A perui Iquitos igazi határváros, egy rendkívül különleges hely és nem csak azért, mert felmutatja Latin-Amerika minden kettősségét, de azért is, mert nehezebb eljutni oda, mint gondolná az ember. Steve-éknek mindenesetre sikerült.

„Iquitos a maga 430 ezer lakosával Peru ötödik legnagyobb városa és egy igazán különleges hely. Ha azt kérded, miért, akkor a válasz az, hogy azért, mert ez talán a világ legnagyobb városa, ahova nem vezet út. Tehát vagy iderepülsz, vagy hajóval, az Amazonason érkezel.

A város a perui Amazonas medence, jobban mondva Maynas megye és a Loreto környék székvárosa. Fontos hely az ezen a tájon élő bennszülötteknek.

Itt eladhatják halaikat, műtárgyaikat, vásárolhatnak szerszámokat, plusz az arra érdemes gyerekeik felsőoktatásban részesülhetnek. Itt vannak a kórházak, van villanyáram és folyóvíz (ugyan nem iható) és hasonló modern dolgok.

A gumiláz hozta a gazdagságot

A „gumibárók” kezén a „gumiláz” idejében (1880-1914) itt, együtt a brazil Manaus várossal, nagy vagyonok gyűltek össze. Manausban még operaházat is építettek, így az ismertebb.

Iquitosban palotákkal találkozol, amiket aztán a gumiláz elmúltával lassan elhanyagoltak. Vannak nagy terei és ha anno a Werner Herzog rendezte Fitzcarraldo (1989) filmet esetleg láttad, az itt játszódott. Engem kissé Havannára emlékeztetett, az nagyobb, de a patinás épületek ott is omladoznak.

Az utóbbi időben divatossá vált az Amazonas dzsungeljeit meglátogatni. Iquitos ezeknek a túráknak a kiinduló pontja. A látogatást teheted drága ecohotelek útján, (mi így tettük), ahol (két személyre) napi 300 dolcsit fizetsz, amikor is motorcsónakkal repítenek órákon keresztül valahova. Ott, a dzsungel ölén állandó vezetőt adnak melléd és luxusellátást.

Ha pedig nincsen pénzed, csak kalandvágyad, jöhetsz ide hátizsákos turistaként is. Ez esetben utazol a folyókon közlekedő teherhajókra kéredzkedvén, fillérekért, és a kis településeken szállsz ki, ahol megint csak fillérekért találsz helyet, alhatsz, ehetsz a helybeliekkel. A dzsungelbe menni vezető nélkül persze nem ajánlatos.

Városnézés triciklivel

Egyszerű, szegény élet

A dzsungelben lakók, akik az Amazon és annak mellékfolyói mellett élnek, jobbára önellátóak. Van hal bőven, meg kis föld a kukoricának, na meg a banán, stb. Így éltek ők itt évezredek óta, a természet ellátja őket.

A szükségleteiket a ház mögötti őserdőben intézik el, tisztálkodni/mosni a folyókhoz mennek. Egyszerű itt az élet. Ahogy a motorcsónakból nézed, késő délután a családok a lassú, meleg folyók vizében ülnek: mosakodnak, hűsölnek.

Manapság már sok helyen van napenergia is, állami segítséggel, ami talán egy hűtőszekrényt és a TV-t táplál… és van elemi iskola. A tanítók kéthetente váltják egymást. Egyeseknek TV-je is van. De nagy a szegénység, legalább is a mi szemünkkel mérve.

Hotelszobánk

Érkezés Iquitosba

Repülővel az út Limából vagy másfél óra, É-K irányban, az ár fejenként kb. 150 dolcsi oda vissza. Kevesebb, mint egy napot maradtunk, másnap délben vittek Iquitosból az egyik eco lodge-ba.

Foglalásunk volt a Casa Morey nevű hotelba, egy volt gumimágnás felújított hotellá alakított házába. Kértem a hotelt, hogy küldjenek egy kocsit a reptérre. Ezt Dél-Amerikában sokszor megígérik, és aztán gyakran el is felejtik. De itt nem.

Amint kiléptünk egy hordár várt egy táblán a nevemmel. Elvette poggyászunkat, pedig nagyon kevéssel utazunk, de nem volt vita. Egy rozoga autóhoz vitt, ahol két úr várt ránk a hoteltől. Mint valami küldöttség.

Ha Iquitosba érkezel, megbecsülnek. Borravalót adtam a hordárnak, beültünk az ősrégi Nissanba és elindultunk a trópusi éjszakába.

Az ecohotel

Fociőrület

Amikor mi ott jártunk, éppen a labdarúgó világbajnokság selejtezőjét játszották. Peru Limában fogadta Kolumbiát, a házigazdának győznie kellett, Kolumbiának egy döntetlen is elég volt a továbbjutáshoz.

Már a reptéren Limában is az emberek jó része a perui csapat trikójában parádézott: fehér ing átlós piros csíkkal. A pilóta, mielőtt leszálltunk, síri hangon bemondta, hogy Kolumbia 1-0-ra vezet az első félidőben. Bejelentését halálos csönd követte.

Ahogy a Nissanban a forgalomban vergődtünk, a boltok, kávéházak előtt tömegek álltak, a TV-t nézték. A Nissanban a rádión amolyan itteni Szepesi hadart, és egyszerre: Góóóóóóóóóól… ez tartott három percig, Peru egyenlített.

A fogalom leállt, a triciklik, mopedek vezetői egymást csókolták, totális zűrzavar uralta a várost. A hotel képviselői, aki elöl ültek, majdnem elsírták magukat.

Egy más világba csöppentünk, elkezdtem Perunak drukkolni. Az eredmény nem változott, de az ünneplés nem szűnt meg. Kiderült, hogy a döntetlennel Peru még nem esett ki, lesz majd egy pótselejtező, ahol Új-Zélanddal kell játszaniuk, és ha ott nyernek, akkor mégis továbbjutnak.

Hát nincs Isten, ha nem nyernek. Új-Zélandon letojják a focit, ott a rögbi a fontos… itt a foci egy sport, amin a nemzet büszkesége függ.

(Peru végül 1982 után ismét kijutott egy vb-re, mi több, Oroszországban 3. lett a csoportjában Dániától és a későbbi győztes Franciaországtól kikapva, de legyőzve Ausztráliát – HÁ)

Kint az Amazonnál

Esti séta a fülledt káoszban

Na, este 9-re megérkeztünk egy csodás, felújított, ma már műemléknek számító épülethez – ez volt a hotel. Régi nagy, igen magas plafonú szobát kaptunk, kettőt (!), mintha a Gellért szálló elnöki lakosztálya lett volna, potom 90 dollárért.

Minden antik volt, a WC-t lánccal kellett öblíteni, mint anno a házban, ahol felcseperedtem. Az utcán meg ment az ünneplés, vagy 50 tricikli, teherautó, stb. körözött: zászlólengetés, kajabálás, himnusz éneklés ment hosszan az éjszakába.

Kérdeztük a portást hova ajánlja, hogy elsétáljunk. Mondta, ha két blokkot erre megyünk, majd balra, a folyóparti sétányra érünk, Maleconnak hívják, ahol vannak vendéglők és kávéházak.

Ki is léptünk az esti fülledt káoszba, az ünneplők közé. Megkerültük egy nőt, aki a szemétládát kutatta élelem ügyben és elértünk a régi, nívós, de elhanyagolt épületek között a sétányra.

Leültünk az egyik bár kinti teraszára. Nejem rendelt egy itteni koktélt, (Pisco Sour) én meg üveg perui sört. Akaratlanul hallgattuk az ott ülő fiatalok angol társalgását, amíg nemsokára egy utca táncospár oda táborozott.Valami spanyol táncot lejtettek, majd kalapoztak.

A nedves meleg, a sötét este, egy Faulkner történetre emlékeztetett, aki az amerikai dél neves krónikása volt.

Az élet nyugodt az Amazon mellékfolyóinál

Utazás a rosszhírű negyedbe

Másnap reggeli után, 12-ig volt időnk. Megkértük a portást, beszéljen nevünkben a hotel előtt álló triciklisek egyikével, és egyezzen meg egy kétórás városnéző túra árában. Harminc solba (10 dollárba) került.

Beültünk és a fiatal, olajos feketehajú motoros elvegyült velünk a forgalomban. Elvitt a nagy terekre majd hátrafordult, kérdezte: Belén? Tudtam mire céloz, bólintottam. Ez Iquitos ismert negyede, nem a legjobb hírű.

A düledező faviskók itt lábakra épültek, mert a város e negyedét az esős időben elárasztja a víz. Nem esős időben meg sártenger uralja, de most a száraz évszak végén be lehetett hajtani a száradt sárra.

Itt van egy nagy piac, ami az esős időben ladikokról zajlik. Van nagy tricikliforgalom, füst, a levegő pocsék. Van dögivel szemét, kóbor kutya, szúnyog, háziállat, gyerekek, akik pénzt kunyerálnak, emberek, akik beszélnek hozzád. Egyszóval káosz.

Az utak csapnivalóak, fél méteres gödrökkel, mély pocsolyákkal, triciklink, mint egy hullámvasút keringett közöttük, de a mi pilótánknak ez semmi sem volt. Hogy hogyan úszta meg defekt nélkül, máig csoda. Innen elvitt a város széleire.

Iquitos-t három folyó határolja: az Itaya, a Nanay és az Amazon. A folyók partjain viskók, boltok, strand, vízmű, börtön… de főleg kikötők.

Ezekben nagy a forgalom, teher és személyszállító hajók, bennszülött tutajok, séta és cruise hajók kakofóniája, raktárak, éttermek, utazási irodák tömege, hogy a szokásos szemetet, kóbor kutyákat és a turistáknak ezt azt eladni akaró legényeket el ne felejtsem.

Két óra múlva visszaértünk a hotelhez, várván a következő kalandra, a három és fél órás útra az Amazonon és annak egyik mellékágán fel messze a dzsungelba.”

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.