Nizza azért lett Franciaországon belül „bezzeg város”, mert ott rendelték el először az éjszakai kijárási tilalmat. De vajon hogyan éli meg mindezt egy ottani magyar, Francis?
Oszd meg te is tapasztalataid a hataratkelo@hotmail.com címen!
„Szerencsés vagyok, mert irodistaként távmunkázhatok március 17-től, amikortól hivatalosan is életbe léptek a kijárási korlátozások. A karantén elrendelése nem ért váratlanul. Figyelve a kínai, majd az olasz eseményeket nem volt kérdéses, hogy Franciaország is sorra kerül. Persze, nem én voltam az egyetlen, aki ilyen előrelátó volt. Kézfertőtlenítőt még tudtam venni, de maszkot már sehol nem kaptam március közepén.
Március idusán, a magyar nemzeti ünnep napján még megtartották az önkormányzati választások első fordulóját, de a március 22-re meghirdetett második fordulót lefújták, ami most érdekes „belpolitikai” helyzetet eredményez.
Nizzának – sok más nagy- és kisvároshoz hasonlóan – nincs polgármestere. Christian Estrosi ugyanis az első fordulóban nem lett újraválasztva a szavazatok 50 százalékával. Ennek ellenére, vagy éppen azért, hogy újra válasszák ősszel, Estrosi hiperaktív. Személyesen érintett, mert ő már márciusban átesett a Covid-19-en.
Bezzeg Nizza
Nizza „bezzeg város” lett. Itt rendelték el elsők között az éjszakai teljes kijárási tilalmat. Nem verték nagydobra a miértet, hogy március 14-én éjszaka egy fiatalokból álló banda felgyújtott egy kanapét a nyílt utcán, tiltakozásul a bevezetendő karantén miatt. (Macron elnök március 13-án este jelentette be, hogy a karantén március 17-én kezdődik.)
Nizza március végén már hírül adta a családon belüli erőszak potenciális áldozatainak, hogy „joguk van elmenekülni otthonról”, azaz szükség esetén bőven van hely a „titkos lakásokban” és kijelölt szállodákban.
Országos szinten mozgósították a gyógyszertárakat. Ha valaki „19-es maszkot kér”, akkor a patikus felveszi az adatait (név és lakcím), majd értesíti a forró vonalat, hogy a bántalmazott segítségére siessenek.
Nizza – azaz Estrosi – szembement a „hivatalos” egészségügyi állásponttal, amelyik a malária ellen kifejlesztett gyógyszert egyelőre nem ajánlja a fertőzés kezelésére. Estrosit állítólag ez a gyógyszer és a híres doktor Didier Raoult gyógyította meg. A nizzai kórházak és magánklinikák mindenesetre felöltötték klorokin-készleteiket.
Nizza nem várta meg, hogy a kormány koordinálja a maszkok és egyéb védőfelszerelések szétosztását, hanem rendelt – saját forrásból – 900.000 maszkot.
Április 20-tól a város honlapján vagy egy megadott telefonszámon tudja leadni az igényét az, aki nizzai lakcímmel rendelkezik. Minden lakos két mosható maszkra jogosult, amit ingyen kap. Természetesen én is regisztráltam magam és várom, hogy értesítsenek: mikor és hová kell mennem a két maszkért.
Maszk-mizéria
Franciaországban a maszk, vagyis annak hiánya, március óta állandó téma.
„Ha nincs maszkjuk, használjanak kendőt!” - adták Marie Antoinette szájába a mém-gyártók, utalva az elhíresült „Ha nincs kenyerük, egyenek kalácsot!” mondásra.
Forrás: francis2020.blog.hu
Szerencsére sok barátom van, így az egyiktől kaptam ajándékba négy műtős maszkot és kettő komolyabb, filteres darabot. Az „életmentő” csomagot a felesége családja küldte nekik Kínából Franciaországba, így jutott belőle nekem is néhány.
A másik barátom, aki Bourgogne-ban ragadt, az interneten rendelt egy ötvenes csomaggal nekem. A csomag „Material Medical Urgent” matricával ma (április 23-án) érkezett meg a TNT futárszolgálattal.
Látva a híradásokat, hogy Ausztria dúskál a maszkokban, sőt, ingyen osztogatják például az élelmiszerboltok bejáratánál, felhívtam a Tirolban élő barátnőmet, hogy álljon már sorba kétszer, háromszor nekem is.
- Az osztrákoknál nem szokás ez, itt mindenki csak egy maszkot vesz el – mutatott rá a kulturális különbségekre Hajnalka. Elmagyarázta, hogy noha a literes kézfertőtlenítő is „közpréda”, senki nem áll oda megtölteni a maga kis kulacsát a vírusölő löttyel. (A francba, pedig ez lett volna a másik ötletem!)
Hajnalka azonban megígérte, hogy legközelebbi vásárlásakor vesz nekem néhány maszkot, mert legutóbb a kasszánál látott hármas kiszerelésben.
- Itt vagyok a Sparban – hívott fel másnap. – Lehet venni hármat 3 euróért a kasszánál, de várj csak… itt van egy dobozhegy. Egy dobozban 50 maszk, az ára 37 euró.
- Vegyél egy dobozzal és küldd el nekem postán! Cserébe küldök jó kis vörösbort! – köttetett meg az üzlet. A küldemény még nem érkezett meg. Remélem, hogy a franciák nem fogják lenyúlni a csomagomat, az osztrákok meg a Hajnalkának szánt borokat.
Pánikvásárlás után
- Kérem szépen, ez egy jóléti állam – kommentáltam franciás felsőbbrendűséggel Szilvi beszámolóját még márciusban, amikor a magyarországi állapotokat taglalta: az üres polcokat, a hiánytermékeket, például a WC-papírt, stb.
Mivel komolyan veszem a karantént, vásárolni csak akkor mozdulok ki, amikor már nagyon muszáj. Általában két hétig nem muszáj. Viszont Húsvét előtt muszáj volt beszereznem az alapvető élelmiszereket: báránylapockát, libamájat, lazacot, stb.
És legnagyobb megdöbbenésemre délben már nem volt se tojás, se liszt! A franciák egyik legmenőbb, értsd: legdrágább üzletében, a Monoprix-ben! Az eladó unott válasza a reklamációmra annyi volt, hogy a kora reggel kell jönni.
- Na, ennek a fele se tréfa! – kezdtem pánikolni, elképzelve a sötét jövőt, amikor már a konzervekért is élet-halál harcot kell vívnom. Majd kissé lehiggadva elsétáltam a sarki kis szutyiba, ahol volt tojás. Vettem rögtön négy dobozzal, így még most is van az éléskamrámban bőven tojás, ha azóta meg nem buggyant.
A hozzám legközelebb eső, 1 km-en belüli két üzletben, a flancos Monoprix-ben és a kis mindenesben mindent meg tudok vásárolni, amire éppen szükségem van.
Magyarázatként le kell írnom, hogy a szigorú karantén miatt például a bevásárlást a lakhelyedtől egy kilóméteres hatókörben kell abszolválnod és minden alkalommal magaddal kell vinned az „igazolást”, egy általad kitöltött papírost, különben az ellenőrzéskor 135 eurós büntetést kaphatsz. Az eltelt több mint egy hónap alatt sosem ellenőriztek és még nem láttam élő embert, aki ellenőrizte volna az utcán ténfergőket.
Éljen május elseje tizenegyedike
A karanténban töltött napjaim csendesen és kellemesen telnek. A távmunkába nem szakadok bele, de ezt csak azért merem leírni, mert a főnököm francia és nem tud magyarul!
A mostani lébecolásnak meglesz a böjtje, tudom jól, mert tuti, hogy aktahegyek várnak vissza a munkahelyemen. Viszont kapom a fizetésem, így nem kell idegeskednem, hogy miből veszek újabb négy doboz biotojást.
A francia és egyéb nációjú barátaimmal napi szinten tartom a kapcsolatot. Többet telefonálok, szkájpolok, mint a karantén előtt, mert munkaidőben ugyebár ezt mégsem illik.
Nem érzem, hogy meg akarnék zakkanni. De ha pszichés gondjaim adódnának, hívhatom a pszichológusokat telefonon, éjjel-nappal. Erről a szolgáltatásról a munkahelyem a karantén eső hetében tájékoztatott, bölcs előrelátással.
Figyelemreméltó, hogy tovább folyik az országos szintű kampány a családon belüli erőszak ellen. Az esetek száma a karantén alatt jelentősen, kb. 30 százalékkal megnőtt.
Tegnap főműsoridőben, a Harry Potter előtt vetítették le a közérdekű közleményt: milyen telefonszámot kell felhívnia a bántalmazottnak, vagy annak, aki veszekedést, sírást, sikoltozást, stb. hall a szomszédból.
A maszk-mizéria mellett állandó téma, hogy május 11-től fokozatosan visszatér az élet az óvodákba, az általános és középiskolákba, amint ezt Macron köztársasági elnök húsvéthétfő este, a feltámadás szellemében bejelentette.
Ennek örömére másnap, április 14-én kaptam két szakszervezeti hírlevelet, noha nem is vagyok semmilyen szakszervezetnek a tagja. A hírlevelek nagyon erősen fogalmaznak, miszerint: nem megyünk a vágóhídra, a kormány ne játszadozzon az iskolások és tanárok életével!
Nyilvánvaló, hogy senki sem akar megbetegedni a Covid-19-vel, de a gyerekek, a szülők és a tanárok is a múltat megédesítő nosztalgiával gondolnak vissza a március 17-e előtti boldog iskolaidőkre. Hiányoznak az osztálytársak, a kedvenc vagy éppen rühelt tanárok. Még a kantin konyhája, az iskolai menzakoszt után is sóvárgunk…
Egyelőre csak annyit tudni – az április 21-i infók alapján –, hogy a gyerekeket fokozatosan fogják rászabadítani az iskolákra. Elsőnek az alsósok, utána a felsősök, majd a középiskolások látogathatják újból a közoktatási intézményeket. Egy osztályteremben legfeljebb 15 gyerek lehet és tartani kell a legalább 1 méteres „biztonsági” távolságot.
A mai napi szakszervezeti hírlevél alapján ez nem elég garancia sem a tanulók, sem a tanárok védelmére. Ahogy ismerem ezeket a franciákat, ezek képesek lesznek májusban sztrájkkal indítani az újrakezdést!
Ha érdekel benneteket, jövő hónapban beszámolok arról, hogyan indul be a régi-új-maszkos élet az iskolákban és azok környékén.”
Ha szívesen olvasnál még Francis élményeiről, látogass el az oldalára!
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
(Nyitókép: pixabay.com/katitjuntja)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek