Három alapelv alapján nevelik gyermekeiket a franciák, de tényleg annyira jól csinálják, mint amennyire elterjedt róluk? A válaszok persze sokfélék, saját személyes múltunktól, a minket körülvevő társadalomtól, kultúrától is függnek.
Különösen érdekes az, amikor két annyira eltérő kultúra találkozik, mint a francia és az amerikai, ráadásul erre rácsatlakozik egy magyar is – mindez Luxemburgban. Vera kismamaként ott olvasta el Pamela Druckerman Párizsban élő amerikai újságíró könyvét (aminek nagyon röviden összefoglalva három legfőbb pontja, hogy nem az anyaság az élet értelme; az első pillanattól emberszámba kell venni a gyereket; és hagyni kell a saját ütemében fejlődni), aztán reflektált rá.
„Altatás
A franciák módszere az ún. szünet, ami az az idő, amennyit várnak, miután meghallják, hogy a kisbaba felsír vagy bármilyen hangot ad alvásidőben.
Először várnak, aztán odamennek megnézni, és attól függően reagálnak, hogy a gyereknek nyitva van-e egyáltalán a szeme (!), illetve hogy mennyire kitartóan sír (sír-e egyáltalán, vagy csak nyikorog), és ezeknek megfelelően reagálnak, the point being, hogy nem kapják ki az esetleg félálomban levő vagy alvó gyereket azonnal az ágyból minden nyikkanásra, ezzel valójában fölébresztve.
Pamela Druckerman szerint az amerikai szülők itt rontják el, hogy mihelyt a baba hangot ad, rohannak és kikapják az ágyból, pedig simán visszaaludt volna, így viszont hamar hozzászokik, hogy ilyenkor tényleg fölébredjen, és akkor aztán szenved az anya, hogy 2-3 óránként valóban kelni kell a gyerekhez, rossz esetben akár egyéves koráig vagy még tovább is.
Azt csak én teszem hozzá, hogy ez azért nem feltétlenül a szülők saját ötlete, mert itt is a kórházban föl kellett (volna) kelteni a babát 3 óránként éjjel, pedig ő aludt volna - marha nehéz egy szakembernek nemet mondani, főleg ha az ember tapasztalatlan, első gyerekes anyuka, frissen szült, küzd a hormonokkal meg a mindennel is, azt se tudja, fiú-e vagy lány, szóval nagyon kiszolgáltatott helyzet, amiben nehéz a saját álláspontunkat képviselni, de ha követjük a kórházi protokollt és fölébresztjük a babát, és aztán ezt otthon is folytatjuk, hát akkor valóban, az a baba gyorsan meg fogja tanulni, hogy háromóránként kelés van.
Ennél a fejezetnél óriásiakat bólogattam - józan ész. A könyv olvasása előtt nem tudtam, hogy ez egy módszer, ösztönből így csináltam: először megfigyelem, mi újság azzal a kedves kisbabával, mielőtt azonnal kikapom az ágyból.
Nyilván nem várom meg, hogy keservesen sírni kezdjen, satöbbi, nem hagyom szenvedni egy pillanatig se, de például van egy nagyon jellegzetes fölsírása, amit kizárólag álmában csinál, és pár másodpercig tart, előtte-utána mélyen alszik, mintha mi se történt volna. De ahhoz, hogy ezt most már biztosan tudjam, kellett az, hogy az első hetekben várjak és megfigyeljem.
Pont, ahogy ezek szerint a francia szülők is teszik. És 10 hetes korára Dani átalussza az éjszakát (legalábbis az elmúlt három éjszakát átaludta ✌) - aktívan, sokat mozog közben, néha kicsit nyüszög is, de mihelyt megtalálja a hüvelykujját és sikeresen beilleszti a szájába, vissza is altatja magát.
Az altatás helyszínéről nem szól a fáma, de hozzáteszem: Dani a kezdetektől a saját ágyában alszik, és csak a legritkább esetben alszik el rajtunk, többnyire még ébren tesszük le.
Családba való beilleszkedés
A franciáknál nem a család épül a baba/gyerek köré, hanem a baba érkezik egy kész közösségbe: a család csak addig járkál lábujjhegyen a baba körül szó szerinti és átvitt értelemben, amíg feltétlenül muszáj, és igyekeznek (főleg az anya) nem feladni önmagukat és a korábbi életüket, hanem kompromisszumos, babakompatibilis megoldásokra törekedni. Mondanom se kell, ez nagyon szimpatikus hozzáállás.
Etetés
A francia nők szerint nem tragédia, ha nem tudnak szoptatni, de ha szoptatnak, akkor azt igény szerint teszik. 100%-ban egyetértek. Az ezen való stresszelés csak árt, ezt tapasztalatból tudom. Ha nem megy, nem megy, kész. Amikor meg már megy, akkor nem is tudom, hogy lehetne nem igény szerint.
Később nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a gyerek mindent megkóstoljon, még ha nem is eszi meg feltétlenül, illetve azt az elvet vallják, hogy ha elég gyakran (és elég változatos formában) adnak egy bizonyos, első látásra nem feltétlenül szimpi kaját a gyereknek, akkor az előbb-utóbb hozzászokik és meg is fogja szeretni.
Az itt tökre meglepett, hogy kiderült, Amerikában a hozzátáplálást rizspéppel kezdik, és P. D. csodálkozva írja, hogy a franciáknál zöldség- és gyümölcspürékkel - nekünk meg ugye pont ez utóbbi az evidencia.
Tökre kíváncsi vagyok, nálunk ez hogyan fog alakulni, meddig fog Dani szopni, stb. Az nagyon szimpatikus módszer/javaslat, hogy a kezdetektől vonjuk be a gyereket a főzésbe, hagyjuk, hogy segítsen, bízzunk rá kisebb feladatokat, pl. mossa meg ő a zöldséget, öntse ő a salátára az olívaolajat, süssünk együtt.
Evés
A terhes nő ne egyen „kettő helyett”, vigyázzon a vonalaira és szülés után három hónappal (amikor a gyes véget ér) lehetőleg nézzen ki úgy, mint a terhesség előtt.
Ami nekem nagyon nem tetszett, az az, hogy Druckerman kifejezetten esztétikai szempontból közelíti meg ezt a kérdést, illetve hogy a szexuális élet újrakezdése szempontjából ez mennyire fontos - aláírom, de nekem az anya egészsége mint olyan lenne az elsődleges. (Utólag egyébként én is úgy látom, hogy nagyon elengedtem magam a terhesség alatt, és most ennek a levét iszom.)
Az más kérdés, hogy ez a szülés után három hónappal nézz ki úgy, mint a terhesség előtt-rész mennyire megvalósítható, biztos alkati kérdés is, meg nagyban függ attól, hogy mennyit szedett fel az illető, és a babája mellett mennyi ideje/kapacitása van nem csak egészségtelen nasikat bekapdosni. Szerintem irreális.
Fegyelmezés
Legyen egy keret (cadre), amit mindig szigorúan és következetesen tartassunk be, de azon belül a gyereknek legyen döntési lehetősége. Például: az utcára/oviba stb. a szülő mondja meg, mit vegyen föl, de otthonra teljesen a gyerekre bízza.
Van egy szabály, amiből nem engednek, és ami nekem érthetetlen: mindig mondjanak bonjour-t. Az a kisgyerek, aki nem köszön, udvariatlannak, neveletlennek van bélyegezve. Nekem ez túllihegésnek tűnik. Majd megtanulja. Azzal viszont, hogy a gyereknek is mindig köszönni kell, messzemenőkig egyetértek (ld. emberszámba vétel).
Ilyen „keretes” dolog még például, hogy hagyni kell a gyereket káromkodni (külön fejezet szól a caca boudin [szó szerint kakahurka] kifejezés adekvát használatáról), de csak bizonyos helyeken, pl. amikor egyedül van a szobájában. Ezt én is így gondolom; a káromkodás természetes, és jöjjön csak ki az a feszültség.
Konfliktuskezelés
P. D. hosszasan ír arról, hogy a játszótéren se a szülők, se a pedagógusok nem szólnak bele a gyerekek közötti vitákba, kisebb verekedésekbe, mert azt vallják, hogy a gyerekeknek joga van megoldani a saját problémáikat a saját szintjükön.
Árulkodni nem szokás, olyannyira, hogy a felnőttek azt szidják meg, aki árulkodik, soha nem azt, akit beárult.
Nagyon szimpatikus hozzáállás mindkettő, csak azt nem tudom, hogy lehet következetesen kitartani mellette: mikortól szólok bele mégis két gyerek konfliktusába (nyilván van olyan, hogy mégiscsak szükség van erre, ha már nagyon durván verekszenek pl.), és hogyan fegyelmezem meg azt, akit beárult az árulkodó (ha valóban olyasmit tett, amiről beszélni kell)?
Nemet mondás
Na, ez tök érdekes. Azt mondja a könyvben megszólaló szakember, hogy ritkán mondjunk nemet, de akkor az legyen kemény és következetes NEM, ne azt hallja ki belőle a gyerek, hogy „na jó”.
Mondjunk minél többször igent, hogy a gyereknek legyen szabadsága, ne éljünk vissza a szülői szereppel, fölöslegesen ne tiltsunk dolgokat; de ha valamire nemet mondunk, ahhoz tartsuk is magunkat.
Türelemre tanítás / frusztrációkezelés
A könyvben több helyzet kapcsán előkerül, hogy a francia szülők szerint az, hogy a gyereknek várnia kell valamire (már legkisebb korától kezdve), fontos előfeltétele annak, hogy később majd tudja kezelni a frusztrációt.
Hát, én ezt inkább megideologizálásnak tartom: vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem kivitelezhető, hogy azonnal kiszolgáljuk a gyereket (mert még kell találni egy szoptatásra alkalmas helyet, vagy hazaérve még kezet kell mosni, még pisilni kell, vagy épp főzünk és tiszta hagyma a kezünk, stb.), teljesen érthető módon.
Ilyenkor el kell neki mondani, hogy miért nem tudunk menni, de én ebbe semmit nem magyaráznék bele, direkt nyilván nem fogok egy gyereket váratni, csak ha muszáj.”
A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el, nagyon érdekes!
Olasz tanévkezdés a járvány árnyékában
Olaszországban is vettek egy nagy levegőt (maszkban) és belevágtak az új tanévbe. Visszatértek tehát a gyerekek a tantermekbe, hogy milyen iránymutatások alapján, arról a személyesen érintett Olaszmamma számolt be.
„Szájmaszk
Az iskolai személyzetnek az egész iskolai épületben történő tartózkodása alatt viselnlie kell. A tanárok levehetik a tanteremben, de ha biztonsági távolságon belül kerülnek a diákokkal, akkor azonnal vissza kell venniük.
A diákoknak a tanítás alatt, amíg a padban ülnek, nem szükséges maszkot viselniük. A padok egyszemélyesek, és elhelyezésüknek biztosítaniuk kell a diákok közötti egyméteres távolságot.
Egyébként hat éves kor felett kötelező a maszkviselés érkezéskor és távozáskor, valamint az iskolán belüli mozgás alatt.
Beléptetés
Itt nem is baj, ha változtatnak, egyáltalán nem volt barátságos az az olasz szokás, hogy a gyerekeket egyszerre eresztették be az iskolába a tanítás kezdete előtt tíz perccel.
Ha valaki nem bírta kivárni a 8:30-at (én például), az fizethet extrán azért, hogy lerakhassa a kölyköt a “gyűjtőben”.
A beléptetés módjáról való döntést meghagyták az egyes intézmények kezében, de az biztos, hogy nem lesz egyszerre bezúdítás, ami nemcsak a gyerekek tömegelésének elkerülésében segít, de a gyerekeket kísérő szülők reggeli iskola előtti traccspartijának is betesz.
Közlekedés
Az iskolabuszokat a rendelkezésre álló helyek 80%-áig tölthetik fel, és természetesen maszkot kel viselniük a gyerekeknek az utazás során. (...)
Így indulunk, miközben görcsösen szorítjuk keresztbe az ujjainkat, hogy ennyivel megússzuk, és -legalábbis az alsó tagozatban – ne kelljen visszatérni az oktatásnak csúfolt házi feladat küldözgetésnek. Attól végleg megőszülnék azt hiszem.”
A teljes írást itt találjátok.
Születésnap Harry Potter jegyében
Harry Potter csak nem bír kimenni a divatból, a Németországban élő Editéknél sem, így amikor kisebbik lányának közeledni kezdett a születésnapja, nem nagyon volt kérdés, mi lesz a tematika. Más kérdés azért bőven akadt…
„A korona miatt egy picit kérdéses volt, hogy tarthat-e egyáltalán születésnapot a gyerek, de mivel július végén van a születésnapja volt rá remény, hogy addigra lazulnak a szabályok, ez így is lett. 15 főig lehetett születésnapot tartani. (...)
Kisebbik sokáig variált, hogy mi legyen. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy vége lett a tavalyi lézerharcos szülinapnak, másnap felébredt, és elkezdett gondolkodni, hogy de mi legyen jövőre. Időről időre nem átallott engem is bevonni a beszélgetésbe, de mindig csak azt tudtam neki mondani, hogy ezt neki kell eldöntenie. (...)
Teljesen tisztában voltam vele, hogy itthoni bulit szeretne, felvetettem hát, persze némi idő és gondolkodás után, hogy mi lenne, ha Harry Potter partit csinálnánk, esetleg Stranger Thingsest.
Ennek kigondolásával is elvolt egy darabig, de azért nagy téteket mertem volna tenni a Harry Potteres variációra. El is dőlt a dolog, legyen akkor Harry Potteres születésnap és természetesen egy darab gyerek sem alhat nálunk, na jó ketten, de a többieknek haza kell menniük.
Innentől következett kisebbik sóhajtozása mely arról szólt nagyjából hetente kétszer, hogy milyen jók azok a születésnapok, ahol akár az összes meghívott gyerek is ott alhat.
A Zurammal esténként jót szórakoztunk ezen, hisz tudtuk, hogy úgyis be fogjuk adni a derekunkat, de a gyereknek ezt nem kellett tudnia, sóhajtozzon csak nyugodtan. Azért még időben szóltunk neki, hogy minden gyerek nálunk alhat. (...)
Ha már parti, akkor viszont csináljuk meg rendesen. A dekorációs kellékeket simán meg lehet rendelni a neten, de nagyjából minden Harry Potteres dolog drága, így magunk fogtunk hozzá a dekoráció elkészítéséhez.
Szerettünk volna csinálni lebegő gyertyákat, szárnyas kulcsokat, 9 és 3/4-ik vágányos fotófalat, valamint minden meghívott gyereknek csokibékát, Bagoly Berti Féle Mindenízű drazsét, varázspálcát valamint a meghívókat is kreatív módon szerettük volna elkészíteni. (...)
Mielőtt kész lettünk volna a dekorációval, a parti kezdete előtt 3 órával megérkezett a vágányos felirat is, így most már volt kettő, de ez sem baj, mindkettőt tudtuk használni.
A fotófal elkészítése sem volt bonyolult, mert hát van itthon fal, feltettük a feliratot, még a költözéshez használt kiskocsinkra felpakoltunk egy csomó bőröndöt, meg a maradék plüssöket, Hermione macskáját, Giny nem tudom milyét, Harry baglyát.
Kikészítettük az évek során összegyűlt ruhadarabokat, talárt, kesztyűt, sálakat, sapkákat persze a varázspálcákat is. Az erkélyen lévő asztalra kiraktuk nagyobbik Varázsló sakk készletét, amivel lehetett játszani.
Felkerültek a gyertyák és a kulcsok is. Megterítettük az asztalt, és vártuk a vendégeket, akik meg is érkeztek. Innentől kezdve nem sok dolgunk volt, leszámítva a kaja elkészítését, hisz ez a korosztály már egész jól elszórakoztatja saját magát. Ettek, ittak, filmet néztek, nem voltak annyira hangosak és este még parázson pillecukrot is sütöttünk.
Amikor lefekvéshez készülődtek, akkor kisebbik lejött hozzánk a nappaliba, és megköszönte, hogy ennyit dolgoztunk, készültünk és összehoztuk neki a világ legkirályabb szülinapi buliját. És igen, ezért a mondatért, és azért a mosolyért cserébe, amit kaptunk meg is érte ennyit dolgozni.
Az éjszaka csendesen telt, és másnap a gyerekek többsége el is ment, akkor amikorra a parti vége meg volt hirdetve. Egy gyerekért felejtettek el eljönni, ott valami kommunikációs probléma lehetett, mert gyermek állította, hogy mondta a szülők meg nem, de semmi gond nem volt ebből, gyermek lelkesen segített összepakolni, míg a szülei odaértek.”
A felkészülés további részleteit az eredeti posztban olvashatjátok el.
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A bejegyzés megtekintése az Instagramon�� �: @messzieszak #camping #quebec #canada #kanada #northamerica #eszakamerika
(Nyitókép: pixabay.com/mintchipdesigns)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek