oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Gazdagisztán

2020. augusztus 06. 06:30,  Utolsó napok a búcsú előtt 54 komment

2020. augusztus 06. 06:30 Határátkelő

Utolsó napok a búcsú előtt

A búcsú furcsa dolog, mert egyrészt lezár valamit, másrészt valami újnak a kezdete. Míg maga a búcsú nehéz, az azt megelőző napok egészen furcsa hangulatban telnek Zeke szerint, aki most éppen élete ezen fázisában van.

Neked hogyan teltek az utolsó, határátkelés előtti napok? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

budapest_bazilika.jpg

„Pár hónappal ezelőtt kaptam egy állásajánlatot egy külföldi cégtől. Nagyjából kihagyhatatlant, ha őszinte akarok lenni. Szóval nem volt kérdés, hogy belevágunk, annak ellenére sem, hogy a járvány több kérdőjelet dobott fel a levegőbe, mint ahány pontot kitett.

A lényeg az, hogy a költözés folyamatosan tolódott, addig home office-ban nyomtam otthonról, de a járvány enyhültével (vagy milyen szakaszban vagyunk is most) eljött az az idő, hogy menni kell.

Viszonylag közeli uniós országról van szó, szóval nem jelentett gondot kiutazni (akkor még) és szétnézni kicsit a lakáspiacon, amiben segített a vállalat is, ahol dolgozom. (Még mindig furcsa ezt jelen időben leírni, hiszen itthonról tolom, de majd belerázódom ott is, gondolom.)

Rövidre zárva, kimentünk a családdal, kiválasztottuk a megfelelőnek tűnő lakást, utána visszautaztunk (sehol nem vacakoltak az ellenőrzéssel, egy szót sem szólt hozzánk senki a határon) és akkor hirtelen leesett, hogy „tejóég, költözünk!”.

És igazándiból ez az a dolog, amiről most írni szeretnék. Hogy mennyire megváltoztat dolgokat az a tudat, hogy az ember külföldre költözik. Azt vettem észre magamon (és családom többi tagja is ezt mondta), hogy hirtelen teljesen más szemmel kezdi nézni az ismerős, hétköznapi helyeket.

Akkor gondoltam arra, hogy írni kellene erről a helyzetről, amikor úgy egy hónapja a blog Facebook-oldalán láttam egy Karinthy-idézetet, ki is másoltam magamnak.

„Észrevettétek már, hogy nemcsak akkor hat idegenszerűen egy város, mikor először látjuk, hanem akkor is, ha utoljára sétálunk végig rajta, utazás előtt, hogy kivándoroljunk, soha vissza nem térésre? Tűnődve nézem a feliratokat, az ismerős kirakatok olyan fájdalmasan újak és az egész mintha szűkebbre, kisebbre zsugorodott volna, mint mikor gyermekkori házunkat pillantjuk meg és az udvart és a kertet, és csodálkozunk, mert nagyoknak és pompásaknak hittük.”

Azóta nem tudok szabadulni ezektől a mondatoktól, annyira igazak, különösen az én mostani életemben. Pesten élek, szóval amikor az ember bemegy este a belvárosba sétálni kicsit, vagy megenni egy fagyit, valahogy azzal szembesül, hogy mondjuk itt a Bazilika – ki tudja, mennyi ideig nem látom?

Vagy a Dunapart, a hidak, a kivilágított épületek – minden, ami olyan természetesnek tűnik, hogy van, egyszer csak más fényben látszódik. Nem vagyok biztos benne, hogy érthető, amit mondani akarok (az is lehet, hogy aki nem volt még ilyen helyzetben, nem érti), de nagyon furcsa érzés.

Nem nosztalgia, noha nagyon hasonlít hozzá, sokkal inkább valamilyen rácsodálkozás, mintha az ember félig már turistaként nézné mindezt, holott még ebben a városban él (más kérdés, hogy a holmijai már összepakolva).

És akkor nem írtam még a családról és a barátokról. Minden, ami természetes volt (egy vasárnapi ebéd, közös vacsora valahol, kirándulás, dumák) hirtelen átalakul, egyszerűen azért, mert tudja az ember, hogy kevés lesz már belőle, és noha a terv viszonylag gyakori hazalátogatás (gondolom, a legtöbb külföldre költöző innen indul, aztán az egy dolog, hogy mi lesz belőle), azért a tudat, hogy egy hét, öt nap, négy, három… múlva már nem leszel itt – hát ez elég durva.

Sokat olvasgattam a Határátkelőt az elmúlt hetekben, próbáltam olyan írásokat találni, amik ezekről az utolsó napokról szólnak, hogy vajon csak én érzem így, vagy ez teljesen normális. Gondolom, inkább az utóbbi, de ettől még nagyon furcsa érzés.

Talán megemlíteném még a pakolást, ami komoly szembesülés sok mindennel. Egyfelől elkerülnek korábban elveszettnek hitt holmik - éljen!! -, másfelől kiderül, hogy hiába a rendszeresnek gondolt szortírozás, iszonyatosan sok cuccot halmoz fel az ember. (Én biztos.)

Aztán ott van a „mit vigyünk, mi maradjon”-dilemma, és ez nem kis kérdés. Szerencsére bútort nem kell, viszont ebből rögtön adódik a kérdés, hogy rendben, de akkor hova tesszük majd a bútorokat, ha kiadnánk a lakást. Tudom, adjuk ki bútorozottan, de ha mégsem kell majd így senkinek, akkor hova varázsoljuk el? (Tippeket előre is köszönöm.)

Vagy ott vannak a könyvek, akad belőlük nem kevés, nyilván nem viszi magával mindet az ember, de akkor megint: hova tegyük?

Szóval vannak ilyen dolgok, de kicsit elkalandoztam attól, amiről írni akartam, a búcsú előtti napok furcsa hangulatáról. Kérdezném is a már tapasztalt külföldön élőktől, hogy ez most már mindig így lesz? Másként néz az ember a városra, ahonnan elköltözik akkor, amikor majd visszajön látogatóba?”

Utazd be a világot a Határátkelővel!

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

� Grand Cayman �: @nikolettalugossy #cayman #grandcayman #kajmánszigetek

Határátkelő (@hataratkelo) által megosztott bejegyzés,

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr2216106252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vrancisco 2020.08.06. 09:03:38

Nagyon egyetértek, valami hasonló játszódott le bennem/bennünk is anno. Tervezem is megírni a mi történetünk, talán kicsit szinesíti majd a palettát... :)
Annyi, hogy mi párommal mindketten elég sokat költöztünk az elmúlt 10 évben ahhoz, hogy a felesleges holmik lekopjanak, és megtanuljunk továbbiakról is lemondani, illetve, hogy pont azért jöttünk ki, mert nekünk pl. esélyünk sem volt saját ingatlanra otthon, ottani keresetből, belátható időn belül. Ha valahogyan lett volna saját otthonunk (öröklés, családi segítség, stb. szokásos), akkor nem biztos, hogy eljöttünk volna, mert amellett meg elég jól kerestünk (volna)...

fhdgy 2020.08.06. 10:03:50

Ez a dolog nem külföldre költözésre jellemző csak.

A szülőfalumból egyetemre mentem az ország másik felébe. Utána már csak vendég voltam, a szülőfalumban.

Vége lett az egyetemnek Szegeden, azóta is ha elmegyek Szegedre, már semmi sem olyan.

Laktam "keveset" ( 30+ év ) Székesfehérváron, aztán elköltöztem. Azóta látogató szemmel semmi sem az, ami volt.

Laktam 8 évet Szolnokon. Egész jól éreztem magam, mondom így utólag, de azóta teljesen más vendégnek lenni.

Már harmadik éve újra a szülőfaluban élek. Nem ott folytatódott, ahol, ahogy 46+ éve elmentem.

Éltem Münchenben, jól éreztem magam. Az utolsó este hangulata most is bennem van. Eljövetelem után kb. félévre volt, hogy már látogatóként pár napra visszamentem. Már semmi sem volt ugyanaz, mint előtte volt.

Hiába keresed azt, ami volt! A volt, már csak volt és nem is lesz soha.

Doromby 2020.08.06. 10:15:23

Furcsa volt, tenyleg megvaltoznak a dolgok amiket neztem. Mondjuk MO-n teljes kilatastalansag volt szoval pozitiv erzeseim voltak. ppen ezert jo volt kimondani az utolso szavakat es utoljara becsukni magam mogott az ajtot.

Pöffetegecske 2020.08.06. 10:36:40

Igen, nagyon hasonló érzés volt, mint szülés előtt. Vártam, féltem is tán, ténferegtem néha, máskor az utolsó hülye ügyintézéseket csináltam, futottam, mint mókus a kerékben. Elképzeltem, más lett. Eddig még soha nem gondolkodtam, de egyszerre van légüres tér, valami zsibbasztó monotónia, felfokozott várakozás, és az idő és tér meg pattognak. Furcsa a költözés előtti idő, a nagy döntés már megvan, de az ugrás az újba még nincs, de már a jelen se a megszokott.

Hari Seldon 2 2020.08.06. 10:49:03

Érdekes a Karinty idézet. Nem igen fogalkoztam vele. És lehet, hogy kicsit igaza van.
- De egyáltalán nem zavaró ez. Igen itt vagyok... Ennyi.
- Érdekes módon akkor sem nagyon lesz rá igányed, amikor visszamentek egy-egy hétre. Nem tudom kinél hogy van, de ez egyáltalán nem tűnik gondnak. (bár lehet, hogy nem vagyok szentimentális alkat, és lehet, hogy más "megkönnyezi a Duna partot" - ça m’est égal, nekem meg itt van a Moselle, kb ugyanaz. Metz-ben ráadásul vagy négy ágra válik szét)
Amikor meg az ember Magyarországra megy, amúgy is akkor kell elintézni az ottani még lezáratlan ügyeket. Plusz rokonlátogatás. És már el is telik az egy hét.

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2020.08.06. 12:44:03

Igen, költözni szerintem is ilyen érzés, és tök szomorú leszek tőle mindig.

Még iszol egy utolsó kávét a kedvenc kávézódban, és ha az időjárás kooperál, még egyszer sétálsz vagy körbenézel a kedvenc helyeden/kilátódnál, aztán megmondod a kisboltos néninek (ha éppen ő van műszakban), aki mindig tök kedves volt veled, hogy akkor te most egy kicsit eltűnsz, és örülsz, hogy megismerted, és további sok boldogságot.

Aztán könnyen lehet, hogy soha többet nem jársz arra, vagy ha mégis, akkor a kisbolt már eltűnt, a kávézódat más viszi, és a kedvenc kilátód előtt megnőttek a fák.

Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek, írta márai, ugyebár, és már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat, satöbbi-satöbbi, vágjátok ti is, k.rvára szomorú az egész, és minden eltűnik és tönkremegy és elkopik, és menetelünk szépen, bal-jobb, bal-jobb a halál felé.

A hétköznapokban valahogy meg vagyunk kímélve ettől, hogy ezzel szembenézzünk, de amikor elhagysz egy helyet, nem lehet megkerülni.

Ennyike. Nem is olyan sokára halottak leszünk mind. Az utolsó oltsa le a villanyt.

kardio1 2020.08.06. 13:46:24

@Nagy kámpics: nagyon depi !
Még szerencse, hogy a halál nem a végállomás.

négyzet 2020.08.06. 13:51:49

Az üdvözítő része, hogy lehet friss szemmel nézni majd mindent. 15+ év budapesti élet után a szülővárosom (falum..), ha lehet, még inkább összement a külföldi lét alatt.
Több pozitív dolgot is meg tudok látni, mióta külföldön élek, mert nem a szokott szemüveggel nézem.
Ami egy rossz érzés, hogy nekünk nincs hova hazamenni, nincs ingatlanunk Magyarországon, és eleinte szokni kellett a gondolatot, hogy ha el akarunk tölteni néhány napot Budapesten, ahol a felnőtt életünk javát töltöttük, és így a legtöbb barátunk él még mindig, akkor hotel vagy airbnb az adott lehetőség a kis családunknak. Vidéken persze vannak rokonok, de az otthonos Magyarországon Budapest lenne. De az otthon meg már itt van, külföldön.

SzZoole 2020.08.06. 14:44:31

@kardio1: “ Még szerencse, hogy a halál nem a végállomás.”

Ezt honnan tudod, voltál már meghalva?

Din Serpahis 2020.08.06. 15:50:09

Nem tudom, nekem igazából kicsit más volt ez, mert eleve hazajárok úgy havonta egyszer- most a karanténidőszakban hazacuccoltunk, három hónapra, mert a magyar lakásunk sokkal nagyobb, és pillanatok alatt visszazökkentem, mintha el se mentünk volna, bár egy idő után Zürich elkezdett hiányozni.

Viszont mostanában elég sokat agyalok ezen, és egyre inkább úgy vagyok vele, hogy ha meg lesz az állampolgárság itt (ami ugye azt jelenti, hogy bármikor visszajöhetünk) lehet, hogy megpróbálom megint otthon. Mondjuk a városunkban semmi munkalehetőség nincs, de ha tényleg végigmegy ez a home office robbanás, lehet, hogy ez nem is lesz baj.

Visceroid 2020.08.06. 16:31:48

Jaj-jaj, de szerencsétlenek vagyunk, mert itt kell hagyni nyomorföldét. Pusszancs az itthonmaradottaknak!

232323 2020.08.06. 16:31:52

Megtartottam a lakast fullra felszerelve igy ha epp larogatni volt kedvem akkor vart a tokeletes allotban levo bpi lakas. Ha annyira jo kint akkor ugyis belefer az h nincs kiadva (250k) es h rezsit fizetni kell ra (50k).

Gépészalma 2020.08.06. 16:32:36

Ez a poszt pont jókor jött, bennem is ez van, pedig még van másfél hónapom mielőtt elmegyek, ráadásul még a repjegy sincs meg... :P

De legalább jó tudni, hogy akkor ez az érzés általános és normális. :)

puhacica 2020.08.06. 17:34:37

igen, ez mar mindig igy lesz. emlekszem az utolso par napra, setaltunk a rakparton a parlamenttel szemben, hat en meg a fulemmel is neztem. annyira akartam, hogy belemivodjon minden, szinek, szagok, hangulatok.
es bezony, haza mar csak vendegkent megyunk. mint a szuloi hazba. oda is tartozunk, de mar nem a mienk. nem ugy, mint regen.

somlobodog 2020.08.06. 17:45:34

@232323: jahh, én is megtartottam az a bazi nagy templomot a térrel ott a belvárosban magamnak. Ha hazamegyek mindig iszom előtte egy kávét. Habbal. Egyszer élünk.

kék madár 2020.08.06. 17:47:15

@SzZoole: @kardio1:
“ Még szerencse, hogy a halál nem a végállomás.”
varjatok, fozok egy kavet, es leulok, ezt a meccset vegignezem :)

kék madár 2020.08.06. 17:49:49

@somlobodog: engem jol atvertek, nekem is eladtak, egy nigeriai hercegtol vettem, aki allitolag a Szijjartoval egyutt jart ovodaba.

SzZoole 2020.08.06. 18:01:02

@kék madár: szerintem erre, csak hideg vizet fogsz inni :-))

blackhairlady 2020.08.06. 20:35:41

@Nagy kámpics: Addig meg parszor koltozkodni fogsz amig a villany lekapcsolodik :)

blackhairlady 2020.08.06. 20:37:43

@puhacica: Igy van, es valahogy mar kivulrol figyeli az ember a tajat, helyeket, nem ugy mint amikor ott elt es nap mint nap latta.

Wilhelmus80 2020.08.06. 20:40:24

@Nagy kámpics: Én a kedvenc zöldségesünktől búcsúztam el így a piacon 10 éve, és nem tudom, hogy megvan-e még a standja, mert azóta egyszer se mentem piacra, ha hazalátogattunk.
És az a fura élmény is megvan, hogy semmi sem ugyanolyan, mint régen. Ráadásul a körúton, amihez közel laktunk, évről-évre új boltok nyíltak, két egymást követő évben sem volt ugyanolyan, nemhogy 10 éves távlatban.
Egyébként nekem nem esnek szét az emlékek, de a vonatkoztatási pontok megszűnnek, csak úgy lehet felidézni bizonyos sztorikat, ha valaki olyannal találkozom, akinek megvannak ugyanezek. Ezért jó pl. osztálytalálkozóra menni, mert az részben arról szól, hogy összerakjuk a közös múlt megmaradt puzzle-darabkáit.

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2020.08.06. 21:28:18

@SzZoole: Tudod,van az a hires Albert Camus mondas, amit mindig szoktak idezni :)

"I would rather live my life as if there is a God and die to find out there isn't, than live as if there isn't and to die to find out that there is" :-)

Rayovac 2020.08.06. 21:36:18

@Zsuzsi65: szerintem ebben a gondolatmenetben az a bokkeno, hogy ha valaki csak azert el erkolcsosen/jol/pozitivan/xx mert hogy majd isten elott felelnie kell, nem pedig azert, mert belulrol jovoen azt latja jonak, akkor az elegge nagy baj.

en nem erzem ugy, hogy jelentosen maskeppen elnek, ha hinnek istenben, es ha veletlenul kiderul, hogy megis van, nem latom, hogy nagyobb felnivalom lenne, mint egy keresztenynek - sot, szerntem a megmerettetesen nagyreszuknel jobban szerepelnek.

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2020.08.06. 21:39:08

@Rayovac: reszigazsag van abban, amit mondasz...persze ez egy kicsit osszetettebb, es ez a forum nem igazan erre platform megvitatni :) @kardio1 is biztos egyetertene velem ebben :)

Rayovac 2020.08.06. 21:45:31

@Zsuzsi65: tudom, hogy a keresztenyek szerint egy fontos kitetel a hit es elfogadas, de erre az a valaszom, hogy ha van isten, nem lehet akkora seggfej, mint amekkoranak a keresztenyek beallitjak :)

ha van valami foldontuli elet, akkor 0.000000000000000000000000000000001% eselyet latom annak, hogy akar tavolrol is hasonlit a keresztenyseg vagy egyeb kisebb-nagyobb vallasok altal megfogalmazottaknak.

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2020.08.06. 21:49:39

@Rayovac: ez annyiban igaz, hogy (sajnos) a "religion" altal kozvetitett kep elegge mas, es teljesen felrevezeto egy kivulallo szamara. Ha nem lennek kereszteny, es kivulrol latnam, nekem sem lenne vonzo, az biztos :)

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2020.08.06. 21:52:15

@kardio1: +1 Nem tudom, leforditottak-e franciara v. magyarra, de nagyon ajanlom Randy Alcorn konyvet (angolul Heaven a cime).

kardio1 2020.08.06. 21:55:38

@SzZoole: nem, nem voltam, nem vagyok: "hű, de nagyon jól érzem magam" (Gyaloggalopp).
Ettől függetlenül tudom, hogy nem a halálé a végszó. Úgysem hinnéd el, honnan.
Vitatkozni nem fogunk, kék madár csalódni fog, mindenkinek megvan a saját véleménye, tiszteletben tartom a tiédet, bár továbbra sem irigylem azokat, akik szerint a nagy semmi vár rájuk az út végén.

kardio1 2020.08.06. 21:56:53

@Zsuzsi65: Én úgy tudtam, Blaise Pascal mondta ezt.

SzZoole 2020.08.06. 21:59:21

@kardio1: nekem sem áll szándékomban vitát nyitni ebben a témában, de mint tudod én voltam oda át, igaz csak pár percre, szóval van némi tapasztalatom :-)

kardio1 2020.08.06. 22:00:42

@Rayovac: nehéz megmondani, hogyan szerepelsz majd a "megmérettetésen", meg azt, hogy mások, keresztények ésnem keresztények. Ami nagyon jó, hogy Ő sokkal jobban szeret minket, mint mi azt el tudjuk képzelni. Mi el tudjuk utasítani Őt, de Ő minket sose fog elutasítani.

kardio1 2020.08.06. 22:03:39

@SzZoole: Sokaknak az az élmény változtatja meg az életét. Én is beszéltem ilyen emberrel már.

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2020.08.06. 22:08:50

@kardio1: en is csak meggogliztam, szerinte Camus...de magaval a gondolattal egyetertek :)

SzZoole 2020.08.06. 22:22:26

@kardio1: doki, el nem tudod képzelni, hogy mennyire megtudja :-)

Beszélni róla és átélni óriási különbség, senkinek nem kívánom, hogy átélje azt a fájdalmat, sem fizikailag sem lelkileg!

Kedden lesz tíz éve

Csodabogár 2020.08.06. 22:29:07

@Nagy kámpics: Jókat szórakozok itt rajtatok. Úgy tűnik a fiatalabb korosztály lényegesen többet lelkizik, mint mi régiek. Pedig mi mikor Pestről eljöttünk akkor az nagyon véglegesnek tünt, mint ahogy az is volt 9 évig. Én minden költözésemet örömteli izgalommal vártam, mert reméltem, hogy az új életszakasz még jobb lesz mint az előző. Többnyire így is lett, ha nem is sokkal jobb, de tökéletesen más lett. Persze lehet, hogy én tök jelentéktelen vagyok. Ha holnap meghalok a társamon kivűl nem sokan fogják észre venni, hogy eltüntem. Teljesen gyökértelen vagyok és ez nekem így jó.Nem köt semmi, ez a tökéletes szabadság.

Csodabogár 2020.08.06. 22:37:29

@kardio1: Rossz lenne a nagy semmi hittel várni a halált. Én pl. nagy kiváncsisággal várom, hogy majd mi lesz.

kardio1 2020.08.06. 22:43:40

@Zsuzsi65: nem azt mondtam, hogy tévedsz, hanem hogy én hogy tudtam. :)

kardio1 2020.08.06. 22:44:59

@Csodabogár: és van róla elképzelésed ?

kék madár 2020.08.06. 22:54:11

@SzZoole: Hat en is voltam odaat parszor par percig, de szoltak, hogy huzzak vissza. Ennyit tudtam a temahoz hozzaszolni, ha mar osszeugrasztani nem sikerult senki.

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2020.08.06. 23:08:15

@kardio1: :) Persze, tudom :) irasban nem megy at a hangsuly :)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2020.08.06. 23:24:19

@kardio1: @Zsuzsi65:

"Tudod,van az a hires Albert Camus mondas, amit mindig szoktak idezni"

és

"Én úgy tudtam, Blaise Pascal mondta ezt."

Igen, ez pascal fogadásának (pascal's wager) egy verziója. Pascal fogadása, ugye, kábé az, hogy érdemes hinni Istenben, mert ha tévedsz, akkor na bumm, nem történik semmi, ha viszont nem hiszel, és kiderül, hogy mégis van, akkor szopper-kukker van, meg fogaknak csikorgatása.

Természetesen könnyű belátni, hogy az érv nem működik, mert abból indul ki, hogy az a két állapot lehetséges, hogy 1) nincs isten, 2) pascal istene van.

Mivel van egy csomó-csomó másik vallás is, sőt, ezen vallások verzióban is létezik 'pascal fogadása', korábbról is akár, mint pascal élt, lehet látni, hogy a meggyőző ereje alacsony. Például van az iszlámban is, ráadásul Allah is van olyan előzékeny, hogy örök pokolra küldi a hitetleneket, szóval tessék, kardio, zsuzsi, ti mentek a kis pokolkára örökre mind, természetesen zolival meg velem meg a többiekkel együtt, itt semmiféle több kérdés meg látnivaló nincsen. Ráb.sztunk, tetszettünk volna előre gondolkodni, ez van.

A kérdés az, hogy amit most mondtam, arra ösztökél-e minket, hogy mind együtt megtérjünk. Elolvastátok ti is a szavakat, amiket írtam, meg is értettétek, leszünk-e mind most muszlimok?

Gondolom, nem nagyon. Na, pontosan _ekkora_ meggyőző ereje van pascal fogadásának.

--

"Ettől függetlenül tudom, hogy nem a halálé a végszó. Úgysem hinnéd el, honnan."

Az efféle személyes testamentumokat nem tartom szerencsésnek.

Senkinek a vallásos/spirituális élményeit nem vonom kétségbe, de engem arra emlékeztet, mint amikor ülünk a parkban, és nézzük a felhőket, és te azt mondod, nézd, ott egy micimackó, az meg ott rambo a gépfegyverrel. Mármost tudom, hogy az élményed valódi, sőt, akár magam is meglátom, hogy 'ah, vazeg, ez mennyire rambo tényleg, besza-behu', ezzel semmi gond nincs, a problémát ott látom, ha tényleg felteszed az életedet, meg tényleg bizonygatod, hogy igenis, higgyétek el, rambo volt gépfegyverrel, _láttam_.

Nem biztos, hogy ki tudom ezt fejezni jól, de valahogy nekem hiányzik ebből az alázat, az önreflexió, a nyitott látókör; remélem, érthető, amit mondani akarok.

Ezzel együtt nem akarok nagyon cinikus lenni, remélem, nem bántottalak meg sem titeket, sem az esetleges muszlim olvasókat, sem senkit, és ha rambót láttuk gépfegyverrel, akkor ez van: rambo gépfegyverrel, menjünk érte, bajnokom. Elvégre, szívesebben élnék úgy, hogy hiszek rambóban, de aztán csalódok, mint hogy nem hiszek, és aztán egyszercsak ott áll a gépfegyverrel tényleg. (Na és _ez_ mennyire volt meggyőző vajon? Hány pontot mutat a kelet-német bíró?)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2020.08.06. 23:25:15

@Csodabogár:

"Úgy tűnik a fiatalabb korosztály lényegesen többet lelkizik, mint mi régiek"

Lehet, hogy ez személyfüggő is, és én személyesen állati nagy mimóza vagyok, ez van, viszont vigyázat, adtad már itt többször tanújelét, hogy valamiféle érzelmeid neked is vannak, ne kelljen előszednem a jegyzeteket. ;)

Nagy kámpics · http://akinemlepegyszerre.blog.hu 2020.08.06. 23:40:00

@Csodabogár:

"Rossz lenne a nagy semmi hittel várni a halált. Én pl. nagy kiváncsisággal várom, hogy majd mi lesz"

Nem tudom, szerintem egy adag bőven elég az életből, én egész biztosan nem szeretném újra/tovább csinálni. ¯\_(ツ)_/¯

Rayovac 2020.08.06. 23:49:06

@Zsuzsi65: en a 'The God Delusion'-t szerettem Richard Dawkinstol :) (bar neha tulzasokba esik benne)

Rayovac 2020.08.06. 23:50:08

@Nagy kámpics: lehet, hogy pont ezert nem emlekszel az elozore :D

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2020.08.07. 00:18:34

@Nagy kámpics: nem akarok apologetikai beszelgetesbe belemenni, mert ez a forum nem arra valo, de a megteres az nem ugy "mukodik", hogy valaki azt mondja, terj meg, es hipp-hopp, maris hivo vagy. Nem a masik ember szava fog "megteriteni", az max. csak egy katalizator...

Zsuzsi65 · http://susiehun.blogspot.com 2020.08.07. 00:20:23

@Nagy kámpics: egy konyvben olvastam, hogy az eletunk legboldogabb pillanatai betekintest engednek a Mennyorszagba, a legboldogtalanabb pillanatai pedig a Pokolba :)

Golf2 2020.08.07. 06:18:53

@Zsuzsi65: Nem fordítja rendesen a google.

FutureFry 2020.08.07. 06:57:24

@Nagy kámpics: @Rayovac:
Ezt talán már idéztem régen (talán pont @kardio1: -nak vagy @Zsuzsi65: -nak):

“We are all atheists about most of the gods that humanity has ever believed in. Some of us just go one god further.”
- Richard Dawkins, The God Delusion

Annyit tennék hozzá, amit azoknak a mormonoknak vagy jehova tanúinak “szoktam” mondani akik hittérítéssel próbálkoznak:
A világegyetem (természet) szerintem sokkal csodálatosabb/örömtelibb/boldogítóbb mindenféle Isten(ek) és a létezésükből levezetett “értelem” nélkül. HA létezne Isten (vagy bármilyen “intelligens teremtő”, aki “létrehozta” a világegyetemet) az az élet “élvezeti értékéből” számomra sokat venne el.

Rayovac 2020.08.07. 07:30:28

@FutureFry: en ennek az embernek a regi videoit neztem egy idoben, bar a videok techinkailag kezdetlegesek, de nagyon jol adja elo az ellentmondasokat:

www.youtube.com/user/DarkMatter2525

egyebkent pedig a south park ota tudjuk, hogy az isten-lotton pont a mormonok nyertek, ugyhogy lehet legkozelebb meg kellene oket hallgatni :)

SzZoole 2020.08.07. 07:50:06

@Rayovac: jajajajjjjjj, az nagy volt :-)))

A facebookos részt láttad?

Karolac 2020.08.14. 10:40:14

@kardio1: Ki mondta? Roló le, aztán kinek hite szerinti folytatás.

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.