oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2020. november 04. 06:30,  Hollandia az otthonom lett 10 komment

2020. november 04. 06:30 Határátkelő

Hollandia az otthonom lett

Mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember otthonának tekintsen egy országot? Dia hét éve írt először Hollandiából, azóta persze rengeteg dolog történt vele. Például családja lett, szép karrierje és mostanában a járvány miatt kiköltözött a nagyvárosok vonzáskörzetéből egy csodás fríz szigetre.

cim_schiermonnikoog.jpgSchiermonnikoog

„Majdnem 7 év telt el az utolsó poszt óta, amit még diákként/gyakornokként írhattam. Ahogy olvasom vissza az akkor írtakat, realizálódik bennem, hogy milyen sok is az a 7 év. Mennyi minden történhet egy ember életében és mennyire változhat (vagy pont nem) a látásmódja. Ez az én történetem: most már 31 évesen, 11 éve Hollandiában.

Először is szeretném kihangsúlyozni, hogy én érettségi után jöttem ki Hollandiába, tehát Magyarországot még igencsak „gyerekszemmel” láttam, ami azért egy teljesen más látószög, mint „felnőtt”(-ebb) fejjel. Hollandia most már az otthonom és lehet, hogy kis elfogultság is lesz a leírtakban, amit kérlek, nézzetek el, ugyanis felnőttként én már nem éltem Magyarországon.

És hogy is volt tovább?

Hogy folytassam, ahol 7 éve abbahagytam: az akkori gyakornoki helyem, a Jaarbeurs Utrecht, ami kiállításokat szervez (trade show-kat) Hollandiában és az én osztályom külföldön is, még jelenleg is a munkáltatóm.

Miután 5 éve megszereztem a Business Administration diplomát, international managament szakirányon, neki is kezdhettem a világ körberepülésének, hogy először konferencia managerként, aztán később project managerként segítsem a különböző cégeket, hogy piacot nyerhessenek Ázsiában, a Közel-Keleten, aztán 4 éve Afrikában is.

27 évesen ugyanis előléptettek project managernek és tettek felelőssé arra, hogy Afrikában is kikutassam a piaci lehetőségeket; van-e igényük az ügyfeleknek arra, hogy ott piacot nyerjenek és tudnánk-e nekik ott egy kiállítást szervezni, ahol jövőbeli vásárlóikkal találkozhatnak. Ez végülis elvezetett Ruandába, ahol már harmadszorra szervezhetem, kordinálhatom a kiállítást.

rwanda_show_opening.JPGKiállításmegnyitó Ruandában

Nagy szavakat használok. Igen, 27 évesen különösen azok voltak és mondjuk úgy, hogy az elején rendesen kétségbe voltam esve. 27 évesen ennyi felelősség! Hogy fognak engem egy fiatal ‘csitriként’ komolyan venni?

Különösen miután én úgy élten meg Magyarországot, hogy ott le kell húzni egy elég hosszú időt ahhoz, hogy bármilyen vezető-jellegű pozíciót megkapjon az ember (most 5 embert kell koordinalnom). 

Itt: tök mindegy hány éves vagy, vagy mennyi tapasztalatod van, ha tudsz, akkor ennyi elég. Nem egyszer történt az, hogy beszéltem magyar ügyfelekkel és kérdezték: „Te az XY aszisztense vagy?”. „Ne-em, én az afrikai kiállítás project managere…”.

rwanda_with_kids.jpgRuandában gyerekekkel

Mondjuk ez nem csak Magyarországon tűnt fel, hanem Afrikában úgyszintén. Nagy lecke volt mindenesetre. Viszont nagyon pozitív tapasztalat, hogy nem csak azért léptetnek elő, mert már 25 éve a cégnek dolgozom, hanem mert látják a potenciált az emberben, és hogy képes lesz megtanulni, ami szükséges a feladatai elvégzéséhez.

Ó Friesland, te csodás!

Ami a magánéletet illeti; aki olvasta az előző posztot, tudja, hogy meglehetősen előítéletekkel telve közelítettem a frízek felé (egy külön nép Hollandián belül, saját nyelvvel, kultúrával).

A sors iróniája, hogy boldog párkapcsolatban élek fríz párommal, aki mellesleg lakótársam volt a tanulmányaim alatt, csak belekerült pár évbe, mire rájöttünk, miért is voltunk mi mindig is olyan jó barátok. ;)

Párom eredetileg szigetlakó volt; a holland Schiermonnikoogról származik, ami szerintem az egyik leggyönyörűbb hely a világon. Ez a kapcsolat lehetőséget adott arra, hogy újraformáljam a véleményem a frízekkel kapcsolatban.

schiermonnikoog_parommal.jpgSchiermonnikoog párommal

Ahogy egyre jobban ismerem meg párom családját, egyre inkább látok hasonlóságot az ő életstílusuk és a magyar között. Ami mégiscsak mindig a saját otthonomra emlékeztet és melegséggel tölt el.

Csak hogy párat említsek:

  • Párom szülei is ebédkor esznek meleget.
  • Ismerik a töpörtyűt!
  • Amikor családi összejövetel van, anyósom kb. egy kisebb lakodalomra készül (szemben a hollandokkal, akik kiporcióznak mindent) és persze „soha nem eszünk eleget”.
  • A józan paraszti ész fontos, szemben a felszínességgel.
  • Szeretnek inni (hehe).

A Randstad és a „falu” (platte land) közti különbségek

A Randstad egy fogalom Hollandián belül és a nagy városokat foglalja magába (Amszterdam, Utrecht, Hága, Rotterdam és ezek vonzáskörzete). Sűrűn lakott, „busy”, a lakásárak az egekben és rohanás jellemzi.

Párommal a Randstadban lakunk munkánk miatt. Viszont az első koronahullám idejére félig felköltöztünk Schiermonnikoogra, mert míg itt egy pici lakásunk van, kert nélkül, főút mellett, addig ott élvezhettük a teret, a természetet és a nyugalmat. És nem utolsósorban család közelében voltunk, ami mindkettőnknek különösen hiányzott ebben az időszakban.

Ez az időszak igencsak sok mindenre döbbentett rá. Bár aztán lehet, hogy ez csak az életkorral jár (haha), mindenesetre a Randstad nem az a hely, ahol hosszú távon maradni szeretnék.

Diákként nagyon jó átélni a pörgést; hogy minden a közelben van, de én nem ilyen helyen nőttem fel. Én egy Szombathely melletti faluban laktam, térrel, természettel és akármennyire imádom a jelenlegi munkámat, a gyerekeimnek is ugyanazt a nyugodt környezetet szeretném tudni nyújtani, amiben én is felnőttem és mindig melegséggel tölt el, amikor visszagondolok a gyerekkoromra.

A Randstadban magával vitt mindkettőnket a karrier; a prioritásaink teljesen rossz helyen álltak és különösen krízis alatt tűnik fel, hogy mennyire más a gondolkodásom összehasonlítva azokkal, akik itt laknak.

Én imádok bulizni, fesztiválra járni, de jelenleg krízis van és én most csak egy dolgot szeretnék elérni: hogy én és a szeretteim egészégesek legyenek és a közelükben lehessek.

Eközben a Randstad-lakók többségének a legnagyobb problémája, hogy nem járhat el minden héten étterembe és hogy hétvégén nem mehet el bulizni, „mert hogy ez neki alanyi jogon jár, miután az egész hetet végigdolgozta”.

Én tavasszal teljesen meg voltam elégedve a természettel és hogy egyáltalán család közelében lehettem, miközben a sajátom 1300 km-re volt. Ez a környezet teret adott a kreativitásnak is (www.dianatoth.nl) és annak, hogy újraértékelhessem, párommal közösen, mi is fontos.

Hollandia az otthonom, de amint megint szabadon lehet utazni, sokkal többet szeretném a saját családomat és barátaimat látni. Hollandiában a pénz ritkán probléma. A kérdés csak az, hogy az ember mire költi.”

Utazd be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�Birmingham, Anglia �: Tamás #birmingham #england #uk #birminghamuk #birminghamengland

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Hollandia

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr9016272828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dikusz. 2020.11.04. 08:43:08

Gratulálok a posztolónak a sikeres életéhez, komolyan.

Első osztályú project-manager lehet, ha Ruandában sikeres kiállításokat szervezett, már harmadszorra. Már csak azt szeretném tudni, hogy mit állítottak ki.

Golf2 2020.11.04. 09:52:15

@dikusz.:
mit állítottak ki...A Poultry az baromfi, bemutatták hogy néz ki.

dikusz. 2020.11.04. 11:07:29

@Golf2: Az ilyen apróságok, hogy el is olvassam, ami a fotón látszik, persze smafu nekem...
De biztos nagy sikere volt a lakosság körében.

Nussz 2020.11.04. 11:19:28

Koszonom a hozzaszolast!

dikusz. 2020.11.04. 11:36:46

@Nussz: Én pedig köszönöm a választ.

Nussz 2020.11.04. 11:58:30

@dikusz.: koszonom a kedves hozzaszolast

Hari Seldon 2 2020.11.04. 22:32:31

Jó írás. Sajnos pont ma jelent meg, amikor mindenki az USA választással fogalkozik.

Platonica 2020.11.05. 12:25:50

@Hari Seldon 2: Mindenki? En tuti nem. Me'g focimekben sem igazan erdekel, de azokat nem tudom kikerulni.

A poszt viszont tenyleg jo, gratula a szerzonek, es tovabbi sok sikert! A kreativ reszehez is, szuperek az esszek.

Vincent 2020.11.07. 07:45:38

Köszönöm ezt a nagyon elgondolkodtó beszámolót, és további sikereket kívánok a munkában és a magánéletben egyaránt!

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása