Eltelt négy év, az Egyesült Államokban ismét elnökválasztás jön. Még soha annyi bevándorló nem adta le voksát, mint idén. Georgia az egyik állam, ahol rekordot dönt az első szavazó bevándorlók száma, ráadásul olyan államról van szó, ahol még messze nem dőlt el a győztes kiléte. A CNN négy, most először szavazó bevándorló portréját rajzolta meg.
Carlos Garcia (40 éves, Mexikóból érkezett)
„Amikor az ember odajut, hogy ott áll a bevándorlási tisztviselő előtt, hogy felemelt kézzel hűséget fogadjon az Egyesült Államoknak, az olyan… nos, ezért hívják álomnak. Mert igen, ez egy álom, nehezen hihető.
Ezért dolgoztál olyan keményen, esetemben 21 éven át, és most ott vagy. Sikerült, nem úgy, mint sok barátodnak. Nagyot sóhajtasz. Huszonegy éven át csendben voltam, minden hivatalos képviselet nélkül. Nem nagyon bújhattam elő az árnyékból. (…)
Huszonegy éve várok arra, hogy az elnyomásom ellen szavazhassak. Huszonegy évet vártam erre a pillanatra. Kibírok 21 óra sorbaállást azért, hogy leadhassam a szavazatom. Nem érdekel, mi történik, senki sem tarthat vissza.
A legtöbb ismerősöm nem szavazhat, ezért is érzem fontosnak, hogy én megtegyem. Úgy érzem, ez nem csak az én szavazatom, hanem sok más emberé is, talán százaké, akik nem hallathatják a hangjukat. (…)
Szavazáskor nagyon büszke leszek, egy amerikai zászlót ábrázoló maszk lesz rajtam, amit a szomszédom adott ajándékba, amikor megkaptam az állampolgárságot. Ők vonalas Trump-szavazók. Ez a maszk lesz rajtam, amikor Trump ellen szavazok.”
Khadija Barati (43 éves, Afganisztánban született)
„Katonaorvos voltam Afganisztánban. Kockázatos dolog volt. Az amerikai hadsereghez csatlakoztam, még a családom sem tudott róla, csak annyit mondtam nekik, hogy „a klinikán dolgozom”.
Veszélyes volt, nem volt könnyű csatlakozni, de megtettem. Az amerikai bázison erősnek éreztem magam, azt, hogy nőként tisztelnek. Félelem nélkül besétálhattam a bázisra, mert tudtam, az amerikai tanácsadók mögöttünk állnak és támogatnak.
Amikor otthagytam a hazám és ide jöttem egy jobb és biztonságosabb élet reményében, úgy éreztem, ide tartozom. Amerika az otthonom.
Egész életemben most először szavazok. Afganisztánban nem szavaztam, mert értelmetlennek éreztem, úgyis azt tesznek, amit akarnak. Itt viszont úgy érzem, a szavazatom számít, mert hiszek az igazságban.
Meghallgatom az elnökjelölteket. Nem kapkodom el a döntést, mert friss állampolgárként nem akarok a szomszédaim vagy a munkatársaim véleménye alapján dönteni.
Nem fogok csak magamra gondolni. Menekült vagyok. Nem fogok csak egyetlen dologra összpontosítani. Nem okos dolog önzőnek lenni. Az Egyesült Államok minden polgárára gondolnunk kell, mi az, ami mindenkinek jó.
Mindkét oldalon van, ami tetszik, abban is, amit Trump és abban is, amit Biden mond. Trump például nyomást gyakorol az országomban a kormányra és a tálibokra, hogy üljenek le tárgyalni, amire még nem volt példa. Ez tetszik. Nem csak a pusztításra, a harcra, harcra, harcra gondol.
Biden pedig azt mondja, ha elnök lesz, sokkal nyitottabb lesz az ide vágyó menekültekkel. Ami jó. Tetszik, hogy ezt akarja. Amerika hatalmának része a sokszínűsége, az ide bevándorló sok jó ember miatt.”
Justine Okello (35 éves, Ugandában született)
„A demokráciát becsben kell tartani. Az az igazi demokrácia, ahol az embereket komolyan veszik, ahol számít a hangjuk.
Új szavazónak lenni ebben az országban nagyon komoly érzelmeket szabadít fel bennem. Az, hogy szavazhatok olyasmi, ami a világon sokaknak nem adatott meg. (…)
Most először szavazok. Már a legutóbbi elnökválasztás idején is itt voltam, nagyon nehéz volt végignézni. Akkor nem szavazhattam, nem voltam még állampolgár. Most már mehetek és teljesíthetem állampolgári kötelességem. Nagyon jó érzés. Izgatott vagyok.
Úgy érzem, van remény, az ország felgyógyulhat abból a rengeteg fájdalomból, amin átment. Amikor az emberek leadják a szavazataik, akkor nem tesznek mást, mint oldják a fájdalmat.”
Jeum Ran Son (84 éves, Dél-Koreában született)
„Az első benyomásom az amerikai választásról, hogy nagyon nehéz, nem csak a nyelv miatt, hanem mert regisztrálni kell, megtalálni a kijelölt szavazóhelyiséget. Egyszerűen mintha Amerikában választani nagyon nehéz lenne.
Kapok segítséget és egy koreai tolmácsot, mert személyesen szavazok. Ez az első alkalom, hogy elnökre szavazhatok, meg akarom tapasztalni az élményt.
Ami azt illeti, én Trumpra akartam szavazni, de még gondolkodom. Remélem, mire a szavazófülkéhez érek, dönteni tudok. A jövőre is gondolnom kell, nem csak a sajátomra, de a gyerekeimére és a jövő generációkéra.
Velem sok jó dolog történt, amikor Trump elnök lett, ezért is hajlok felé. Olyasvalakit szeretnék, aki mindenkinek az életét képes jobbá tenni.
Rengeteg ember szenved, különösen a Covid-19 miatt. Én egy idős közösségben élek, látom a hatását a szomszédaimon, a barátaimon és a gyerekeiken. Hallom és látom, hogy szenvednek a családtagjaik.
A templomban is sokan vannak, akik elveszítették a munkájukat. Nehezen tudnak megélni, akár az alapvető élelmiszerekhez hozzájutni.
A választás sokszor téma. Vannak, akik lelkesek, alig várják, hogy szavazhassanak. Aztán akadnak olyanok, akiket egyáltalán nem érdekel. Sokan idős koruk és egészségi állapotuk miatt hezitálnak, nem igazán szeretnének személyesen szavazni. Nekik azt szoktam mondani, ez nem csak rólunk szól, hanem a jövő generációkról is.”
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon�Göteborg, Svédország �: @sved_otthon #göteborg #sweden #sweden��
(Fotó: pixabay.com/fill)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek