oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2020. november 29. 06:30,  Összeomlás Balin 18 komment

2020. november 29. 06:30 Határátkelő

Összeomlás Balin

Amikor az ember 11 ezer kilométerre Budapesttől kap egy emailt a légitársaságtól, hogy törölték a járatát, de ne aggódjon, akkor az első dolog, amit csinál, az természetesen a heves aggodalom. Különösen, ha mindez egy harmadik világbeli országban történik járvány idején.

repter_5.jpg

Hiába készítik a világ talán legjobb kávéját Balin, az ember nem nagyon akar ott ragadni egy világjárvány idején. Így volt ezzel a Mindjárt jövünk csapata is, akik azzal a lendülettel fordultak is a denpasari nemzetközi repülőtér felé, hogy megpróbáljanak hazajutni.

„Ekkor már mindenki azt tárgyalta, hogy hogyan megy haza, a hostelekben, hotelekben nem kellett előre foglalni, mindenhol volt hely (és kézfertőtlenítő) és a strandokon már korona áron „I give you a 'Corona price'!” árulták az üdítőket, a sört. Végre tisztességesen lehetett alkudni.

Miután visszaértünk Denpasarba, csak néztünk, hogy itt mi van. Látványosan kisebb forgalom az utakon, minden turista azt latolgatja, hogy hogyan tud hazajutni, minden második járatot törölnek, nemzeti sport lett a kézfertőtlenítés.

Kimentünk a reptérre megkérdezni, hogy ugyan árulják már el, hogy miért törölték a jegyünket Szingapúr és Európa között?!

A légitársaság reptéri alkalmazottai nagyon gyengén beszéltek angolul, ezért nem igazán sikerült választ kapnunk, csak azzal vigasztaltak, hogy a Scoot egyetlen repülője sem repül már. Ausztráliába, Új-Zélandra nem lehet már belépni, és sok turistának már a második járatát törlik hazafelé.

Itt volt az ideje a válságtanácskozásnak.

Menjünk vagy maradjunk, és megvárjuk azt a pár hetet egy trópusi paradicsomban, amíg ez a „vírus dolog” lecseng. Ekkor már a helyiek közül is kérdezgették, hogy megyünk-e haza, nem vagyunk-e betegek, s mindenki a légitársaságok honlapjait frissítette. Egyedül az itt élő és otthonra dolgozó oroszok, ukránok nem paráztak.

Mi ekkor már igen, így a hazaút mellett döntöttünk.

Vettünk új repjegyeket az Emirates-től, ekkor már nem kockáztattunk a fapadosokkal, Tomi pedig átrakatta a jegyét az Air-France-nál március 21-ére.

A helyiek természetesen nappal kávéznak, este zenélnek, énekelnek, söröznek, valamint rengeteget dohányoznak és alapvetően egy csöppet sem aggódnak. Bár itt eddig se az a rohanós életstílus volt a jellemző.

De biztos, ami biztos alapon esténként a hostelben arakh-kal kínálták a vendégeket, ami a helyi rizsbor és ez megöli a koronát (!), és illegális otthon elkészíteni, amit miután megkóstoltuk, meg is értettünk, hiszen borzalmas íze volt.

Még volt egy napunk a hazaút előtt, így szétnéztünk Denpasar déli részén, ahová messziről nézve egy óriási űrhajó szállt le.

Sajnos a valóság nem volt ennyire érdekes, mert egy hatalmas, 122 méter magas istenség szobor volt csak a tájból kiemelkedő "űrhajó". Ekkor már minden boltba csak bolt előtti kézfertőtlenítés után lehetett bemenni, mindenhol a kézmosás fontosságára hívták fel a figyelmet és elkezdtek bezárogatni az éttermek.

A reptéren volt: fejetlenség, járattörlés, hőmérőzés, maszkozás meg minden, ami ezekben a napokban jellemezte a világot.

Szerencsére Tomi járatát nem törölték, ezért elbúcsúztunk, majd a beszállókártyáját előkészítve elindult a beszállókapuk felé.

Kártya leolvas, pirosan világít és zárva marad a kapu. Még egyszer leolvas, ugyanez az eredmény. Képernyőt megfordít, ránagyít a QR kódra, biztos csak az a baj... A kapu nem nyílik.

Irány az ügyfélszolgálat!

Ott három ázsiai kiscsaj ül, akik gyenge angollal próbálják magyarázni a helyzetet az ausztrál, francia, stb. utasoknak. Olyasmit magyaráznak, hogy a repülő időben fog indulni, de Tomi Szingapúr miatt nem lehet rajta.

Aztán jött egy angolul jól beszélő ügyfélszolgálatos és elmondta, hogy Szingapúr a reptérre sem engedi be azokat az utasokat, akik az elmúlt 14 napban voltak Olaszországban, Németországban, vagy Franciaországban. Tomi pedig párizsi átszállással érkezett, ezért maradt zárva a kapu.

Irány az Air France ügyfélszolgálata. Ott már 20-30 ember áll sorban és lehangoltan várakoznak a két óra múlva nyitó irodára. Senki nem tudta, hogy fog hazamenni, és az összes nagyobb légitársaság irodája előtt hasonló sorok voltak.

Közben elkezdtük átnézni milyen opciói vannak Tominak a hazajutásra: másnapi indulással volt repülőjegy az eredeti ár kétszereséért, de aznapi repülőre is tudott volna jegyet venni, csekély 1,2 millió forintért.

Már ha nincs minden reptéren ugyanaz, mint Szingapúrban. Ezért felhívtuk a dohai, moszkvai és a tokiói repteret, hogy beengedik-e Tomit.

Szerintem sikerült mindenhol meglepni a telefonos operátort a kérdéssel: "- Halló, itt vagyok Indonéziában és Párizson keresztül jöttem ide, beléphetek a moszkvai, tokiói repterükre?”

Majd bejutottunk az Air France ügyfélszolgálatára és sikerült átrakatni Tomi jegyét 30-ára. Hogy fog-e akkor járni repülő, arra a kérdésre a reptéri alkalmazott csak széttárta a kezét.

Irány vissza a hostel, válságtanácskozás 2.0.

A következő pár hónapot nem akarta Tomi szörfözéssel Balin tölteni s elveszíteni a munkáját, így vett egy jegyet másnapra Jakartán és Dohán keresztül. Mi pedig szintén másnap, március 22-én indultunk Szingapúron és Dubaion keresztül Magyarországra.

Így másnap irány megint a reptér!

Megérkezve Szingapúrba hőkamerákkal ellenőriztek mindenkit, gyakorolhattuk hogyan működik a szociális távolságtartás, és elcsodálkozhattunk a talpig védőfelszerelésbe öltözött kínaiak látványán.

Szingapúrban kiderült, hogy a távozásunk után 24 órával teljesen lezárják a szingapúri repteret, és igen szerencsések voltunk, hogy a mi járatunkat most nem törölték.

Ezután már csak Dubaiban kellett átszállni, ahol megfigyelhettük, hogy mindenki könyökig szappanozza a kezét, majd percekig súrolja.

A Dubai-Budapest járaton főleg magyarok voltak (plusz pár német fiatal), akik azt mondták, hogy ha valahol ott kell ragadni, inkább Budapesten ragadjanak, mint az Emirátusban.”

A teljes posztot képekkel itt találjátok.

Zsolyachallanges Új-Zélandon

Van az úgy, hogy egy beszélgetést annyira vár az ember, hogy számolja vissza a napokat. Valahogy így volt ezzel Klári is – aztán össze is jött 12 fantasztikus nő és egy több mint egy órás beszélgetés.

„Olyan energiák voltak a beszélgetés alatt, hogy ha valaki maga alatt lett volna, szárnyakat kapott volna ezután a beszélgetés után. Merthogy szerintem szárnyakat kaptunk mi magunk is.

Zsolya-Orsi, akit itt ismertem meg Kiwiföldön, megálmodott egy challanget tavaly, kezdő vállalkozókat úgy próbált meg segíteni, inspirálni, hogy az volt a feladat, hogy 21 napon keresztül videós tartalmakat kellett készíteni valamelyik social media felületre.

Idén újra meg lett tartva ez a challange, és arra gondoltam, mi lenne jó, ha nem ez, hogy egy kicsit az állóvizet, a mindennapokat kicsit felrázzuk. Miután megcsináltam az első videómat, elátkoztam magam, mondván, nem vagyok normális, hogy ezt 2 gyerek, férj, sűrű napok mellett bevállaltam.

De azt kell mondanom életem legjobb 21 napja volt. Ahogy teltek a napok, egyre komolyabban vettem, és azt hiszem a kezdeti bénázás átvette valamilyen előretervezős, gondolkodós, alkotós dolog, amikor is jó tartalmat akarsz gyártani, először csak magadnak, és amikor jönnek az első visszajelzések akkor már másoknak is.

Tizenöt fantasztikus emberrel csináltam végig ezeket a napokat, beleláttunk egymás napjaiba, egyre jobban vártuk szerintem egymás videóit. Csodálattal figyeltem azokat, akik már előrébb tartottak, akik már valamennyire kitaposták, megdolgoztak a saját útjukért.

Egy biztos, sokat tanultam tőletek, hogy merjek bátrabb lenni, és vannak azok az álmok, amik először a szívedben, majd a gondolataidban, majd a szenvedélyed, a szerelem-gyermeked lesz a fő munkád.

Ami a szenvedélyed, elkezd életre kelni, a sok befektetett energia, megtérül, elkezdődik valami, ezért is néha kakukktojásnak éreztem magam.”

A teljes írást itt találjátok, érdemes elolvasni.

Nápoly szentje: Maradona

Ha van a világon olyan város Buenos Airesen kívül – ahol született és ahol nevelkedett -, ahol mindenkinél jobban szeretik és tisztelik a napokban elhunyt Diego Armando Maradonát, az minden kétséget kizáróan Nápoly – írta Olaszmamma.

maradona.jpg

„Maradona 1984 és 1991 között játszott a Napoli csapatában, amelynek két olasz bajnoki címet és egy UEFA kupa győzelmet ajándékozott. Cserébe örök és feltétel nélküli szeretetet kapott a várostól. Maradona Nápoly gyermeke.

Tegnap este, amikor másról sem szóltak a hírek, folyamatosan közvetítették a hírcsatornák a nápolyi helyzetet. A helyiek a San Paolo stadion előtt tisztelegtek a legenda előtt.

A stadion világítását egész éjjel égve hagyták, ide érkeztek a nápolyiak virágokkal vagy csak egyszerűen azért, hogy gondolataikban fejet hajtsanak az ikon előtt. Nem csak a stadion környékére korlátozódtak a megemlékezések, a spanyol negyed (quartieri spagnoli) utcáit tűzijátékok világították meg.

A nápolyi polgármester, De Magistris máris javaslatot tett arra, hogy a nápolyi stadiont San Paolo helyett Maradonára kereszteljék át, amit természetesen pozitívan fogadtak, már el is indult az ehhez szükséges eljárás, hogy minél hamarabb megtörténhessen a névcsere.

Ha nem tudnátok, Nápolyban annyira szentként tisztelik a focistát, hogy a városban találunk két óriási, Maradonát ábrázoló falfestményt. Az egyiket 1990-ban festették, amikor a Napoli megnyerte a második scudettót.

A festmény alkotója egy pici kép alapján készítette a művet, amelyet a negyed lakói által gyűjtött pénzből finanszíroztak. Három nap és két éjszaka alatt született az alkotás, és az éjjeli munkát a helyiek autóinak lámpái világították meg. Amikor kész lett, a helyi lakosok bulival és tűzijátékkal ünnepeltek.

Az évek során megkopott a festék, de az igazi kár akkor érte, amikor 1998-ban, pont az arca helyén egy ablakot vágtak. 2017-ben állították helyre. A másik festmény 2017-en készült és Maradona arca alatt a Dios Umano, azaz emberi isten feliratot olvashatjuk.”

A teljes írást itt találjátok.

Barangold be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: blogajánló Olaszország Új-Zéland Bali

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr2516305562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dikusz. 2020.11.29. 10:34:55

A poszt itteni megjelenésének időpontját is törölték...

Csodabogár 2020.11.29. 13:33:08

Nekem eszembe jutott, mikor sok évvel ezelőtt Bangkokban sztrájk volt. Már nem tudom a vörös vagy a sárga ingesek, de valamelyik elzárta a repülő teret. Mi nem direkt Bangkokban voltunk, de onnan kellett vissza jönnünk. Kaptuk az e-maileket a swisstől, hogy nem indul, máskor indul stb. Egyetlen remény volt csak, amit a helyiek mondtak, hogy közeledett az akkori, még istenként tisztelt király születésnapja. Azt mondták, hogy mindegy melyik oldal, de a születésnapra rend lesz. Így történt. Mi eltöltöttünk két extra napot a szállodában, amit a swiss nem téritett meg, de nagyon örültünk, mikor felülhettünk a gépre.

Dikuszt nem értem, de talán majd megmagyarázza.

Barkalot 2020.11.29. 15:11:24

Járvány idején nem kéne utazgatni. Az ilyeneket nem tudom sajnálni, akik pórul járnak.

dikusz. 2020.11.29. 16:02:34

@SzZoole: Hogy még az év elején történt. Először azt hittem, hogy jövő év márciusáról írt a posztoló.

dikusz. 2020.11.29. 16:03:34

@Barkalot: Amikor a cikk íródott nem volt járvány.

SzZoole 2020.11.29. 16:13:24

@dikusz.: ne viccelj már, március 21.-én zártak le a UK-t, előtte már több országban is nagy volt a baj, elsők közt volt Olaszország és Franciaország is. Azért nem engedték vissza a srácot, Tomit, mert Franciaországon keresztül érkezett Balira.

SzZoole 2020.11.29. 16:44:22

@dikusz.: az eredeti poszt november 16.-án íródott, 2020-ban!

mindjartjovunk.blog.hu/

dikusz. 2020.11.29. 16:53:50

@SzZoole: A posztból nem derült ki, hogy mikor érkeztek Balira.
Lehet, hogy még a lezárások kezdete előtt.

De nem is a poszttal volt bajom, csak azt jegyeztem meg, hogy miért most került ki ide. Aztán nagy okosságomban rájöttem, hogy azért, mert a saját oldalukra is csak november közepén tették fel, úgyhogy alaptalanul vádoltam késlekedéssel H.Á.-t.

SzZoole 2020.11.29. 17:00:53

@dikusz.: na akkor tessék az eredeti posztból másoltam ki, 2020 március 13.-án érkeztek Balira :-)

“ Denpasarba, Bali legnagyobb városába érkeztünk, a reptéren már hőkamerával nézték, hogy nem vagyunk-e lázasak, s mindenhol kézfertőtlenítő volt kirakva, és megkérdezték, hogy honnét jöttünk, mert a Kínából, Dél-Koreából, Iránból, Olaszországból és Spanyolországból érkezőket már nem engedték belépni Indonéziába, mert ebben az időszakban már ezekben az országokban elterjedt a koronavírus. Mi kaptunk egy hivatalos, pecsétes papírkát, hogy nem vagyunk betegek.”

mindjartjovunk.blog.hu/2020/07/15/az_istenek_zold_szigeten_balin

Csodabogár 2020.11.29. 17:22:49

@SzZoole: Szóval én akkor már nem utaztam volna, az biztos. Igaz még áprilisban voltunk Bécsben, de az nem táv.

SzZoole 2020.11.29. 17:41:51

@Csodabogár: áprilisban hogy tudtál Bécsbe menni, szerintem egész Európa le volt zárva, országhatárok, repterek, mi sem tudtunk, töröltek a járatunkat.

dikusz. 2020.11.29. 17:53:15

@SzZoole: Én csak azt a posztjukat olvastam el, amit november 11-én tettek ki a saját oldalukra, az eggyel alatta lévőt már nem néztem meg. Később fogom olvasni azt is, meg a többit is, mert igen jól ír, a fotók meg szintén jók.

Balira valóban március 13-án érkeztek, de nem itthonról. Előtte azért elég sokfelé kolbászoltak, ahogy látom.
Nekem ismerőseim voltak nagyjából ebben az időben Vietnámban. Szervezett úton, őket még elvitték. Úgy indultak neki, hogy már tudták, gond lehet a hazajövetelükkel, de szerencséjük volt.

SzZoole 2020.11.29. 18:08:23

@dikusz.: ok, nekem az 5 is páros :-)

Csodabogár 2020.11.29. 19:17:21

@SzZoole: Nem volt zárva akkor semmi. Felültünk a vonatra és mentünk. Szállodák, üzletek minden nyitva, maszk sehol se kellett, csak a metroban, de azzal nem mentünk. Kész felüdülés volt.
Bár utána kellene nézni, lehet, hogy már május eleje volt.

Shanarey 2020.11.29. 22:30:38

Aki járvány idején utazgatni akar, s főleg nagy távolságra, az idióta, avagy ostoba, esetleg komplett hülye?

Én év elején, vagyis februárban mentem Magyarországra, s akkor már szóltak a hírek a vírusról, és hogy mi történik Kínában, s arról hogy ez világjárvány lesz. De ha nem tudtam volna visszajönni, akkor max otthon maradok, nem egy idegen országban, s nem éppen végtelen pénztárcával. S max 2000Km a távolság.

M. Péter 2020.11.30. 11:20:18

Egy ismerősöm szintén hasonló kalandos módon utazott vissza Indonéziából Angliába, ha jól emlékszem Turkish Airlines-zal.

kukucs2 2020.11.30. 11:23:32

Ha már ilyen kiválóan nem tudunk magyar szavakat használni az angol kifejezések helyett, akkor legalább tanuljuk meg őket rendesen: CHALLENGE

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása