Minden népben van, amit bejön az embernek és persze akadnak olyan dolgok is, amelyek kapcsán valahogy nem találja a közös nevezőt. Természetesen a csak pozitív és a csak negatív dolgok felsorolás is torzít kicsit, ezért a kanadai Kristi listája inkább csak amolyan vitaindító. Ja, és ő Hamburgban tapasztalta mindezeket, amit azért fontos megemlíteni, mert nagy országról van szó, ahol pláne nem szerencsés általánosítani.
Téged mi idegesít abban az országban, városban, ahol élsz? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
„Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy imádom Hamburgot, szeretek Németországban élni, szerencsésnek érzem magam, hogy megadatott ez a lehetőség.
Ugyanakkor mint minden ország, város és kultúra esetében (ebbe beleértem a sajátomat is), itt is akadnak olyan dolgok, amelyek megőrjítik az embert.
1. Az udvariasság hiánya
Nem gondolnám, hogy a németek alapvetően faragatlanok lennének, de teljesen másképp vélekednek az udvariasságról, mint mi. Sokkolt, amikor első alkalommal valaki nekem jött egy zsúfolt vonaton és utána elnézést sem kért.
Aztán amikor ez újra és újra megtörtént, rájöttem, hogy a helyiek egyszerűen így működnek. Félreértés ne essék, néha azért hallok egy-egy elmormolt „entschuldigungot”, de általában azt mondanám, hogy működésük alapja az átnyomakodás a tömegen, az előrefurakodás a sorban és a másik személyes tere tiszteletének hiánya.
2. Cukormáz? Ugyan már!
Rengeteg alkalommal hallottam a németektől, mennyire idegesíti őket az „őszinteség hiánya” Észak-Amerikában. Ide tartozik az étteremben szerintük túl udvarias pincérektől kezdve a barátként viselkedő, de valójában nem is az emberekig sok minden, és hogy egyszerűen nem értik, miért viselkednek így.
Értem én, az őszinteség hiánya nem jó tulajdonság, de néha szerintem igenis jól jön egy kis cukormáz. Én bírom az öncélú kedvességet, néha a semmitmondó fecsegést is.
A németek nem vacakolnak ilyenekkel. „Minek törjem magam? Csak őszinte és egyenes vagyok” – mondják, én meg úgy érzem, ez néha csak kifogás arra, hogy durvák legyenek.
Egyrészt szeretem az őszinteséget, másrészt jó lenne néha kedves szavakat hallani és némi melegséget érezni a mindennapi kommunikációban.
3. A német bürokrácia
A jó hír az, hogy külföldiek és németek egyaránt utálják a német bürokrácia már-már nevetséges bugyrait. Néha a legegyszerűbb ügyintézés is a sírás szélére kergeti az embert.
4. A hamburgi lakásbérlés képtelensége és árai
Hamburgban nem csak hihetetlenül nehéz egyáltalán jó környéken bérelhető lakást találni, de iszonyatos összegbe is kerül. Ott van az ingatlanközvetítőnek fizetendő pénz, aztán a gyakran háromhavi előleg, az egy- (vagy másfél) havi kaució és még egy csomó egyéb fizetendő. Egy barátom mesélte, hogy 7000 eurót fizettek ki, mire beköltöztek a lakásba… ahol persze nem volt konyhafelszerelés, lámpák, semmi.
5. A helyiek és a humor (hiánya)
Az itteniek nem értik a humorom. Vagy az is lehet, hogy semmilyen humort. Nagyon hiányzik az, hogy ha elmondok egy viccet, akkor az emberek 100 százalékig megértsék.
Ennek hiánya persze sokszor nyelvi probléma, de akkor is olyan érzés, mintha elveszítettem volna a humorérzékem. Márpedig a humor egyike azon dolgoknak, melyek segítenek külföldön (és általában az életben) túlélni, márpedig a német humorérzék néha kifejezetten bizarr.
De az is lehet, hogy az emberek egyszerűen nem nevetnek annyit, amennyit én szoktam. Németországban mindennek megvan a maga helye és ideje, és ebbe beletartozik a nevetés is. Nekem pedig hiányzik, hogy bármelyik pillanatban minden komolyabb ok nélkül szétröhögjem magam.
6. Rend a lelke mindennek
A németek szeretik, ha mindennek megvan a maga helye és szeretnek mindenre felkészülni. Egy évre előre megtervezik a nyaralást, nem szeretik a meglepetéseket.
Biztosítanak mindent, a kutyát, a házat, az autót, ha esetleg összetöröd valakinek a kávézóasztalát, valakinek véletlenül nekimész a munkahelyen és ettől kisebb zúzódása lesz… a lista végtelen.
7. A német törvények és az azokat betartató dühös emberek
Németország tele van szabályokkal és törvényekkel, írottakkal és íratlanokkal egyaránt. Mindenki betartja őket, ha pedig megszeged, megnézheted magad. Illetve megnéznek ők, azzal a különleges német nézéssel, és ez még nem minden.
Nemrégiben egy dühös öreg német férfi öt percig ordibált velem, mert rossz napszakban dobtam ki a szelektív hulladékot. Nem vicc. Még ki sem dobtam a papírhulladékot, amikor megjelent a pasas és köszönés nélkül nekem esett.
Az sem érdekelte, amikor mondtam neki, hogy külföldi vagyok és nem mindent értek, amit mond, csak még mérgesebb lett. Néhány mondatfoszlányt elcsíptem, ilyeneket, mint hogy „most nem lehet szelektív hulladékot kidobni”, „nem szabad”, „menjen el a hazámból addig, amíg meg nem tanulja, hogyan kell használni a szelektív kukát”. Na jó, lehet, hogy az utolsót félreértettem, de komolyan, a férfi felbosszantott.
8. Ügyfélszolgálat? Was ist das?
Az ügyfélszolgálat hazájából költöztem ide, ahol alap, hogy az ügyfélnek mindig igaza van. Mindig az ügyfél az első, hiszen végül is ő fizet. Nos, ez az elképzelés nem létezik Németországban.
Az ügyfél gyakran téved, vagy csak idegesítő, és majd akkor szolgáljuk ki, ha éppen úgy hozza úri kedvünk.
Nemrég pár barátommal beszélgettünk erről, és arra jutottunk, hogy bár sok olyan alkalmazott van az üzletekben, kávézókban, akik kedvesek, de ők is azért, mert aznap éppen olyanjuk van vagy mert egyébként is ilyen a természetük, nem azért, mert emögött bármilyen rendszerszintű elvárás lenne.”
Kristi írása eredetileg itt jelent meg.
(Fotó: pixabay.com/manne1409)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek