oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2020. szeptember 18. 06:30,  A repülés csodája 12 komment

2020. szeptember 18. 06:30 Határátkelő

A repülés csodája

Az elmúlt hónapokban a repülés csodájában (mert azért mégiscsak az, amikor a nagy gép felemelkedik a földről…) nem sok embernek volt része, és jelen állás szerint egy ideig lehet, hogy nem is lesz. Bennünk ezért nosztalgikus hangulatot ébresztett Steve írása.

cim_304.jpg

“Ott ültem az ablak mellett. Este 6 fele. Ahonnan jöttünk még csak délután 4 volt. Vagy öt órán át repültünk San Franciscóból.

Egy felhőtlen este. Nem havazott minden rendben volt hál istennek. Ablakom mellől tisztán láttam a nagyvárost. Gépünk, United Airline 636, éppen Chicagóba kezdett leereszkedni. Ott egy kisebb gépre kellett átszállnunk, ami Ottawába fog vinni, egy óra múlva. Az az út még két óra és hazaérünk.

1_263.jpg

Egyre közelebb lett a város. Imponáló volt a sok utcalámpa, tisztán látni lehetett a behemót város hálózatos utcáit, a házak-autók fényeit. A fő utcák világosabbak. Lám ott egy bevásárló központ lehet.

Most a gép a tó felé kifordul, ott minden sötét, ugyan volt egypár fény, gondolom hajók. A gép élesen bedőlt, fordult vissza. Látod a belváros felhőkarcolóit, a repteret messziről, ahova le fogunk szállni.

2_221.jpg

Szíjazd be magad, mondják, vissza az üléseddel. Nézek ki az ablakon, már a fákat is látni. Kis rázkódás, földet érés. Felbőg a motor, ellen áramot ad, hogy jobban lassuljon.

Nagy reptereken, mint O’Hare, 10 percig is eltart, amíg a megfelelő helyre eltaxizol és kiszállhatsz. Közben látod a sötét égen, ahogyan a többi landolni készülő gép egymás mögött a levegőben felsorakozik. Mindegyik egy kis közeledő fénypont.

A landolás párhuzamosan történik, két gép egymás mellett, így többet tudnak fogadni (és indítani). Több kifutópálya is van, csúcsforgalomban kb. minden 14 másodpercben leszáll egy gép. Felszállás hasonló gyakran.

3_199.jpg

Kiszállás után gyaloglás, míg a nagy elektromos táblán megkerestük honnan indul az Ottawába menő gép. Az E-szárnyba kellett átgyalogolni. Volt idő, de sörre vagy enni nem.

Chicago O’Hare az egyik kedvenc repülőterem, nemrég még renoválták is. Csak megyünk a kivilágított széles hosszú, kanyargó épületben, tökéletes tisztaság. Jobbra, balra várótermek, gyorséttermek, bárok, üzletek, WC-k, információs asztalok.

Tele emberekkel, gyerekes családokkal, utazó katonákkal. Úgy tűnik, az egész világ utazik. De üzletember nem igen volt, az ünnepek miatt. Végre megtaláltuk az E-szárnyat, ahonnan Kanadába indulnak a gépek.

Itt nincs se vám-, se útlevélellenőrzés, az majd megérkezéskor esedékes. De van vámmentes bolt, vettem is egy palack konyakot. Fele áron, mint Kanadában. Fizetsz, a gépbe belépéskor kapod kézbe.

* * *

Gyerekkoromban egy párszor ismerősök elvittek az évente egyszeri „Repülőnapra”. Ha jól emlékszem a Mátyásföldi reptéren tartották, máskor a Budaörsin. Láttam „lököst” is, ruszki léglökésest. Akkoriban a hangsebességen túl szabad volt repülni… jött-ment a gép… huss… és utána jött a hang!

Már két éve a Vegytervben dolgoztam, a Lajossal voltunk Debrecenben kiszálláson és már nem emlékszem mi okból kifolyólag, de repülővel jöttünk haza Budapestre. Szóval akkor és ott elvesztettem az ártatlanságomat. Repültem!

4_152.jpg

Ezután nem kellett sokáig várni, mert 1969 októberében egy nagy elhatározás eredményeként, feleségemmel hipp-hopp Rómában beszálltunk egy fényes Canadian Pacific (CP Air) gépbe. Irány Montreal, majd Toronto. Új ruhákban voltunk, új élet elé néztünk.

Az út jó benyomást keltett bennem. Egyenruhás stewardeszek. Akkoriban még volt menü, három választék. Italok ingyen. És életemben először ettem brokkolit. Nem vicc, az volt az egyik garnírung.

Teltek-múltak az évek, és úgy alakult, hogy állásommal kapcsolatosan sokat kellett utaznom. Törzsutas lett belőlem. Eleinte csak a tartományban utaztam Torontóból (Ontario, óriási terület), ahol akkoriban cégünk vidéki kórházakat épített. Majd állást váltottam és az új cég egész Kanada területén dolgozott. Két hetente 3 napra elrepültem.

Ilyen embereknek a repülőtárság kedvezményeket ad. Azért, hogy ne más társasággal repüljél. A reptereken van külön hely, a club, ahol a magadfajta frequent flyer visszavonulhat. Megpihenhetsz gépedre várakozva.

Ingyen pia és kaja van itt, néhányban még le is zuhanyozhatsz. Elsőként szállhatsz be. Az útjaid után pontokat adnak, amiket ingyen magánutakra be tudsz váltani. És persze ha van hely az első osztályon, olykor megjutalmazhatnak, és ott utazhatsz. Ott francia pezsgőt mérnek. A koszt is jobb.

Jól hangzik, de az ilyen munka fárasztó és sokat vagy a családodtól távol. Télen, de máskor is előfordulhat, sok a késés. Vagy ami rosszabb, nem repülnek, műszaki ok miatt vagy mit tudom én miért. Ott kell valami hotelben aludni, reggel korán kelni, remélni, hogy aznap elszabadulsz.

Mindez elmúlt, nyugdíjba mentem. Maradt az évi egyszer-kétszeri utazásaink, ami itt nem nagy szám. A törzsutasnak járó kiváltságokat elvesztettem. Beszállásnál és másutt, várom a soromat.”

Utazd be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�Lac de Cleuson �� �: @hedi.csaszar #lacdecleuson #switzerland #svajc #europe #europa #cleuson

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Kanada Egyesült Államok

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr5616205144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Golf2 2020.09.18. 08:20:12

69-ben Kanadába...Hogy?

Csodabogár 2020.09.18. 09:15:45

@Golf2: Micsoda kérdés? Irja, hogy repülővel.:-))

Platonica 2020.09.18. 10:06:08

A repules csodajarol nekem mindig Miyazaki filmje ugrik be. Animacios, de felnotteknek is egy kimondottan inyenc darab (igazabol nem is gyerekeknek keszult).
The Wind Rises www.youtube.com/watch?v=byLPaBfESXI&ab_channel=FilmatLincolnCenter
(Van teljesen angol nyelvu variacio, de en jobb szeretem a filmeket az eredeti nyelven barmi is legyen az.)

Arthamyr 2020.09.18. 10:12:33

Múlt hét előtti vasárnap jöttünk vissza repülővel, soha ilyen kellemes nem volt. A repterek kihaltak voltak, a repülőn szellősebben voltak utasok, barátságos csend volt. Sor sehol. Mindezt fillérekért.

Taxomükke (UK) 2020.09.18. 10:57:26

@Arthamyr: Ez aug. vegen nem igy volt, de remelem, igy lesz oktoberben, amikor Gibraltarba repulunk.
Mondjuk ott tavaly is tobb alkalmazott volt a repteren, mint utas. :))

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2020.09.18. 12:35:21

Nekem a repülésről mindig a fosás meg a köhögés jut eszembe. Nem feltétlenül a sajátom, hanem hogy a normál életben ritkán szembesülünk vele, de az ember mégicsak egy 70-80-100 kilós, óriástermetű állat, és tele van a bele mindig rohadó meg erjedő dolgokkal.

A reptereken iszonyú ipari méretekben megy a fosás, mindig abszolút rácsodálkozom, amikor szembesülök vele. Vagy hogy a hosszabb repülőutakon mindig állnak sorba a budinál a népek, terjeng a bűzös, gőzös, nehéz levegő, eresztik le literszám magukból a forró húgyot meg a fost, bele egy dobozba, amit repítünk el magunkkal a világ másik végébe.

Szuperbizarr az egész, meg tök kis undi.

Nem nagyon szeretem az embereket, büdösek, meg ilyen váladékos, ragacsos bőrük van, tisztára olyan lesz tőle az ujjad, ha megfogsz egyet, bleh.

És hogy mindig van egy nem túl messze tőled, amelyik köhög (még a koronavírus előtti világban is), és lehet tudni, hogy most dobnak fent az influenza-istenek a kockával, és valószínűleg 3 nap múlva ilyenkor te is köhögni fogsz (meg fosni az új hely vizétől, de az szinte már bónuszkör).

Én továbbra is képtelen vagyok körécsavarni a fejemet, hogy hogyan lehet az, hogy léteznek emberek, akik szeretnek utazni. Nekem ez teljes hompoly. ¯\_(ツ)_/¯

SzZoole 2020.09.18. 18:13:30

@Nagy kámpics:

0eb349a8-3ea0-4c37-8969-bca638ae3194.mov

Mikkamak 2020.09.18. 18:56:35

Hát SFO - Chicago az belföldi járat, miért lenne útlevél meg vámellenőrzés.

A törzsutasokat már nem ugrálják annyira körül, mint régen. Jó pár éve megkérdeztünk egy ismerőst, akinek a testvére vagy 3 millió mérföldet repült össze viszonylag rövid idő alatt (hetente repült San Franciscóból Japánba meg vissza), hogy mit kap a légitársaságtól ezért. A válasz annyi volt, hogy "really nice luggage tags". Legfeljebb a business/első osztály váróba mehetsz be, ha nyitva van (sokat bezártak), vagy nincs tele, és ott sincs már svédasztal, mindent kiszolgálók adagolnak.

Annó 12 évesen repültem először egyébként. Malévval, Ferihegy 1-ről (2 nem volt még sehol), a Közel-Keletre. A gépen igen szellősen voltunk, ezért a légi utaskísérők elnéző mosollyal nézték, hogy testvérkéim fogócskáznak a sorok között. Azon meg, ahogy egyikőjük lelkendezett, mert az uzsonnára felszolgált választékban téliszalámi is volt, csak hangosan nevettek. Akkor még nagyobb élmény volt repülni, az biztos.

Csodabogár 2020.09.18. 19:08:57

@Nagy kámpics: Utazni jó! Te kicsit túlságosan emberutáló vagy, meg el is szoktál az emberektől. Üldögélsz a laptopoddal azon a távoli szigeten. Egy remete veszett el benned.:-)

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.