oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2020. augusztus 14. 06:30,  Az utazás örömei 12 komment

2020. augusztus 14. 06:30 Határátkelő

Az utazás örömei

Utazni jó és ezt alighanem éppen idén tanulhattuk meg leginkább, amikor a járvány egy időre (és ki tudja, még meddig) elvette tőlünk az utazás örömét. Steve posztjában saját tapasztalatai alapján keresi az utazással kapcsolatos kérdésekre a válaszokat.

cim_55.JPG

„Sok módja van az utazásnak. Ide tartoznak a manapság nagyon népszerű szervezett utak, amikor egy összeg fejébe minden, az utazással kapcsolatos „gondot” a túraszervező intézi, a program tervezésétől a szállás foglalásáig, sok esetben még az étkezéseket (és korlátlan italokat) is beleértve.

Aztán vannak a hivatalos utak, a kiküldetések, és családi vakációk, mind utazással kapcsolatosak… na meg hogy a legfontosabbat el ne felejtsem: a diákok utazásai, mármint a kalandosabbaké, amikor is nagyon kis pénzen, de gyakran nagyon hosszú időre, a fiatal a nagyvilágot a nyakába veszi, és ide-oda kalandoz.

Én az utóbbi gyakorlata alapján lettem „megfertőzve”, következésképpen ma is az egyéni utazásokat kedvelem, és nem a csoportosakat. Útjainkat én magam tervezem.

Általában 2-3 hétig tartanak, nem hosszabbak, pedig lehetnének, mert mindketten nyugdíjasok vagyunk. De van egy kutyánk, akinek (ha repülővel és nem kocsival megyünk) erre az időre egy kennelbe kell mennie, ami pénzbe kerül, plusz az az érzésem, nemigen szereti… szóval ennél tovább nem akarjuk, hogy külön legyünk tőle.

Az utazásokkal járó örömöket legutóbbi könyvében Thomas Swick amerikai író nagyon jól összefoglalta. A könyv címe „The Joys of Travel”, (Az utazás örömei). Swick úr az utazással járó örömöket 7 kategóriába sorolja:

• Utazás előtti láz/előérzés
• A mozgás
• A szakítás a rutinnal
• Az újdonság
• A felfedezés
• Az érzelmi kapcsolat
• A hazatérés öröme.

Az utazás előtti „láz”

Angolul anticipation. A legtalálóbb kifejezés a német, amit magyarra fordítva, a reisefieber, az utazás előtti „láz”. Ez az a periódus, ami az út céljának és annak kezdetének elhatározása után következik.

A mi esetünkben legtöbbször fél évről beszélünk. Ebben az időszakban igyekszem a lehető legtöbbet megtudni a célországról. Ez lehetséges az interneten, de még régimódian is, könyvekből, és másoktól érdeklődve. Itt, Kanadában nem egyszer találhatsz baráti körödben olyat, aki a célországból származik, vagy akinek házastársa onnan való.

Az interneten az országok turista portáljai, a nemzetközi nagy turista kalauzok (Michelin, Fodor, Frommers, Lonely Planet) portáljai, valamint a nagy lapokban megjelent útleírások (New York Times, Guardian) nagyon hasznosak. Sok ilyent le is nyomtatok, úgyhogy manapság turistakalauzok helyett legtöbbször csak nyomtatott lapokat hordozok az úton magammal.

Ebben a periódusban kell eldönteni mennyi időre, és az adott időben hány helyre és hova fogunk ellátogatni. Ekkor zajlik le a repülőjegyek megvétele. Már nagy a gyakorlatom, mindig az interneten intézem el. Utazási ügynökséget már régóta nem használok.

Ajánlatos a szálloda vagy lakásbérléseket is előre elintézni, ezeket, nem úgy, mint a repülőjegyeket, még meg lehet változtatni, vagy le lehet mondani.

Mire a repülőgépre felszállunk utunk részletei, mármint hogy mit ejtünk majd útba, hol fogunk megszállni, mit nézünk meg, és de még az is, hogy hol érdemes és mit enni, nagyjából el van tárolva a fejemben, és le is van írva a noteszomban.

Mindig többet írok le, mint amit fizikailag képesek leszünk megnézni, így mindig van választék a helyszínen.

A mozgás

Ide tartoznak az utazással járó élmények. Túl vagy a repülőtéri hercehurcán, a pályaudvari zűrzavaron, avagy kocsid megpakolásán. Hátradőlhetsz ülésedben, nézheted a felhőket, avagy az elsuhanó tájat. Ha idegenek között ülsz, akadhat alkalom beszélgetésre. Ideje, hogy megnyugodj, élvezd utazásod kezdetét, mint valami nyitányt vagy előjátékot.

Persze vannak vakációk, ahol állandóan úton vagy, nem csak az elején és a végén. Ide sorolom ifjúkorom lengyel és később európai autóstoppos útjait.

Ide tartoznak a nagy, Amerikán keresztüli autós utak, amikről híres emberek is írtak könyveket és készítettek filmet. (Jack Kerouac, az Úton, John Steinbeck, Utazások Charlyval, valamint Wim Wenders sok filmje).

Külön megemlítem Paul Theroux amerikai író könyveit és a CNN-n látható sorozatot, Anthony Bourdain’s Parts Unknown. Az előző szerző könyvei között ajánlom A Vén Patagóniai Express-t, ez magyarul is megjelent, míg a CNN sorozat házigazdája, Anthony Bourdain, egy valamikori séf, aki Magyarországon is forgatott. (NB. Sajnos az utóbbi öngyilkos lett.)

Az én romantikus világomba tartoznak a nagy gyalogtúrák is. Irigylem Juliánusz barátot, aki a 13. században gyalog indult el, keletre az ősmagyarokat felkeresendő… Micsoda kaland lehetett! Gondolom nem kis veszéllyel járt akkoriban egy olyan út.

camino.JPG

Jómagam 2006-ban Spanyolországban bejártam a (francia) Caminót, kb. 700 km. Öt hetet vett igénybe. Az egyik legemlékezetesebb, és mellesleg legkevesebb pénzt igénylő utam volt.

A szakítás a rutinnal

Nem kell különösen magyarázni, hogy a rutin szükséges biztonságunkhoz, de egy olyan élet, ami csak rutinokból áll, nem élvezetes. Munkánkat remélhetően szeretjük, de hétvégeken és vakációkon mást csinálni jót tesz szervezetünknek.

Az utazásokon, főleg azokon, amiket nem csoportosan teszünk, rutinunkkal szintén szakítunk. Nemcsak szakítunk, de lehetőségünk adódhat a serendipity-re is. Ezt az angol szót nehéz magyarra fordítani, leginkább egy „kellemes meglepetés”-t jelent.

Ide tartoznak az esetleges beszélgetések/ismeretségek idegenekkel, az idegen városban való eltévedéssel kapcsolatos kalandok, a be nem tervezett események, egyszóval mind az, amiről nem tudtunk, de belekeveredtünk utunk során.

Például pár éve Kubában autózván meglepett minket a sok autóstoppos, és hogy ezek (legalábbis a fiatalabbak) közül aránylag milyen sokan beszélnek angolul, a jó kubai közoktatás eredményeként.

Japánban (egy nagyon fejtett ipari ország) ugyanakkor aránylag kevesen beszélnek angolul, de azok, akik igen, nagyon szeretnek külföldiek társaságában lenni, az angoljukat gyakorolandó.

Nagyobb városokban számos japán turista hivatal éppen ezért „párosít” ottaniakkal, akik ingyen bemutatják neked városukat, csak azért, hogy az angol (vagy francia, spanyol) tanult nyelvet gyakorolják. Ez nemcsak egy lehetőség az ottani látnivalók megismerésére, de egy helybelivel való beszélgetésre is.

Az újdonság

Az utazás fő célja, számomra legalábbis, az új élmény átélése. Nem kell ehhez nagy távolságra menni, csupán a város falu, a természet adta különbség elég arra, hogy élvezzük az új helyzetet. Hiába készültünk fel, olvastunk arról a helyről ahova érkeztünk, a megérkezés pillanata, az új helyzetbe csöppenés, nagy élmény.

Emlékszem, mikor egyszer Párizsba érkeztünk, és a repülőtérről azon az őszi vasárnap reggel a városba szállító minibuszba ültünk, ahol történetesen mi voltunk az utolsók, akiket a célhoz szállított.

Ez alkalmat adott arra, hogy a város életét áttekintsük. Láttuk a kutyáikat sétáló elegáns embereket a 16. kerületben, egypár paraszt piacot roskadó árukkal.

A repülőtérről Tokió belvárosába a helyérdeki vonatra vettünk jegyet. Emlékszem a nép és épületek sűrűsödésére, az állomásokon növekedő tömegre. Még városi emberek számára is, mint mi, szinte földöntúlinak tűnt.

lyon_aix.JPG

Egy tavasszal Lisszabonban jártunk, a taxis a dombokat mászta, ugyan olvastam róluk, a látványra nem voltam elkészülve.

Mindez azt jelenti, hogy egy ideig unatkozni nem fogsz. Ha meg eleget láttál, ideje egy állomással tovább menni. Kerüld el a rutint, szabadságon vagy, azt teheted, amit akarsz.

Kísérletezz a helybeli ételekkel, kérj tanácsot vagy mutass a pincérnek arra, ami jól néz ki, és amit a közeledben fogyasztanak. A legtöbb esetben a helybeliek szívesen segítenek, kivétel néha azon helyek, ahol túl sok turista forgolódik.

A felfedezés

A felfedezés helyett használhatnám a tanulság szót is. Legtöbb ember, ha nem utazik, vagy csupán „csomagolt” utakra megy a téli nyárt keresendő, keveset fog megtudni a célországról, és az ott élők szokásairól.

Gyakran a csupán nyaralók abban az illúzióban maradnak, hogy az ő nemzeti ételeik a legízletesebbek, és az ő leányaik/fiaik a legcsinosabbak a világon, az ő országuk a legszebb, kultúrájuk a leggazdagabb…és folytathatnám. Nem mintha az ilyen gondolkodás különösebben káros lenne, de kívülről nézve bizony nevetséges.

Nem került nekem sok időbe, hogy első utamon, a 60-as években Lengyelországban ráébredjek: nyers uborkát enni nem betegít meg.

Olaszországban tapasztaltam, hogy a zöld paradicsom nyersen is jó salátának, avagy Kelet-Németországban bolyongván láttam, hogy a német leányok is csinosak, és Angliában rájöttem, hogy az indiai/kínai konyha igenis ízletes, és hogy nem, (hidd el nekem), nem a magyar paprika a legerősebb.

Lehet tanulni az északi népek pontosságából, a mediterrán emberek jókedvéből, életrevalóságából, az amerikaiak örök optimizmusából és buzgóságából. Tudom, általánosítok, de akkor is.

Egyetemi éveim alatt tett nyári európai autóstoppozásaim után az az érzés töltött el mintha egy párhuzamos egyetemi szakot végeztem volna el. Annyit tapasztaltam és újat láttam. Japánban jártunk után a tisztaság új fogalmat öltött.

Az emberek lezsersége Rio de Janeiróban terápiás volt. Izgatott polgárt ott nem láttunk.

Az érzelmi kapcsolat

Talán egyénenként változik, de számomra az utazás alatt van egy érzés, ami eluralkodik, ez a különállás. Otthoni életünket ideiglenesen elhagytuk, mint kívülállók máshol barangolunk.

Látjuk távol eső emberek mindennapi életét anélkül, hogy az ő problémáikat / örömeiket magunkénak érezzük, vagy akárcsak tudatosak legyünk ezekről. Mi csak ideiglenesen vagyunk ott, rövidesen máshova megyünk.

Alkalomadtán nagy szegénységet, egyenlőtlenséget látunk. Tenni semmit sem tudunk, mint valami állatkertben megnézzük, aztán tovább állunk. Sokak emiatt az utazást egy szomorú élménynek mondják.

Az ilyen érzés a legdominánsabb szóló utakon, minél több társsal utazol, annál inkább az utazás egy társas esemény lesz és nem egy kívülálló túrája, idegen földön.

Sokszor az utazó nézi, amikor a helybeliek ünnepelnek, mulatnak. Egyszer feleségemmel a norvégiai Bergenben voltunk a nemzeti ünnepen. Május 17-re esik.

Volt majális, evés-ivás, este tűzijáték, hányás, a fiatalok a parkokban egymást markolták, mi, mint épphogy érkezettek, csak sétáltunk, nézelődtünk, de részt nem vettünk. Hogyan is vehettünk volna ebben részt, mindez a norvégok számára lett rendezve?

Máskor meg, egy nyaraló spanyol diákcsoporttal találkoztunk Granadában. Kurjongatva táncoltak valami népi táncot és ködös szemmel énekeltek valami dalt, talán a magyar „akácos út” spanyol megfelelőjét. Csak néztük, tetszett, de annyira spanyol volt, hogy másokat akaratlanul is, kizárt.

Nagy ritkán előfordulhat, hogy mint utazó, kitűnsz a tömegből, öltözködésed vagy bőröd színe eredményeként. Ha ez olyan helyen van ahol a turisták ritkák, bámulat tárgya lehetsz. Egyesek hozzád is jönnek, veled elbeszélgetni akarván.

Ilyen élményben részesedtünk négy évvel ezelőtt Kubában, amikor egy bérelt kocsival az ország egy részét bejártuk. Talán még ma is, a turisták túlnyomó többsége a tengerparti „csomagolt” nyaralóhelyeken nyüzsög, és Kuba csodálatos vidéki városkáiba el nem merészkednek. Ha igen, nagy buszban.

Akárhol pakoltuk egyszerű kínai gyártmányú kocsinkat, nagy bámulásnak voltunk kitéve. Különleges eljárást kaptunk a kávéházakban, mintha a Marsról jöttünk volna. Aki valamit is beszélt angolul próbálkozott társalogni, vezetőnek ajánlkozni, avagy kérdezték nincs e nálunk szappan?

A hazatérés öröme

A mai utazónak, ellentétben a múlttal, amikor is ez körülményes volt, számtalan alkalma van az interneten és a szociális médián keresztül kapcsolatban maradni az otthoniakkal és barátaival. Sokan túlzásba is mennek, és naponta fényképek sorozatát teszik fel Facebook-oldalukra.

Ennek ellenére, és dacára a pénznek, amit arra költöttünk, hogy otthonunktól távol legyünk, a hazatérés öröme tagadhatatlan. Összehasonlíthatnám ezt a gyerkőcök/fiatalok szeptemberi iskola kezdéséhez, mert ugyan sokan tagadják, a legtöbben nem bánnak visszatérni az iskola rutinjához, és örülnek barátaik újbóli közellétének.

Remélhetőleg egy ideig lesz olyan, aki nem bánja utazási élményeinket meghallgatni, mindenki szereti ezeket elmesélni. Vannak kevesen olyanok, akik ezeket jól le is tudják írni, még kevesebben az olyan szerencsések, akik ebből meg is tudnak élni.

Gyermekkoromban, a 60-as években, emlékszem Fehér Klára útleírásaira, neki valami szerencse vagy kapcsolat útján az utazás meg lett engedve. Leírásait nagyon élveztem. Azóta sok úti szerzőt olvastam, a legjobb még Nobel-díjat is kapott, neve V.S. Naipaul.”

Utazd be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

�: @erikaszentes #UAE #sharjah #beach #almuntazah

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: utazás

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr8216139180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Arthamyr 2020.08.14. 11:22:14

Sosem szerettem az utazást, szerintem nem is jó. Miután már eljutottunk valahova, azt már szeretni szoktam, de ebből a hetes listából csak kb. a felfedezés, ami otthon kevésbé elérhető és jelentősebb örömmel tölt el.
Számomra az iskolába való visszatérés sem egy kedves emlékként maradt meg.

Ahol focizok, ott van pár brazil is. Ők sokszor szoktak izgatottak lenni, pár hónapja is percekig anyáztak egymással valami szabálytalanság miatt, kár, hogy nem értettem. :D

Gépészalma 2020.08.14. 14:44:37

Nekem a hazatérés örömén kívül minden megvan. Néha szerintem még jobban is élvezem a készülődést és magát az utazást, mint a célhelyen eltöltött időt. XD

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2020.08.14. 14:50:52

"manapság nagyon népszerű szervezett utak"

Itt már tudtam, hogy nyugdíjas írta...

Csodabogár 2020.08.14. 17:33:34

@Arthamyr: Az iskolába vissza térést kifejezetten útáltam, meg az iskolát is. Magántanuló szerettem volna lenni, az jobban feküdt volna nekem.
De utazni szerettem mindig. Ezért is léptem le anno, mert akkoriban Magyarországról nem lehetett utazni én pedig nagyon akartam. Szabadnak lenni is szerettem, szeretek. Leginkább az új helyek megnézése megismerése izgatott.

@Online Távmunkás: Népszerű társasutazással először 70 évesen voltam, Kinában. Oda azt hiszem fiatalon se nagyon mennek az emberek önállóan, bár lehet, hogy ma már igen.

dikusz. 2020.08.14. 17:34:58

@Online Távmunkás: Eddig olvastad, vagy tovább is?:)))
Esetleg pár sorral lejjebb átfutottál ezen?:

"Én az utóbbi gyakorlata alapján lettem „megfertőzve”, következésképpen ma is az egyéni utazásokat kedvelem, és nem a csoportosakat. Útjainkat én magam tervezem."

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2020.08.14. 18:35:34

@dikusz.: Igen, elolvastam, de csak az hiheti népszerűnek az utazási irodákat, akinek a legtöbb ismerőse nyugdíjas...

@Csodabogár: A legtöbb fiatal a barátaival magának szervez ázsiai utazást vagy egyedül megy, de nem csoporttal szervezetten.

dikusz. 2020.08.14. 19:41:59

@Online Távmunkás: Gondoltam, hogy elolvastad.
Azt írta, hogy "ide tartoznak a manapság nagyon népszerű" ez jelenti számodra azt, hogy ő tartja népszerűnek?
Nincs ebben szerintem több, mint az, hogy valahogy el kell kezdeni a posztot.

Arthamyr 2020.08.14. 20:24:22

@Online Távmunkás: Én még anno jómunkásember koromban is szívesen vettem igénybe utazási irodát, vagy egyéb szakembert pl. üzleti út megszervezéséhez. Szerintem nem csak a nyugdíjasok veszik igénybe a szolgáltatásaikat, leginkább azon múlik, hogy ki mennyire érzi kellemetlennek/kellemesnek a poszter által "Utazás előtti láz/előérzés"-nek leírt fázist, illetve az aktuális anyagi helyzetében mennyire zavarja a többletköltség (ami egyáltalán nem biztos, hogy jelentős).
Az utazási irodák meg elég egyértelműen "népszerűek", mivel egyébként nem is léteznének. Van rájuk igény, és nem vagyok benne biztos, hogy nyugdíjas a legtöbb kuncsaftjuk. A nyugdíjasok elég jól el vannak eresztve idővel.

seigyo_zoufukuki · densha.blog.hu 2020.08.15. 04:28:53

Szerintem kár pörlekedni azon, hogy az utazási irodának van-e létjogosultsága vagy sem, mert pl. én 29 évesen is befizetnék egyhez, de egyelőre a pénzem többet ér mint az időm, meg szerintem már az utazás előtti infógyűjtés önmagában is érdekes.

Engem egyébként az irodák által kínált utak ár/érték aránya taszított, meg mert ha nem teljesen személyre szabott az út, akkor A, B, C látnivalóból C nem érdekel, de A-ra meg B-re több időt szántam volna, meg mondjuk megnéztem volna D-t is. Emlékszem, mikor ilyen gimis szervezésben kimentünk Londonba és megnéztük volna a Stonehenge-t meg Oxfordot, erre elmentünk Shakespeare szülőházához meg a Harrods-ra, mert "változott a program". A Harrods pont olyan, ami a magyar vidéki, 15 éves gimnazistákat meg a max. 100 fontnyi zsebpénzüket leköti egy egész délutánra.

Illetve pl. a japán utakat szoktam nézegetni, de szerintem a legklisésebb Tokió - Kiotó - Oszaka - mégvalami utakat is olyan áron kínálják, ami egy minimális angol(!) nyelvtudással is pillanatok alatt megszervezhető egyénileg is. Jó, nem lesz magyar idegenvezető...

Másrészt meg van, akinek nem kézenfekvő, hogy az interneten minden fenn van és/vagy nincs kedve/ideje átrágni magát több tucatnyi, adott esetben idegen nyelvű oldalon ahhoz, hogy kiderítse, hogy a thai pusztában mikor jár a napi egyszer közlekedő busz, ami kell neki.

Meg van, ahol macerás megkerülni az irodát (pl. Tibet, Észak-Korea).

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2020.08.15. 05:00:19

@Gépészalma: en is igy vagyok vele! :) Szamomra az utazas akkor kezdodik, amikor megszuletik az otlet, hova is utazzunk, es elkezdem tervezni az utat: a szervezes (szallasfoglalas stb.) ugyanugy resze ennek, mint a napi "program" megtervezese. Rengeteg mindent a youtube-on szoktam elore megnezni (vizualis tipus vagyok), hogy legyen elkepzelesunk, hova megyunk, mit erdemes meglatogatni stb.
Iden a Covid-nak koszonhetoen 3 utat terveztem, haha:) Vegul a harmadikat sikerult is abszolvalni: szuper 8 napot toltottunk Washington allamban (holnap indulunk haza Kaliforniaba). Lehet, hogy erik egy beszamolo belole :))

SzZoole 2020.08.15. 09:19:06

@Zsuzsi65: hahaha, ez szintén így működik nálunk is, ahogy te írod :-))

Itt 5 holiday volt tervezve erre az évre; a februári még sikerült, április és a június törölve, és mi is most jöttünk haza egy hét holiday után, a tervezett novemberiben jelenleg nem vagyok biztos, hogy összejön :-(

Az elmúlt egy hét csodálatos volt, rengeteg napsütés, 26-28 fok minden nap és vízpart :-)

Poszt nemigen lesz belőle

Arthamyr 2020.08.16. 13:14:04

@seigyo_zoufukuki: "Engem egyébként az irodák által kínált utak ár/érték aránya taszított, meg mert ha nem teljesen személyre szabott az út, akkor A, B, C látnivalóból C nem érdekel, de A-ra meg B-re több időt szántam volna, meg mondjuk megnéztem volna D-t is." - Az előre megtervezett utak nekem sem voltak szimpatikusak, de van olyan is, hogy bemész, szépen elbeszélgettek, kimazsolázgatod, hogy neked épp mi kell, az iroda pedig szépen megszervez mindent, amit utána jóváhagysz. Abban sem vagyok 100%-ig biztos, hogy olyan nagyon sokkal drágább, mert az igaz, hogy elkéri az iroda is a pénzét, viszont cserébe olcsóbban tudnak repülőjegyet, szállást foglalni. Amikor legutóbb így utaztunk, a kíváncsiság/ellenőrzés miatt megnéztük, és mind a szálloda, mind a repülőjegy olcsóbb volt, mint amennyiért mi foglaltuk volna azon szolgáltatóknál. És akkor még ott van az országon belüli utazás/(magán-)szállások megszervezése, az szintén elég melós tud lenni.
Nem vitatom, hogy ha valaki elég időt szán rá, és kellően rugalmas, akkor kb. azonos színvonalon olcsóbban is ki tud hozni mindent, de nálunk egyikünk sem szeret ilyesmivel foglalkozni, és megéri azt a pici többletköltséget.
Nyilván ha egy általa ismert, közeli országba utazik az ember, akkor más a helyzet, de ha pl. Dél-Amerikába vagy Ázsiába utaznék, hetekre-hónapokra, biztosan nem kezdenék magam kutakodni nulláról. Beszélnék ismerősökkel, akik már voltak ott/arrafelé, és ha nincs ilyen/nem elég jó az info, amit adnak, keresnék egy utazási irodát.
Üzleti útnál, amikor az embernek rövid időn belül, rugalmatlan időpontban, fix helyre kell utaznia, szintén nem biztos, hogy drágább az utazási iroda, de itt amúgy sem annyira lényeges az ár, mivel a munkáltató fizeti/kiszámlázom az ügyfélnek/beépítem az árba/leírható költségként stb.

"Másrészt meg van, akinek nem kézenfekvő, hogy az interneten minden fenn van és/vagy nincs kedve/ideje átrágni magát több tucatnyi, adott esetben idegen nyelvű oldalon ahhoz, hogy kiderítse, hogy a thai pusztában mikor jár a napi egyszer közlekedő busz, ami kell neki." - Nekem magyar nyelvű oldalakon sem feltétlenül lenne kedvem átrágni magam. :) Az interneten tényleg szinte minden fenn van, annyira, hogy sok témában túl sok minden van fenn, és szűrni, keresni, analizálni kell.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.