint egy túrának. Idő hiányában csak egy könnyed 4 órás sziklamászást vállaltunk be az Ördög Folyosójához (Devil's Hall). Így is konkrétan korom sötétben tapogattuk ki a járható utat visszafele.

Csütörtökön megint csak ejtőztünk s lélekben már készültünk a másnapi költözködésre. Friday=travel day

Csodás táborhely kis szépséghibával

November 20-án, pénteken meglepően jó futamidővel megérkeztünk a hétvégévére otthont adó Joe Skeen Campsite-ra. Ez szintén Új-Mexikóban egy boondock, tehát teljesen ingyenes kemping.

Újfent el voltunk ájulva tőle, hiszen azon túl, hogy gyönyörű kopár vöröses kanyonszerű sziklák vettek körbe minket, minden táborhelyhez tartozott egy szuper, vadiúj piknikterület (fedett asztal padokkal, 1 grill és egy fire pit néven ismert tűzrakó vasedény szerűség).

Volt közösségi WC és több szemetes konténer. Hihetetlen, hogy mindez teljesen ingyen és gyönyörű, tiszta állapotban persze!

Sajnos a lakókocsi parkoló helyek kevésbé voltak egyenesek, mondhatni, megdolgoztunk rendesen az „ott tartózkodásért”. Ennyire még soha nem kellett megemelni a kecót, mint itt, ahhoz, hogy viszonylag egyenes legyen. Magyarul, hogy le tudjak tenni egy pohár vizet az asztalra anélkül, hogy azonnal az ölembe csúszdázna.

Szumma szummárum, röpke másfél-két óra alatt sikerült lakhatóvá egyenesítenünk a kecót. Persze nem úsztuk meg, könyörtelenül ránk esteledett, nekem meg kb. elment a hangom a sok óbégatástól - MOST ÁLLJ! MÉG EGY PICIT MÉGIS MENJ ELŐRE! NEM JÓ, TÚL SOK, MOST GYERE HÁTRA! BASSZA MEG LEUGROTT A KERÉK A TAMASZTÓRÓL! IVÁN NE UGRÁLJ MÁR A KOCSI KÖRÜL!

Irány a Bisti De-Na-Zin!

Másnap frissen s üdén keltünk... Ja, mégsem.. Viszont ahogy kitelepedtem a kis piknik asztalunkhoz a frissen lefőzött gőzölgő reggelimmel, minden fáradtságom elszállt egy szempillantásra.

Csak bámultam ki a kócos, totál ősz fejemből, s azon tűnődtem, micsoda csoda ez a mi egész vándoréletünk! A kölkök azért mindig gondoskodnak róla, hogy túl mélyen szántó gondolatokba ne merüljek bele: „Anyaaaa, éhes vagyoook!” „Anya játszol velem battle ship-et?”

Úgyhogy gyorsan köszönetet mondtam az univerzumnak / mindenszenteknek az életemért és már röpültem is müzlit főzni a kicsinek, majd játszani a naggyal.

Később összepakoltuk magunkat és irány a Bisti De-Na-Zin, amely a BLM (Bureau of Land Management) része. Ide nincs semmilyen belépő, csak odamegy az ember, leparkol és ámul meg bámul. Akár kempingezhetsz is ott, ha be tudod húzni a verdádat.

Két óra volt oda az út, de hogy is mondjam, MEGÉRTE! WOW! Ez egy úgynevezett Bad Land (rossz föld). Abszolút semmi nem terem meg rajta, de cserébe valami csoda a kinézete.

Olyan érzésem volt végig, ahogy futkostunk, másztunk a kietlen, néhol kis kavicsos, néhol homokos, néhol nagyobb szikladarabos, néhol vörös, néhol fekete, néhol szürkésfehéreshomokszínűs területen, mintha nem a mi bolygónkon topognék.

Elképesztően gyönyörű a természet, megint csak ide lyukadtam ki. Bolygón kívüli kiruccanásunk után hazafele beugrottunk a Walmartba. Kivártuk a sorunkat (Új-Mexikóban 75 főnél nem tartózkodhat több vásárló a nagy szupermarketokban), vettünk 2 tonna cukkinit meg squasht az esti grillezéshez, amely méltó megkoronázása volt a szombatunknak.

Másnap újból útra keltünk. Ezúttal Utah Arizona határából fogok jelentkezni.”

Ha szívesen olvasnál még Nikiék kalandjairól, irány a blogja!

Barangold be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Egyesült Államok

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr4516310016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzZoole 2020.12.01. 15:38:50

@dikusz.: akkor most jó vót? :-)

dikusz. 2020.12.01. 17:47:38

@SzZoole: Igen.:)))

De megszoktam azt is, hogy a fotók egy csomagban vannak, nem úgy, ahogy itt megszoktam, külön a képek, és alattuk az ismertető szöveg.

A legutóbbi posztnál is megnéztem a fotókat, köztük a videót is, ahol Niki egy-egy részletet felgyorsított. Közben beszélt is (azt hiszem a valóságban sem túl szófukar), és a felvétellel együtt a hangja is kissé hadarósra váltott:)

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása