Az ember azt gondolná, hogy ha már karanténban kell lenni, akkor milyen jó lehet azt a pálmafák árnyékában, az óceán partján megélni. Nos, a valóság azért teljesen más, mint az Niki kajmán-szigeteki beszámolójából kiderül (a képeket külön köszönöm neki).
Neked hogyan telnek a napok és hetek a járvány idején? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
„Nem tudom, hogy emlékeztek-e rám, már kétszer is írtam ide a Határátkelőre. Európa több országában is éltem, végül Kanadába mentem férjhez. Ennek már 5 éve. Azóta született egy kislányom, aki 20 hónapos lesz a jövő héten.
A Karib-tenger egyik legszebb szigetén ragadtunk. Majdhogynem szó szerint. A vírus ide is eljutott, igaz a kitörése óta az itteni vezetők nagyon jó munkát végeznek és igyekeztek csírájában elfojtani.
Egy hajóval kezdődött
Február 28-án egy tengeren cirkáló kirándulóhajó fel vette a kapcsolatot az itteni kórházzal és segítséget kért, mert egy olasz férfinak szívelégtelensége volt és azonnali ellátásra szorult.
Itt kezdődött a Kajmán-szigeti koronavírus sztorija. Ugyanis a kórházi dolgozók védőfelszerelés nélkül mentek ki a tengerre elhozni a beteg férfit. Március 9-én voltak először koronavírusra utaló jelek a betegnél. Gondoljátok el, addig mennyi nővér, beteg, takarító és orvos fordult meg nála!
Tesztet végeztek és kiderült, hogy koronavírussal fertőzött. Azonnal lezárták a kórházat, az ott dolgozókat karanténba tették. Megkezdték a családtagjaik, barátaik kivizsgálását.
Március 14-én bejelentették, hogy az olasz férfi meghalt. Azóta a betegek száma 73-ra nőtt. Nincs új halott, tízen meggyógyultak, és a 73-ból 21 tünetmentes hordozó.
Egy közel 64 000 lakosú szigetről van szó, ahhoz képest ezek az adatok nagyon jók. Ez köszönhető a rendőrség munkájának és a fegyelmezett embereknek is.
A megszorítások
A következő megszorítások történtek: március 16. óta semmilyen hajót nem engedtek kikötni, március 22-én éjfélkor pedig lezárták a repteret. Azóta vannak mentesítő járatok a szigetről, hiszen sokan elveszítették a munkájukat.
A miniszter többször is meg kérte a turizmusban dolgozókat, hogy menjenek haza, senkinek nem hosszabbítanak munkaszerződést. Felkérte a munkaadókat, hogy pénzzel segítsék a dolgozók hazajutását, mert a mentesítő járatokon a jegyek ára duplájára nőtt.
A hotelek bezártak. Egyetlen szálloda működik csak, amit a minisztérium üzemeltet. A hazatérő embereket két hétre karanténba zárják. A repülőtérről viszik őket iskolabuszokkal a hotelbe. Saját családtagjaikkal nem találkozhatnak. Ott kapnak ellátást is. Én úgy tudom, azt is az állami kasszából fizetik.
Éttermek úgy vannak nyitva, hogy amelyik étterem tud házhoz szállítani, az működhet, a többi zárva. Ami főleg a tengerpart melletti éttermekre vonatkozik. Hisz azok többnyire bárok. De ott is vannak kivételek.
Az iskolák, óvodák zárva vannak. Itt is a távoktatás működik, többé-kevésbé. Hisz a helyi lakosok szegények, nincs se számítógépük, se laptopjuk, se tabletjük, sokszor még otthoni internetük sem.
Több családnál még ételre sem jut. Hisz a szülők elveszítették a munkáikat. Őket ugyancsak az állam, a vállalkozók és a tehetősebb családok összefogással segítik.
Minden bezárt szép lassan, csak az élelmiszerboltok, italboltok, benzinkutak, gyógyszertárak maradtak nyitva.
Húsvéttól a tengerben sem lehet fürödni, mert a sportolásra kapott napi 90 percet a fiatalabb vagy az értetlenebb korosztály bandázással töltötte. Most már sportolni csak a lakóhely mellett lehet. Kocsiba ülni sportolás miatt tilos. A medencéket sem lehet használni a lakóparkokban.
Nem mindegy, hogy hívnak
Közben az idő melegszik. Nagyon párás. A légkondicionálók sorra mondják fel a szolgálatot. Minden vasárnap egész nap és hétköznap este 7 és reggel 5 között kijárási tilalom van.
Rendőrök az utcákon, a rendőrhelikopter naponta többször is jár. A napokban Angliából érkeztek katonák segíteni a rendőrök munkáját. Hamarosan érkezik a katonai hajó, helikopterek, amik segíteni fognak a hurrikánszezonban.
Aki a kijárási tilalmat megszegi, 3000 dollárig terjedő és/vagy 1 év börtönbüntetést kap.
Boltba, benzinkútra, gyógyszertárba, sportolni menni a következő rendszer szerinte lehet: hétfőn, szerdán, pénteken az mehet, akinek a vezetékneve A-K-ig kezdődik. Kedden, csütörtökön, szombaton az, akinek a vezetékneve L-Z-ig kezdődik.
A vezetők minden nap tartanak konferenciát. Ezen a héten törvénybe foglalták a nyugdíj bizonyos százalékának kivételé. Jövő héttől már heti két napot nyitva lehetnek a posták. Utána minden más a betegek számától függ.
Az biztos, hogy idén turisták nem jöhetnek a szigetre. Hotelek nem nyitnak ki, az óvodák, iskolák zárva maradnak. És az esetleges szeptemberi nyitásról sem tudtak biztosat mondani.
Az Egyesült Államokban történtek miatt egyre kevesebb áru érkezik a szigetre. Tegnap tájékoztattak minket, hogy fogyóban a húskészlet. Tárgyalások folynak közép- és dél-amerikai országokkal, hogy ha már az Egyesült Államokból nem jön étel, akkor legalább onnan kapjunk. Ahogy a miniszter fogalmazott, onnan sem egyszerű.
És ha ez mind nem lenne elég, egy hónap múlva kezdődik a hurrikánszezon. Nem tudom, hogyan fog tudni erre felkészülni a sziget és az emberek, de jó lenne, ha már kicsit nyugalom lenne.
Hétköznapok az aranykalitkában
Hiába élünk a tengerparton, és a 37 fokos melegben, nem élvezhetjük egy ideje. Aranykalitkában élünk. Szerencsére a férjem itthonról tud dolgozni, ami nem egyszerű neki sem, nekünk sem.
Hisz konferenciahívásai vannak minden nap, egy örökmozgó totyogót nehéz lefoglalni. És elmagyarázni neki, hogy igen, apa itthon van, de nem tud veled játszani.
Frusztráltak vagyunk. Nem látjuk a végét. Nem tudjuk, meddig lesz munkája Robertnek. Meddig tud a cég működni (villanyszerelő cégnél projektmenedzser).
Nem tudjuk, vége lesz-e a járványnak, mire a hazaköltözésre (Kanada) kerül a sor. Amit jövő nyárra terveztünk.
Néha nehéz megértetni a gyerekemmel, miért is nem játszhat a kétéves szomszéd kislánnyal. De türelmesnek kell lenni vele, a házastársammal, a barátaimmal, mindenkivel.
Hiszem, hogy hamarosan vége lesz. Addig is maradnak a Zoom-beszélgetések, csevegések, a játszóházak helyett. Ahol mi, anyák tudtunk kávézni és a gyerekeink játszani.
Én, aki szeretek egyedül lenni és egyedül is jól érzem magam. Én, aki azt hangoztatom, miért is ne lehetne az ember boldog simán egy könyvvel a nappalijában - már én is azt kiáltanám, oké, elég volt.
Szeretnék egy nap úgy felébredni, hogy reggeli után tudjam vinni a gyerekem a zeneórára, ahol sok kispajtásával szaladgál és hangosan nevetgélnek. Szeretném élvezni a sétát a belvárosban, a tengerparton.
Szeretnék ülni a sétálóutca közepén és nézni az embereket. Viszont nem tudom mikor lesz ez az álom valóság újra...”
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek