oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2020. szeptember 13. 06:30,  Gyereknevelés francia módra 32 komment

2020. szeptember 13. 06:30 Határátkelő

Gyereknevelés francia módra

Három alapelv alapján nevelik gyermekeiket a franciák, de tényleg annyira jól csinálják, mint amennyire elterjedt róluk? A válaszok persze sokfélék, saját személyes múltunktól, a minket körülvevő társadalomtól, kultúrától is függnek.

kisfiu_cinikus_foto_pixabay_com_mintchipdesigns.jpg

Különösen érdekes az, amikor két annyira eltérő kultúra találkozik, mint a francia és az amerikai, ráadásul erre rácsatlakozik egy magyar is – mindez Luxemburgban. Vera kismamaként ott olvasta el Pamela Druckerman Párizsban élő amerikai újságíró könyvét (aminek nagyon röviden összefoglalva három legfőbb pontja, hogy nem az anyaság az élet értelme; az első pillanattól emberszámba kell venni a gyereket; és hagyni kell a saját ütemében fejlődni), aztán reflektált rá.

„Altatás

A franciák módszere az ún. szünet, ami az az idő, amennyit várnak, miután meghallják, hogy a kisbaba felsír vagy bármilyen hangot ad alvásidőben.

Először várnak, aztán odamennek megnézni, és attól függően reagálnak, hogy a gyereknek nyitva van-e egyáltalán a szeme (!), illetve hogy mennyire kitartóan sír (sír-e egyáltalán, vagy csak nyikorog), és ezeknek megfelelően reagálnak, the point being, hogy nem kapják ki az esetleg félálomban levő vagy alvó gyereket azonnal az ágyból minden nyikkanásra, ezzel valójában fölébresztve.

Pamela Druckerman szerint az amerikai szülők itt rontják el, hogy mihelyt a baba hangot ad, rohannak és kikapják az ágyból, pedig simán visszaaludt volna, így viszont hamar hozzászokik, hogy ilyenkor tényleg fölébredjen, és akkor aztán szenved az anya, hogy 2-3 óránként valóban kelni kell a gyerekhez, rossz esetben akár egyéves koráig vagy még tovább is.

Azt csak én teszem hozzá, hogy ez azért nem feltétlenül a szülők saját ötlete, mert itt is a kórházban föl kellett (volna) kelteni a babát 3 óránként éjjel, pedig ő aludt volna - marha nehéz egy szakembernek nemet mondani, főleg ha az ember tapasztalatlan, első gyerekes anyuka, frissen szült, küzd a hormonokkal meg a mindennel is, azt se tudja, fiú-e vagy lány, szóval nagyon kiszolgáltatott helyzet, amiben nehéz a saját álláspontunkat képviselni, de ha követjük a kórházi protokollt és fölébresztjük a babát, és aztán ezt otthon is folytatjuk, hát akkor valóban, az a baba gyorsan meg fogja tanulni, hogy háromóránként kelés van.

Ennél a fejezetnél óriásiakat bólogattam - józan ész. A könyv olvasása előtt nem tudtam, hogy ez egy módszer, ösztönből így csináltam: először megfigyelem, mi újság azzal a kedves kisbabával, mielőtt azonnal kikapom az ágyból.

Nyilván nem várom meg, hogy keservesen sírni kezdjen, satöbbi, nem hagyom szenvedni egy pillanatig se, de például van egy nagyon jellegzetes fölsírása, amit kizárólag álmában csinál, és pár másodpercig tart, előtte-utána mélyen alszik, mintha mi se történt volna. De ahhoz, hogy ezt most már biztosan tudjam, kellett az, hogy az első hetekben várjak és megfigyeljem.

Pont, ahogy ezek szerint a francia szülők is teszik. És 10 hetes korára Dani átalussza az éjszakát (legalábbis az elmúlt három éjszakát átaludta ✌) - aktívan, sokat mozog közben, néha kicsit nyüszög is, de mihelyt megtalálja a hüvelykujját és sikeresen beilleszti a szájába, vissza is altatja magát.

Az altatás helyszínéről nem szól a fáma, de hozzáteszem: Dani a kezdetektől a saját ágyában alszik, és csak a legritkább esetben alszik el rajtunk, többnyire még ébren tesszük le.

Családba való beilleszkedés

A franciáknál nem a család épül a baba/gyerek köré, hanem a baba érkezik egy kész közösségbe: a család csak addig járkál lábujjhegyen a baba körül szó szerinti és átvitt értelemben, amíg feltétlenül muszáj, és igyekeznek (főleg az anya) nem feladni önmagukat és a korábbi életüket, hanem kompromisszumos, babakompatibilis megoldásokra törekedni. Mondanom se kell, ez nagyon szimpatikus hozzáállás.

Etetés

A francia nők szerint nem tragédia, ha nem tudnak szoptatni, de ha szoptatnak, akkor azt igény szerint teszik. 100%-ban egyetértek. Az ezen való stresszelés csak árt, ezt tapasztalatból tudom. Ha nem megy, nem megy, kész. Amikor meg már megy, akkor nem is tudom, hogy lehetne nem igény szerint.

Később nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyerek mindent megkóstoljon, még ha nem is eszi meg feltétlenül, illetve azt az elvet vallják, hogy ha elég gyakran (és elég változatos formában) adnak egy bizonyos, első látásra nem feltétlenül szimpi kaját a gyereknek, akkor az előbb-utóbb hozzászokik és meg is fogja szeretni.

Az itt tökre meglepett, hogy kiderült, Amerikában a hozzátáplálást rizspéppel kezdik, és P. D. csodálkozva írja, hogy a franciáknál zöldség- és gyümölcspürékkel - nekünk meg ugye pont ez utóbbi az evidencia.

Tökre kíváncsi vagyok, nálunk ez hogyan fog alakulni, meddig fog Dani szopni, stb. Az nagyon szimpatikus módszer/javaslat, hogy a kezdetektől vonjuk be a gyereket a főzésbe, hagyjuk, hogy segítsen, bízzunk rá kisebb feladatokat, pl. mossa meg ő a zöldséget, öntse ő a salátára az olívaolajat, süssünk együtt.

Evés

A terhes nő ne egyen „kettő helyett”, vigyázzon a vonalaira és szülés után három hónappal (amikor a gyes véget ér) lehetőleg nézzen ki úgy, mint a terhesség előtt.

Ami nekem nagyon nem tetszett, az az, hogy Druckerman kifejezetten esztétikai szempontból közelíti meg ezt a kérdést, illetve hogy a szexuális élet újrakezdése szempontjából ez mennyire fontos - aláírom, de nekem az anya egészsége mint olyan lenne az elsődleges. (Utólag egyébként én is úgy látom, hogy nagyon elengedtem magam a terhesség alatt, és most ennek a levét iszom.)

Az más kérdés, hogy ez a szülés után három hónappal nézz ki úgy, mint a terhesség előtt-rész mennyire megvalósítható, biztos alkati kérdés is, meg nagyban függ attól, hogy mennyit szedett fel az illető, és a babája mellett mennyi ideje/kapacitása van nem csak egészségtelen nasikat bekapdosni. Szerintem irreális.

Fegyelmezés

Legyen egy keret (cadre), amit mindig szigorúan és következetesen tartassunk be, de azon belül a gyereknek legyen döntési lehetősége. Például: az utcára/oviba stb. a szülő mondja meg, mit vegyen föl, de otthonra teljesen a gyerekre bízza.

Van egy szabály, amiből nem engednek, és ami nekem érthetetlen: mindig mondjanak bonjour-t. Az a kisgyerek, aki nem köszön, udvariatlannak, neveletlennek van bélyegezve. Nekem ez túllihegésnek tűnik. Majd megtanulja. Azzal viszont, hogy a gyereknek is mindig köszönni kell, messzemenőkig egyetértek (ld. emberszámba vétel).

Ilyen „keretes” dolog még például, hogy hagyni kell a gyereket káromkodni (külön fejezet szól a caca boudin [szó szerint kakahurka] kifejezés adekvát használatáról), de csak bizonyos helyeken, pl. amikor egyedül van a szobájában. Ezt én is így gondolom; a káromkodás természetes, és jöjjön csak ki az a feszültség.

Konfliktuskezelés

P. D. hosszasan ír arról, hogy a játszótéren se a szülők, se a pedagógusok nem szólnak bele a gyerekek közötti vitákba, kisebb verekedésekbe, mert azt vallják, hogy a gyerekeknek joga van megoldani a saját problémáikat a saját szintjükön.

Árulkodni nem szokás, olyannyira, hogy a felnőttek azt szidják meg, aki árulkodik, soha nem azt, akit beárult.

Nagyon szimpatikus hozzáállás mindkettő, csak azt nem tudom, hogy lehet következetesen kitartani mellette: mikortól szólok bele mégis két gyerek konfliktusába (nyilván van olyan, hogy mégiscsak szükség van erre, ha már nagyon durván verekszenek pl.), és hogyan fegyelmezem meg azt, akit beárult az árulkodó (ha valóban olyasmit tett, amiről beszélni kell)?

Nemet mondás

Na, ez tök érdekes. Azt mondja a könyvben megszólaló szakember, hogy ritkán mondjunk nemet, de akkor az legyen kemény és következetes NEM, ne azt hallja ki belőle a gyerek, hogy „na jó”.

Mondjunk minél többször igent, hogy a gyereknek legyen szabadsága, ne éljünk vissza a szülői szereppel, fölöslegesen ne tiltsunk dolgokat; de ha valamire nemet mondunk, ahhoz tartsuk is magunkat.

Türelemre tanítás / frusztrációkezelés

A könyvben több helyzet kapcsán előkerül, hogy a francia szülők szerint az, hogy a gyereknek várnia kell valamire (már legkisebb korától kezdve), fontos előfeltétele annak, hogy később majd tudja kezelni a frusztrációt.

Hát, én ezt inkább megideologizálásnak tartom: vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem kivitelezhető, hogy azonnal kiszolgáljuk a gyereket (mert még kell találni egy szoptatásra alkalmas helyet, vagy hazaérve még kezet kell mosni, még pisilni kell, vagy épp főzünk és tiszta hagyma a kezünk, stb.), teljesen érthető módon.

Ilyenkor el kell neki mondani, hogy miért nem tudunk menni, de én ebbe semmit nem magyaráznék bele, direkt nyilván nem fogok egy gyereket váratni, csak ha muszáj.”

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el, nagyon érdekes!

Olasz tanévkezdés a járvány árnyékában

Olaszországban is vettek egy nagy levegőt (maszkban) és belevágtak az új tanévbe. Visszatértek tehát a gyerekek a tantermekbe, hogy milyen iránymutatások alapján, arról a személyesen érintett Olaszmamma számolt be.

iskola_4.jpg

„Szájmaszk

Az iskolai személyzetnek az egész iskolai épületben történő tartózkodása alatt viselnlie kell. A tanárok levehetik a tanteremben, de ha biztonsági távolságon belül kerülnek a diákokkal, akkor azonnal vissza kell venniük.

A diákoknak a tanítás alatt, amíg a padban ülnek, nem szükséges maszkot viselniük. A padok egyszemélyesek, és elhelyezésüknek biztosítaniuk kell a diákok közötti egyméteres távolságot.

Egyébként hat éves kor felett kötelező a maszkviselés érkezéskor és távozáskor, valamint az iskolán belüli mozgás alatt.

Beléptetés

Itt nem is baj, ha változtatnak, egyáltalán nem volt barátságos az az olasz szokás, hogy a gyerekeket egyszerre eresztették be az iskolába a tanítás kezdete előtt tíz perccel.

Ha valaki nem bírta kivárni a 8:30-at (én például), az fizethet extrán azért, hogy lerakhassa a kölyköt a “gyűjtőben”.

A beléptetés módjáról való döntést meghagyták az egyes intézmények kezében, de az biztos, hogy nem lesz egyszerre bezúdítás, ami nemcsak a gyerekek tömegelésének elkerülésében segít, de a gyerekeket kísérő szülők reggeli iskola előtti traccspartijának is betesz.

Közlekedés

Az iskolabuszokat a rendelkezésre álló helyek 80%-áig tölthetik fel, és természetesen maszkot kel viselniük a gyerekeknek az utazás során. (...)

Így indulunk, miközben görcsösen szorítjuk keresztbe az ujjainkat, hogy ennyivel megússzuk, és -legalábbis az alsó tagozatban – ne kelljen visszatérni az oktatásnak csúfolt házi feladat küldözgetésnek. Attól végleg megőszülnék azt hiszem.”

A teljes írást itt találjátok.

Születésnap Harry Potter jegyében

Harry Potter csak nem bír kimenni a divatból, a Németországban élő Editéknél sem, így amikor kisebbik lányának közeledni kezdett a születésnapja, nem nagyon volt kérdés, mi lesz a tematika. Más kérdés azért bőven akadt…

harry_potter.jpg

„A korona miatt egy picit kérdéses volt, hogy tarthat-e egyáltalán születésnapot a gyerek, de mivel július végén van a születésnapja volt rá remény, hogy addigra lazulnak a szabályok, ez így is lett. 15 főig lehetett születésnapot tartani. (...)

Kisebbik sokáig variált, hogy mi legyen. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy vége lett a tavalyi lézerharcos szülinapnak, másnap felébredt, és elkezdett gondolkodni, hogy de mi legyen jövőre. Időről időre nem átallott engem is bevonni a beszélgetésbe, de mindig csak azt tudtam neki mondani, hogy ezt neki kell eldöntenie. (...)

Teljesen tisztában voltam vele, hogy itthoni bulit szeretne, felvetettem hát, persze némi idő és gondolkodás után, hogy mi lenne, ha Harry Potter partit csinálnánk, esetleg Stranger Thingsest.

Ennek kigondolásával is elvolt egy darabig, de azért nagy téteket mertem volna tenni a Harry Potteres variációra. El is dőlt a dolog, legyen akkor Harry Potteres születésnap és természetesen egy darab gyerek sem alhat nálunk, na jó ketten, de a többieknek haza kell menniük.

Innentől következett kisebbik sóhajtozása mely arról szólt nagyjából hetente kétszer, hogy milyen jók azok a születésnapok, ahol akár az összes meghívott gyerek is ott alhat.

A Zurammal esténként jót szórakoztunk ezen, hisz tudtuk, hogy úgyis be fogjuk adni a derekunkat, de a gyereknek ezt nem kellett tudnia, sóhajtozzon csak nyugodtan. Azért még időben szóltunk neki, hogy minden gyerek nálunk alhat. (...)

Ha már parti, akkor viszont csináljuk meg rendesen. A dekorációs kellékeket simán meg lehet rendelni a neten, de nagyjából minden Harry Potteres dolog drága, így magunk fogtunk hozzá a dekoráció elkészítéséhez.

Szerettünk volna csinálni lebegő gyertyákat, szárnyas kulcsokat, 9 és 3/4-ik vágányos fotófalat, valamint minden meghívott gyereknek csokibékát, Bagoly Berti Féle Mindenízű drazsét, varázspálcát valamint a meghívókat is kreatív módon szerettük volna elkészíteni. (...)

Mielőtt kész lettünk volna a dekorációval, a parti kezdete előtt 3 órával megérkezett a vágányos felirat is, így most már volt kettő, de ez sem baj, mindkettőt tudtuk használni.

A fotófal elkészítése sem volt bonyolult, mert hát van itthon fal, feltettük a feliratot, még a költözéshez használt kiskocsinkra felpakoltunk egy csomó bőröndöt, meg a maradék plüssöket, Hermione macskáját, Giny nem tudom milyét, Harry baglyát.

Kikészítettük az évek során összegyűlt ruhadarabokat, talárt, kesztyűt, sálakat, sapkákat persze a varázspálcákat is. Az erkélyen lévő asztalra kiraktuk nagyobbik Varázsló sakk készletét, amivel lehetett játszani.

Felkerültek a gyertyák és a kulcsok is. Megterítettük az asztalt, és vártuk a vendégeket, akik meg is érkeztek. Innentől kezdve nem sok dolgunk volt, leszámítva a kaja elkészítését, hisz ez a korosztály már egész jól elszórakoztatja saját magát. Ettek, ittak, filmet néztek, nem voltak annyira hangosak és este még parázson pillecukrot is sütöttünk.

Amikor lefekvéshez készülődtek, akkor kisebbik lejött hozzánk a nappaliba, és megköszönte, hogy ennyit dolgoztunk, készültünk és összehoztuk neki a világ legkirályabb szülinapi buliját. És igen, ezért a mondatért, és azért a mosolyért cserébe, amit kaptunk meg is érte ennyit dolgozni.

Az éjszaka csendesen telt, és másnap a gyerekek többsége el is ment, akkor amikorra a parti vége meg volt hirdetve. Egy gyerekért felejtettek el eljönni, ott valami kommunikációs probléma lehetett, mert gyermek állította, hogy mondta a szülők meg nem, de semmi gond nem volt ebből, gyermek lelkesen segített összepakolni, míg a szülei odaértek.”

A felkészülés további részleteit az eredeti posztban olvashatjátok el.

Utazd be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�� �: @messzieszak #camping #quebec #canada #kanada #northamerica #eszakamerika

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

(Nyitókép: pixabay.com/mintchipdesigns)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: blogajánló Olaszország Franciaország Luxemburg

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr1816199114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2020.09.13. 09:29:10

vicces 60 meg 300 millios orszagokat osszehasonlitani gyerekneveles szempontjabol, foleg, hogy pl amerikaban szinte minden csaladban van legalabb egy nagyszulo a vilag egyik random orszagabol, hozva random szokasokat :D

a mi lanyunk kb 10 masik gyerekkel szuletett egyutt a kornyekrol, szoval annyi csalad gyereknevelesebe lattunk bele - olyan valtozatossagokkal, hogy az alapjan meg azt a 10-et sem lehetne altalanositani, nemhogy milliokat.

2 honap utan ataludta a gyerek az ejszakat, mert olyan ugyesen nevelte az iro? ja, mi is veregettuk a valunkat az elso gyerek utan (o 5 hetesen aludta at az ejszakat eloszor), aztan a masodiknal rajottunk, hogy majdnem minden, amit a mi sikerunknek konyveltunk el, az a gyerek szerencses termeszetenek volt koszonheto.

Mme Seldon 2020.09.13. 09:50:27

Az én gyerekeim 3 éves korukig nem aludták át az éjszakát, még most, 10 évesen is előfordul, hogy felébrednek és be kell mennem hozzájuk.
Gyerekorvosként találkozom olyan francia szülőkkel, akik azon siránkoznak, hogy a gyerekük nem alussza át az éjszakát, szoktam nekik mondani viccesen, hogy csak a francia gyerekek alusszák át az éjszakát, a magyar gyerekeknek eszük ágában sincs :)
Néha rákérdezek a szülőknél, akik büszkén mondják, hogy "il fait ses nuits", aztán kiderül, hogy a gyerek, aki átalussza az éjszakát, egyszer felébred enni, egyszer pedig a cumijáért.
Van olyan gyerek, aki átalussza az éjszakát és van aki nem, de ha csak 5 percre ébred fel, az nyilván nem ugyanaz, mintha kétóránként félórás üvöltés van.
A "Nem harap a spenót" jó könyv, de azért nem kell minden szavát szentírásnak venni.

cortes 2020.09.13. 13:36:33

Nem értem hogyan lehet a káromkodás (és általában a trágár beszéd) természetes a posztoló számára. Egy felnőttnél sem az, nem hogy egy gyereknél. Erőltetett és hamis ideológia, hogy ez a feszültségoldás érdekében indokolt.

SzZoole 2020.09.13. 20:18:41

Anyuka sétál a három éves kislányával a parkban. A kislány hangosan szól az anyjának; Anya batnak a kuták!!
Mire az anyja, ne figyelj oda kislányom! Sétálnak tovább és a kislány még fájdalmasabban felkiabál; annnyaaaa, batnak a kuták!!! Az anya ingerülten rászól a gyerekre; Kislányom ne zavarj mert a faszbúk állapotom kell frissíteni!!

A kislány már ordítva kiabál; anyuuuuuuu, batnak a kuták!!!!! Az nagyon mérgesen ráordit a lányára; Ne zavard anyát, az Áginéni új függönyt vett a nappaliba és azt kell figyelnem, hogy az új függöny színe illik e a fal szinéhez!!!

Mire a kislány már sírva mondja; De anyuuuuu nagyon fájjjjjjj :-))

Vicc volt

kewcheg 2020.09.13. 20:56:56

@SzZoole: :))) nekem az a gyereknevelési módszer tetszik amit Rásonysápberencsen és Tornanádaskán követnek honfitársaink....etetés?, fegyelmezés?,konfliktuskerülés?, ugyan már...

SzZoole 2020.09.13. 21:08:54

@kewcheg: miért, az ott lakó anyukák is folyamatosan frissítik a faszbúk állapotukat? :-))

négyzet 2020.09.13. 21:53:56

Én is olvastam pár éve a Nem harap a spenót c. könyvet. Vannak benne jó dolgok és szórakoztató is. De a konfliktuskezelésről ez a dolog elég nagy hülyeség. Illetve hát a dolog addig lesz okés a szülőnek, amíg az ő gyereke a nagyobb darab. Nekem rendszerint nem valós konfliktusokat kellett elrendeznem a gyerekekkel, hanem olyanokat, hogy random gyerek odament kötözködni egy másikhoz vagy csak megütni, fellökni. A sajátomnak sem hagynám, hogy csinálja, másnak sem hagyom, ha meglátom. Akkor se, ha nem az én gyerekem. Remélhetőleg a gyerek ebből majd azt szűri le felnőtt életében, hogy nincs az egész társadalom által leszarva, ha bántják.

négyzet 2020.09.13. 21:58:39

@Rayovac: Na ja, a kevert kultúrák. Például nálunk, amikor a káeurópai családok csinálják azt, amit otthon ők is kaptak pl. gyerekfegyelmezés terén, aztán csodálkoznak, ha az itteni gyámügy elvenné a gyereket. Itt ugyanis már 1979 óta tilos a testi fenyítés.

arandanos 2020.09.13. 22:01:28

@cortes: Felteszem, nem arra gondolt, hogy természetes, ha a gyerek úgy káromkodik, mint egy kocsis, hanem hogy a "caca boudin"-féle gyerekes "káromkodások" elfogadhatók.

odamondó 2020.09.13. 22:01:33

Egy újabb ötlet, hogy mitől ne görcsölj majd ha nem úgy megy akkor még jobban görcsölsz.

Almandin 2020.09.14. 00:08:44

@négyzet: Melyik országban élsz?
A poszthoz: nekem tetszik, hogy a francia szülők ragaszkodnak ahhoz, hogy köszönjön a gyerek. Sajnos azt látom a mai magyar gyakorlatban, hogy nem, később se fogja megtanulni, ha nem várják el következetesen a nevelők.
Negyvenes vagyok. Amikor én voltam gyerek, még hasonló volt a helyzet, mint a franciáknál. Neveletlennek bélyegezték a nem köszönő gyereket, de a szülőkről se volt valami fényes a vélemény. Nagyon helyesen. Ma a neveletlen, bunkó gyerekek, fiatalok korát éljük. Még konzervatív szülők se merik következetesen elvárni a gyereküktől a köszönést, nehogy szigorú szülőknek bélyegezzék őket. Sőt, általában semmiért se büntetik a gyereket, amivel a gyerek azt tanulja meg, hogy bármit meg lehet tenni következmények nélkül. Ez rossz.

2020.09.14. 00:41:56

@Almandin: magyarorszag egy tizmillios orszag. nem hinnem, hogy lehetne altalanositani, hogy 40 eve igy neveltek a gyerekeket, ma meg amugy. 40 eve is voltak jonevelt es neveletlen kolykok, meg ma is. meg azt sem gondolnam, hogy az aranyok sokat valtoztak.

plusz, ha mar koszones, erre a problemara kifejezetten emlekszem, mert kellemetlen volt gyerekkent atelni: nekunk is az volt tanitva, hogy minden ismerosnek koszonunk. nekem az ismeros definicioja kb az volt, hogy ha lattam tobbszor, tudtam hol lakik, akkor ismeros (pl az 5 hazzal odebb lako ferfi)

na most 35-40 evvel ezelott a felnottek egesz jelentos resze cseszett visszakoszonni, ami utan mindig zavarban voltam, hogy akkor most kellett volna-e vagy nem, es hogy legkozelebb koszonjek-e.

altalaban 2-3 alkalom utan nem koszontem tobbet azoknak az embereknek, meg hat megvallom volt olyan is, akiknek azert nem koszontem, mert nem birtam valamiert a fejuket, pl mert mogorvak, szigoruak vagy lekezeloek voltak.

ha te ugy allsz a mai fiatalsaghoz, hogy "neveletlen bunko fiatalok", igy egy kategoriaban a kb 2 millio magyar gyereket, akkor lehet, hogy az sem veletlen, hogy neked miert nem koszonnek.

élhetetlen 2020.09.14. 01:15:13

@arandanos: Ki hogy nevel, és apa nem olvasott gyereknevelési könyveket 65 éve. Fölszedtem valamit az oviban, és otthon lelkesen előadtam. Apu odahúzott maga elé, hogy de szépen mondtad, kislányom, mond még egyszer. aztán még egyszer, meg még egyszer, míg elpityeredtem, hogy nem mondom többet. Apu megsimogatott, hogy ne is mond, mert ez nem egy szép szó.

FutureFry 2020.09.14. 01:54:04

@Rayovac: @Almandin:
Már az ókori görögök is panaszkodtak a neveletlen fiatalok miatt [1]. Egyébként aki nem köszön vissza, azzal lehet konfrontálódni, ala Seinfeld [2] :). (igaz, ez felnőttek közötti köszönésről szól).

Az is érdekes egyébként, hogy Amerikában, legalább is kisebb helyeken/vidéki utakon, igencsak elterjedt a vezetők közötti integetéses köszönés [3], gyakran nagyobb sebességeknél is (néha akkor is, ha ez - pl. rázós földúton - kicsit veszélyes is, mert a kormány egyik kézzel való elengedésével járhat).

[1] books.google.com/books?id=Ba4AAAAAYAAJ&hl=en&q=%22bad%20manners,%20contempt%20for%20authority,%20disrespect%20to%20elders%22&f=false#v=snippet
[2] youtu.be/gjSlb0yl53E
[3] www.csmonitor.com/1992/0910/10161.html

élhetetlen 2020.09.14. 02:00:44

@Rayovac: Kicsit más, de van azért gond a neveléssel is. Kb, 25 éve, felszáll a villamosra egy nő az öt év körüli lányával, aki már tud állni is, kapaszkodni is, akár görkorizni is. A kiscsaj hangosan megszólal, nézd anyu, senki nem adja át a helyét. Miért is kellett volna? Ez a gyerek felnő, és lesz belőle olyan anyuka, akivel pár éve találkoztam, egy villamosmegállóban. Én már túl a hatvanon. Törődő anyuka, kérdezi az iskolát, és le akarja ültetni a megállóban a 10 év körüli srácot. Nem akar, nem is ül le. Beáll a villamos, a srác félrekotor az ajtóból, és leteszi magát az ajtó melletti ülésre. Mert ott már le akar ülni, mert az neki jár. A 18-20 évesek, terpeszkednek az ülésen, és vagy bámulnak kifelé, vagy a telefonjukkal vannak elfoglalva, hogy ne kelljen észrevenni, ha egy idősnek gondja van az állással. Soha nem mondták neki a szülei, hogy te is megöregedhetsz, lehet gondod az induláskor, fékezéskor, kanyarodáskor, vágány váltáskor fellépő torzióval. Nem arról beszélek, hogy tiszteljük az öregeket, mert köztük is van rengeteg hülye, csak segítsük őket, mert általában rosszabb állapotban vannak, mint a 15, 20 évesek. „lehet, hogy az sem veletlen, hogy neked miert nem koszonnek.”. Ki ne találd már, hogy egy villamoson álló öreg kiérdemelte, hogy nem veszik észre, hogy két kézzel lóg a kapaszkodón, mert nem bízhat a lábában, és a karján lóg a két szatyor.

M. Péter 2020.09.14. 02:12:51

@Rayovac: A köszönés főleg arra volt jó, hogy legyen mivel szívatni a gyereket. A Kovács bácsi látott tegnap az utca másik oldalán, miért nem köszöntél neki?

Mme Seldon 2020.09.14. 07:01:48

@FutureFry:
Sőt, ha már a régi rómaiakra hivatkoztál egy másik megjegyzés: még az ókori rómaiak (azt hiszem Seneca, de nem biztos) is arról panaszkodtak, hogy a "kelet elönti Rómát..."
- idejönnek a keleti erkölcseikkel, nem akarnak beilleszkedni az igazi római erényes emberek közé.
Ez se most volt... - vagy mégis?

2020.09.14. 08:35:38

@FutureFry: igen, latom a puhanyozas is ment mar akkoriban (meleg furdo? cipo?), meg az oltozkodes fikazasa. Jo melyen lehetunk most, ha ez mar ketezer eve csak romlik :D

2020.09.14. 08:45:21

@élhetetlen: "Ki ne találd már, hogy egy villamoson álló öreg kiérdemelte"

nem annyira ertem, miert ebredt gyanu, hogy ilyesmit probalnek kitalalni.

arra probaltam ravilagitani, hogy ha egy adott szemely nem tiszteli a gyerekeket/fiatalokat, akkor lehet, hogy o sem fog sok tiszteletet visszakapni.

a tisztelet nem fugghet kortol - egy gyereknek/fiatalnak ugyanugy es ugyanannyi kellene, hogy jarjon, mint egy idos embernek (es forditva)

Egy olyan kijelentes, hogy "neveletlen bunko fiatalok", egy kalap ala veve az osszes magyar fiatalt, szamomra arrol tanuskodik, hogy aki ilyet mond, nem tiszteli a fiatalokat.

Persze, egy idosebb embernek tobb ideje lehet arra, hogy az atlagnal nagyobb tiszteletet vivjon ki, az eredmenyeivel - de nem alanyi jogon.

ugyanakkor az is elvarhato lenne, hogy nagyobb bolcsesseget is osszeszedjen, es atlassa, hogy egy fiatalnak tobb iranymutatas kellhet - pl adott esetben mosolyogva elore rakoszonni, aztan bizni benne, hogy majd koveti a peldat legkozelebb...

négyzet 2020.09.14. 13:19:15

@élhetetlen: Szerintem meg kellene tanulni kérni, nem elvárni, hogy mindenki azt figyelje, kinek van igénye, mikor száll fel épp valaki, na meg kitalálni a másik gondolatait. Nem minden idős akar ugyanis leülni. Nem mindenki telefonzombi, aki a telefonját nézi, lehet, hogy dolgozik... vagy tanul. Persze tudom, hogy talán nem ez a többség, de mégis. Szerintem azt kellene megszokni, hogy ha az ember úgy érzi, le akar ülni, akkor meg merje kérni az akárki legközelebbi embert, hogy leülhessen. Hogy ez egy nyugodt, kedves kommunikáció legyen. Ne szidással indítva, hogy miért is nem adják át maguktól. Egyszerűen kérni, és nem puffogni.
Én például bejárós voltam egész középiskolás életemben, és sokszor volt tömegnyomor a buszon, sokszor álltam végig az utat. Egyszer valamiért nem bírtam, szédülni kezdtem és hányingerem volt. Megkértem a mellettem lévő utast, hadd üljek le, és azonnal kaptam is helyet. Vagy például később, amikor terhes voltam, én akkor voltam legrosszabbul, amikor a terhességből még semmi nem látszott. Akkor is megkértem embereket, ha úgy éreztem, hadd üljek le. Bárkinek lehet bármi baja, és joga lehet ülni.

Lehet, hogy ehhez tényleg változni kell, és amúgy ennek az oka szerintem nagy részt az, hogy egyszerűen többen is vagyunk a közlekedésben, nem egyszerűen nem látni az embereket, de az ember nem is akarja látni őket, mert túl közel van túl sok ember, így mindenki inkább valami más bámulásába menekül... újság, könyv, telefon.

Kotit 2020.09.14. 14:08:04

Ezt az összes francia anyuka így csinálja? Nahát! És eltartjak közben a kisujjukat?

Almandin 2020.09.14. 15:33:15

@Rayovac: Vannak azért különbségek. Ma konzervatív polgári családokban se sikerül gyakran a gyereket megtanítani köszönni. Emlékszem a 30-40 évvel ezelőtti állapotokra, akkor ez nem volt ennyire széles körben elterjedt. Van, akinek egyszerűen illik köszönni. Szomszéd, tanár, ismerős, rokonok. De ma már az illendőség is olyan kategória, amin a többség röhög.
A trágárság is elterjedtebb, mint régebben. Ma a fiatalok többsége kötőszóként használja ezeket a szavakat, arra néznek furcsán, aki nem teszi.
Pedig ez akusztikai környezetszennyezés.
A köszönésről csak annyit, hogy az a mai gyerek, aki köszön, simán lesziázza az idegen felnőttet is. Ha valamelyik szülőnek sikerül valami köszönésfélére megtanítani a gyerekét, akkor se tudja a helyzethez illő köszönésre megtanítani.
Ebből lehet, hogy az lesz, mint Amerika egyes részein, ahol egy üzletben furán néznek rád, ha köszönsz belépéskor és távozáskor.

Medgar 2020.09.14. 15:33:21

@négyzet: Na gyerek nevelésben pont nem a csighazabálókra kéne hallgatni

Scaramella va alla guerra · http://www.youtube.com/watch?v=q1TIv7Rd3kk 2020.09.14. 17:36:39

Nos, van szerencsém látni, hogy hogy is megy az altatás a franciáéknál a gyakorlatban.

A kiskölyök ( 3 éves) éjszaka ( kb Pi orakor {03:14} ) felébred, és a szülei ágyába szeretne menni. A mama ezt nem hagyja: kiabálás, ordítozás, lábdobogás _2 órán keresztül_. Mert ugye, az elvek. A gyakorlatiasság ( t.i., a szülök 2 órán át a kiskölyköt hajkurásszák a lakásban ), nameg a _szomszéd figyelembe vétele_ ( elvégre mégse a mi kölykünk ) szóba se jön.
Ez megy már _ fél éve_, heti minimum 2 ( de van hogy 4 ) alkalommal.

Hát gratulálok.

A másik meg, hogy ha a gyerek rosszat tesz ( p.l. elrontja a receverra szubkonjunktívját, vagy valami hasonló igen nagy vétek), akkor kicsukják a _sötét_ lépcsöházba. Ahol ugye ordít. Mi meg hallgatjuk.

Az ahogy a francia kisgyerekek az étteremben viselkednek igen sajátos és sajnálatos. A mi kiskölykünk rajzolgat, meg beszélget velünk. Ezalatt a szomszéd asztalnál ülö frencia kisfiú/kislány merev derékkal, tök kussban ül ( és irigykedve nézi a mi kis stroncikánkat): ha megmozdul, maman rámordul igen barátságosan. Néha néhány II. VH-val egyidös nagymama igen mérgesen néz ránk ( mert hogy a stroncika nem fapofával, merev derékkal kussban ül, hanem nevetgélni merészel): na, ezekre vissza szoktam mosolyogni és széttérom a kezemet: ez van öreg, meg lehet szokni ( mint ahogy mi is megszokjuk a Pi órai szeánszokat és a lépcsöházi koncerteket) :)

Scaramella va alla guerra · http://www.youtube.com/watch?v=q1TIv7Rd3kk 2020.09.14. 17:36:54

Ja konfliktuskezelés: elég érdekes módon viselkednek a kis franciák a játszótéren: csak úgy odamennek a stroncikánkhoz és elveszik a vödrét meg az autóit.
Nem kérdezik meg, nem szólnak semmit.
Mint az adóhivatal.

Csak jönnek és elveszik. Ez nem egyszer és nem kétszer történt meg. Mikor németül kinyilvánítottam, hogy márpedig az a vödör itt marad, valamit modtak franciául. Innen gondolom, hogy franciák voltak.

Ilyet más országban ( északnyugat-európa) nem tapasztaltam: ott a gyerekek elég barátságosak voltak.

FutureFry 2020.09.15. 02:15:31

@Almandin: @Rayovac: Nekem se tűnt fel, hogy ne köszönnének az amerikai üzletekben, sőt. Pl. ugyebár a Walmart-ban külön “köszönőemberek” (greeter) is vannak (igaz tavaly kicsit leépítették/átalakították ezt a pozíciót), de most meg a Covid miatt egy csomó boltnál van olyan aki áll a bejáratnál és nézi, hogy van-e a vevőkön maszk (meg esetleg számlálja, hogy hányan jönnek/mennek) és ezek gyakran köszönni is szoktak (a vevők meg viszont). Plusz a pénztárnál (persze nem a self-checkout-nál :)) továbbra is van a szokásos “How are you”/“How is it going”/“Did you find everything you were looking for”/“Have a wonderful day”/etc. dialógus (amit néha/néhol megpróbálnak átvinni egy - legalább is számomra (és Bill Maher számára is) - kicsit túl inkvizitív párbeszédbe (pl. “Any plans for today”/“How is your weekend going”/etc.).

Almandin 2020.09.15. 14:02:39

@Rayovac: Engem se vesznek körül nagy számban konzervatív polgári családok, de egy ismerős család ilyen és megdöbbentett, hogy ők se tudják a gyerekeiket erre megtanítani. Sőt, az egyik simán belerúg az anyjába, aki ezt eltűri. Én szóltam rá a gyerekre, hogy ne rugdossa az anyját.
A magázódás valóban visszaszorulóban van. Jó lenne, ha olyan lenne a nyelvünk, ami nem különíti el ezt a két formát. Engem egyébként zavar a mindent elöntő tegeződés. Elvileg ez egy bizalmas viszony kifejezésére szolgál, ma pedig úton-útfélen használják. Hivatalokban egyenesen irritáló. Sajnos azt vettem észre, hogy a tegeződés magával hozza ezekben a helyzetekben a bizalmaskodást. Pedig pl. a bankba nem pletykálni járok, azt szeretem, ha udvarias, távolságtartó és professzionális ügyintézésben van részem.

Almandin 2020.09.16. 22:15:38

@Rayovac: Nálunk a másik, ami zavaró, hogy sok emberrel nem lehet small talkolni, mert az átlag magyar, ha ismeretlenül szóba állsz vele, az ötödik mondatnál már a magánéletedet, az anyagi helyzetedet meg hasonlókat firtatja. Pedig én is szeretek néhány szóban elbeszélgetni, de ez a dolog annyira zavar, hogy sokszor inkább már lemondok róla és udvarias, hűvös távolságtartással viselkedem. Elegem lett abból, hogy a boltos, az étkezdés, meg hasonlók belemásznak a magánéletembe beszélgetés címén. Utána meg pletykálnak mindent tovább a következő vevőnek. Ezt többször tapasztaltam. Ha tényleg szimpatikus valaki, azzal hajlandó vagyok többet beszélgetni, de mindenkivel ne legyen kötelező, csak amiért gyakran vásárolok a boltban meg hasonló jogcímek alapján.
A tegeződés terjedése ezért is zavaró.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása