Norvégiát legalább részben bejárni önmagában nagy élmény, vonattal pedig külön kaland. Steve-ék erre vállalkoztak, ráadásul érték őket meglepetések is. Az viszont az alábbi írásból biztosan kiderül, hogy Bergen gyönyörű város.
Fotózz ki az ablakodból és küldd el a hataratkelo@hotmail.com címre (írd oda a várost is, ahol készült)! Ne szép legyen, hanem igaz (a legjobb, ha mindkettő...)!
„Norvégia nemzeti ünnepe, az Alkotmány Napja május 17-én van. 1814-ben ezen a napon írták azt alá. Ez tette lehetővé Norvégia függetlenné válását Svédországtól, ami később, 1905-ben történt. Na, gondolom mindenki, aki ezt olvassa meg van lepve, hogy mennyire tudálékos vagyok… de egy történet fűződik ehhez.
Évekkel ezelőtt a feleségem és én elhatároztuk, hogy két hét szabadságunkat változatosság kedvéért a három skandináv államban fogjuk tölteni. Nosza, repülőjegyet vettünk. Odafele Koppenhágába repültünk, vissza pedig Stockholmból haza Kanadába.
Az Oslo-Bergen vonat
A két város látogatása között maradó egy hétre vettünk egy „Skandinavia Pass”-t (vasútbérlet). Ezzel elfurikáztunk Oslóba, Bergenbe, majd vissza Stockholmba.
Májusi síelés
Amikor pár nap oslói tartózkodás után beültünk a híres hegyi vonatba Bergenbe utazandó, éppen május 16-a volt. A norvég nemzeti ünnepről mi semmit sem tudtunk. Nagy meglepetésünkre a vonat tele volt, és pedig síelésre felkészült norvégokkal!!!
Rendesen be voltak öltözve, a síléceik (jobbára sífutó lécek) a csomagtartóban. Miután Oslóban szép tavaszi idő volt és nem volt hétvége, mindez meglepett minket. Meg is kérdeztük a szemben ülőktől mi történik itt? És hogy biztosak ők abban, hogy lesz hó? Csak mosolyogtak, mondták, várjunk.
Felvilágosítottak, hogy másnap lesz a nemzeti ünnepük, és a hétvégével egybekötötten így több szabadnapjuk is van. Tradíció, az hogy ezen a napon sokan síelni (sífutni) mennek… ezek az emberek nagyon egészségesen élnek.
Mivel ez a vonat magasra megy (ezt tudtuk, kb. 1200 m-re) mondták ott még lesz hó bőven. Ezt nehéz volt elhinni, mert Oslóban tombolt a tavasz, virágok, jó idő, stb. És 1200 méter nem olyan magas. De mivel jóval északabbra voltunk, mint pl. a Tátra, itt (ezen a magaslaton) a hó jobban megmarad.
Tény, hogy az 500 km hosszú 7 órás út fele nem más, mint a hegyvonulatra felkapaszkodás. A tetőn a fennsík valóban teljesen be volt borítva hóval. Itt a vonat majdnem, hogy kiürült, a jó norvégek leszálltak.
Láttuk, hogy rögvest felcsatolták léceiket és vidáman elsíeltek. Nemsokára eltűntek a fehér sivatagban, gondolom távolabbi hoteljukba vagy vityillójukba igyekezvén. Majdhogynem egyedül maradtunk. Bergenbe egyszerűbb repülővel menni, akik oda mennek, ritkán használják ezt a vonatot.
Bergen
Az út másik fele a lefele menet a tengerszintre. Mielőtt a vonat a Bergenbe behúzna, egy 8 km hosszú alagúton megy át, azt hittük sosem lesz vége. Bergen 1000 éves Hansa város, a világörökség része.
Az Északi-tenger partján van, jobban mondva egy (a több ezer itteni) fjord mellett. A második legnagyobb norvég város, 270 ezer lakossal, jó egyetemmel és a norvég haditengerészet központja.
Fjord Bergentől nem messze
Bergenbe megérkezvén gyalog elmentünk a kis hotelbe (kb. 20 perc séta volt), ahol szobafoglalásunk volt.
Másnap bejártuk a helybeli látnivalókat. A város ünnepi hangulatban volt, a parkokban zsonglőrök, sör, virsli, és hering árusok úgy tűnt majdnem minden sarkon. Mindenütt fiatalok karon fogva, jó páran kissé becsípve. Este meg mi más, tűzijáték volt.
A következő napon egy egész napos fjord felfedező hajótúrára fizettünk be. A táj csodálatos.
Harmadnap, még mindig ünnep volt, elhatároztuk, hogy megnézzük azt a házat (ma egy múzeum) ahol a város híres fia, Edward Grieg zeneszerző (Liszt Ferenc kortársa), élte utolsó éveit. Grieg Ibsen után talán Norvégia második leghíresebb művésze.
Ez a hely kissé a városon kívül volt, busszal kellett menni. Reggel volt, a város tök üres, a lakók gondolom az előző napok mulatozásait aludták ki. A menetrendszeri buszon alig voltak utasok.
Edward Grieg norvég zeneszerző háza
Mondtuk hová akarunk menni, kértük a vezetőt szóljon, hol kell majd leszállni. Elmagyarázta angolul, (Skandináviában mindenki beszél angolul), hogy a megállótól még 15 percet kell majd sétálnunk… így meg úgy. Mondtuk nem baj.
Hát vagy egy 20 perc múlva hátraszólt, valamit mondott norvégul a kevés ott ülőnek. Kiderült megkérdezte őket hogy nem bánják-e, ha ezeket a turistákat, minket, elviszi Grieg házához, azaz csinál egy kitérőt?! Senki sem bánta. Úriasan a múzeum bejáratához lettünk szállítva.
Le a kalappal a norvég vendéglátás előtt!”
Utazd be a világot a Határátkelővel!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek