Renáta egyike azoknak, akik több külföldön töltött év után visszaköltöztek Magyarországra, ám egy idő után kiderült, hogy egyszerűen nem stimmel neki mindaz, amit a szülőhazájában talált. Így aztán meghozott egy nem könnyű döntést…
Te hazaköltöznél? Inkább maradnál külföldön? Érted azokat, akik visszatérnek vagy fel nem bírod fogni, miért teszik? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre a véleményed!
(A kép illusztráció)
„Régóta követem az oldalt, és úgy éreztem, leírom a történetem. Bár nem egy sikersztori, de reméljük, azzá válik egyszer.
Az egyetem elvégzése után, egy sporttudományi diplomával a kezemben úgy éreztem, nem szeretnék minimálbérért elhelyezkedni, így jelentkeztem egy 4 hónapos Erasmus gyakorlatra, amit Londonban töltöttem.
A 4. hónap végeztével eszem ágában sem volt még hazaköltözni, gondoltam gyűjtök még tapasztalatot és majd ha ez elég, egy jobb fizetés reményében hazaköltözök.
Időközben realizáltam, hogy a sporttudományi ág nem érdekel, annál inkább a logisztikai vagy business management vonal. Ennek függvényében helyezkedtem a gyakorlatom leteltével.
Két év után Budapesten
Eltelt két év. Történt aztán, hogy az akkori párkapcsolatomnak vége lett, így jobb alkalmat, vagy épp ürügyet nem is találhattam volna arra, hogy Magyarországra költözzek és kipróbáljam a nagybetűs otthoni, felnőtt, önálló életet.
Budapesti első munkahelyem egy kisebb logisztikai vállalkozás, a második egy multinacionális cég. Mindkettő olyan keserédes élmény. Azt éreztem, hogy a kapcsolatépítés Magyarországon más, súlyozottan számít a ki-kivel van jóban faktor szemben a valós készségekkel.
Olyan más volt visszacsöppenni ebbe a mentalitásba, munkamorálba. Mikor a rosszabb dolgok nyernek teret a beszédtémákban, nem a jók. Tudom, vannak pozitív és boldog emberek is, viszont most a nagy átlagról írok. Talán ez a magyar sors? Ijesztő.
Emlékszem, mikor az otthon töltött második hónapom egyik estéjén felhívtam anyukámat, és azt mondtam, hogy én nem sokáig fogom itthon bírni, itthon nem jó. Persze Londonban sem volt kolbászból a kerítés, de annyival másabb volt a környezet és amit elhiszek magamról.
Azt tanácsolta, várjak fél évet, tisztuljon le az első sokk és nyugodt fejjel döntsek. Eltelt másfél év, rengeteg kérdés maradt a fejemben. Hezitáltam.
Miért érzem magam feszültebbnek, szomorúbbnak, kilátástalanabbnak? Hiszem, jó munkahelyem van, van hol laknom, olyan jut is-marad is alapon rendben vagyok, megismerkedtem egy sráccal, találkoztam a barátaimmal, családommal, jó az otthoni nyár, miért érzem mégis ezt.
Talán a politika is befolyásolta az érzéseimet, mivel úgy hiszem egy burkolt diktatúrában élünk, korrupt módon, ahol egyre nehezebb az én generációmnak a szüleim és nagyszüleim által emlegetett becsületes munkával életet építeni. Mert a középosztály lecsúszik. Pénz pénzt csinál, de mi van, ha nincs elég tőke?
Számolgatás – London vs Budapest
Számolgattam, rengeteget. Tartva a jelenlegi életszínvonalat, a nem rossz-nem túl jó fizetésemmel, mit tehetek meg a következő 5-10 évben majd. Önerőből. Egy 20 millió forintos lakást vettem alapul, bár tudjuk, hogy budapesti viszonylatban manapság ez kevés. Legalább 5-6 év kellene ahhoz, hogy a legalább 20% önerőm legyen.
Ekkor végre eladósíthatom magam 20 évre egy hitellel. Végső soron, 50-55 éves koromra kifizetem, bár ez az életszínvonal rovására mehet. Nyaralás budgetből, vagy inkább nyaralni se menjek külföldre.
Londonban sem más a helyzet, viszont ha egyszer úgy dönt az ember, hogy hazaköltözik, a Londonban vs Budapesten kisporolt 30%-a fizetésnek egy teljesen más összeg, bármilyen valutában mérve.
Sorjázó kérdések
Kezdett szürreális, fojtogató lenni ez az élet. Dolgozzak itt, ahol megvan a szociális jólét, vagy menjek inkább vissza? Talán én nem csinálom jól, mert dolgozni és élni szeretnék, értelemmel, mégis azt érzem, hogy ez nem elég. Vagy én nem vagyok elég.
Válasszak életszínvonal vagy félretett pénz között, és ezalatt azt értem, hogy az ember megteheti, hogy minőségi alapanyagokat vásároljon, néha szórakozzon, évente beleférjen egy-két európai kirándulós hétvége. Olyan nagy elvárások ezek? Szerintem nem kellene, hogy azok legyenek.
Dolgozni kell, élni kell, célok kellenek, de mégis olyan igazságtalan, hogy két, teljesen más életút járható be lakóhelyet tekintve kevesebb, mint 2000 km különbséggel.
A döntés
Szorult a hurok. Anyukám már érezte az előző hónapok alapján, hogy bármikor felhívhatom, hogy bejelentsem, visszaköltözök és nem várok többet. 2020 januárjában kiköltöztem Londonba, ismét.
Bár élnék a jövőben bárhol máshol is, viszont ezt a helyet már ismertem. Nem abba kommersz Londonba jöttem, ahol a magyarok vendéglátósok, idénymunkások, takarítók csupán, hanem ahol versenybe lehet szállni az itteniekkel a munkaerő piacon szellemi munkásként. Hiszem, hogy ez más országokban is kivitelezhető lenne.
Talán jól tudok helyezkedni, vagy szerencsém van, de újból egy multinacionális cégnél sikerült munkát találnom, továbbá az igényeimet biztosítva majdnem az otthoni fizetésemet tudom félretenni.
Bár a jövőm megalapozása kapcsán itt sem egy év múlva tudnék házvásárlásba fogni, viszont a lehetőségem meglenne rá, továbbá ha egyszer hazaköltöznék, a pénzem többet érne.
A mentalitásuk egyik előnye, hogy rengeteg jó példát hallok-látok, és a reménytelenségből újra reménytelivé váltam, hogy lehet belőlem több, mert én is képes vagyok rá. A lehetőségeimet, nem a korlátaimat látom. Végre.
A motiváció visszaszerzése
Úgy érzem biztosan jó döntés volt, ilyen szempontból visszaköltözni. Az anyagi biztonságon túl, ez az az érzés, ami leginkább ideköt. Ahogyan érzem magam, amennyire motivált tudok itt lenni. Kár, hogy otthon nem tudtam így élni. Talán ez az, amit a legjobban sajnálok.
Nem mindenki ért velem egyet, aki akar, bárhol tud érvényesülni és boldog lenni. Bár ezt leginkább a keresett szakmákban dolgozó ismerőseimtől hallom. Egyetértek velük, lehet én is így érezném, ha más pályát választottam volna. De ezen már felesleges gondolkodni, hanem az adott feltételekből kell tudnom építkezni.
Remélem érdekesnek találtátok az oda-vissza csiki-csukim, szerintem sokan érzünk így, akik külföldön élünk.”
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Az utolsó 100 komment: