Amerika és Európa sok különbözősége közül az egyik legfontosabb, hogy az állam erejét vagy az egyén szabadságát tartják az emberek előrébb valónak. A válasz túlmutat önmagán – derül ki Steve összefoglalójából, mely napokkal az amerikai elnökválasztás előtt különösen aktuális lehet.
„Néhány éve a Pew közvélemény-kutató nemzetközi felmérést végzett, melynek keretében amerikaiakat és európaiakat kérdeztek arról, nekik mi a fontosabb: „a szabadság, hogy célodat akadály nélkül elérhesd” vagy „állami garancia arra, hogy senki sem fog szükségben élni?”
Az Egyesült Államokban a megkérdezettek 58 százaléka a szabadságot választotta és csak 35 százaléka azt, hogy az állam megígéri a szükség megszüntetését. Az Egyesült Királyságban a válasz ennek fordítottja volt, 55 százalék választotta az állami garanciát és 38 százalék a szabadságot.
Az európai kontinensen – Német-, Francia- és Spanyolországban - azoknak aránya, akik az állami garanciát fontosabbnak vélték a szabadságnál, már 62 százalék volt.
Az egyén ereje és a társadalmi szolidaritás
Az eredmény az Atlanti-óceán két partja közti különbség lényegét ragadja meg. A hatalmas, európai szemmel nézve ritkán lakott országban élő amerikaiak vakon hisznek az egyén erejében.
Az európaiak, két XX. századi világégéssel a hátuk mögött, kötődnek a társadalmi szolidaritáshoz, garanciának tekintve azt a civilizált emberi viselkedés megőrzésében. A franciák az államot az emberi jogok megtestesítőjének tartják, miközben az amerikaiak a mindig újat kereső vállalkozóra néznek fel.
Európából Amerikába érkezve az ember megrökönyödik az omladozó középületeken, a közterek szegényességén, az élelem és energia nyilvánvaló pazarlásán, a városok piszkán és a szegénység látványán.
Ugyanakkor eláraszt az ordító amerikai életerő, az amerikaiak minden fajtájának összekavarodása és együttműködése, ugyanakkor a szigorú individualizmus. Európa jobban van megszervezve, Amerika ténylegesen él. Európa motorja simán siklik, még nehézségei is visszafogottnak tűnnek, Amerika bőgeti a motorját. A különbség szembeötlő.
Környezetszennyezés és elhízás
A Harvard egyetem és a Wellesley College tanára, Robert Paarlberg „A pazarlás Egyesült Állama” című könyvében a kulturális különbségeket vizsgálva, feltéve azt a kérdést, miért emelkedik ki ennyire az Egyesült Államok a környezetszennyezésben vagy éppen az elhízásban és vajon mit tesz majd (ha tesz valamit) ezen a téren.
A fejenkénti károsanyag-kibocsátás az Egyesült Államokban duplája a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD - Organization for Economic Cooperation and Development) más tagországaiban mértnek.
Az amerikai túlsúlyosság (az amerikai felnőtteknek több mint egyharmada kövérnek minősíthető) kétszerese az európai átlagnak, és hatszorosa a japánénak.
Robert Paarlberg azt állítja (meggyőzően), hogy a kettő között kapcsolat van. Szerinte az okok a demográfiára, kulturális és politikai tényezőkre vezethetők vissza. A gazdag, nagy ország gyanakodva tekint a hatóságokra, a közösség helyett az egyén felelősségében hisz, bízik a tudomány és technológia erejében.
Az amerikaiak többsége nem akar magasabb adókat az üzemanyagra és a cukorral teli üdítőitalokra, mert azt beavatkozásnak látnák az emberi szabadságba - abba, hogy ne kedvedre való autót vezess, vagy azt igyál, amit akarsz.
Az amerikaiak nem fognak a német utat járva megújuló energiaforrásokat támogatni befektetésekkel, mert az drágább elektromos áramot eredményezne. Legyen szó az étkezésről, vagy az üzemanyagról, nem akarnak olyan intézkedéseket, melyek „a választókorú felnőtteket életmódjuk változtatására kényszerítené”.
Az individualizmus, ami mindent visz
Az individualizmus überel mindent, és hitük szerint a felfedezések megvédik országukat ennek túlkapásaitól. Mint Robert Paarlberg megjegyzi: „az amerikaiak magukban esznek munka közben, esznek, miközben a munkába mennek egyedül a kocsijaikban, vásárlás közben a vásárlóközpont gyorséttermeiben, miközben otthon nézik a TV-t, a hűtőszekrény előtt, úgy a normális étkezési idő előtt, mint azután”.
És ha mindezen evés folyamatosan túlsúlyra vezet – mert az teszi – az amerikaiak „fejlettebb gyomor/bél és kozmetikus sebészetben, valamint új sikeres fogyókúrás pirulákban” hisznek majd, mert mindezen kihívások megoldását az amerikai magánpiac és a magánintézmények nagyon is üdvözlik.
Ahelyett, hogy visszafognák magukat, inkább még többet fogyasztanak – üzemanyagban vagy étkezésnél – és utólag keresnek utat a túlkapások következményeinek megoldására.
Robert Paarlberg következtetései pesszimisták. A világ nem várhat arra, hogy Amerika majd megváltozik, az ország túlfogyasztás megakadályozására adott válaszai elégtelenek.
A nagy kérdés az, hogy az ország erényei velejárói-e a bűneinek? A pesszimista következtetés az, hogy valószínűleg igen.”
A poszt alapjául szolgáló cikk a New York Timesban jelent meg.
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek