A legtöbb ember életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, világot kell látnia, mert elege lett a hétköznapok taposómalmából. Ilyenkor aztán sokan neki is indulnak, hogy hosszabb-rövidebb idő elteltével aztán visszatérjenek a munkához.
Így volt ezzel Anita is, kicsivel több, mint egy éve mondott fel a munkahelyén, hogy önkéntes legyen Vietnamban. Aztán visszatért és ma ismét egy multinál dolgozik. A kérdés az, hogy mely területeken látja másképp a dolgokat, mint az ázsiai kaland előtt.
„Gondolkodásmód
Egy év utazás, felfedezés után visszaültem az irodai székbe, hogy egy időre letelepedjek, biztos hátterem legyen és gondoltam kipróbálom mi változott. A hozzáállásom, a reakcióim, a gondolataim.
Kiteljesedett a pozitív gondolkodásmód, amit annak köszönhetek, amin keresztül mentem. Nem szálltam meg luxusszállodákban, „fapados” helyeken laktam, helyiekkel, nem utaztam luxusautókban, egyszerű, és sokszor borzalmas járművekkel utaztam mindenhol.
Láttam egy olyan világot, ami által megértettem azt, hogy mi itt mennyire szerencsések vagyunk. Miközben másoknak fele annyi pénzük vagy tárgyuk sincs, mint nekünk, ők legalább kétszer olyan boldogabbak mint mi.
A gondolkodásmódhoz hozzátartozik a stressz elengedése, ami többek között azt is jelenti, hogy ha a 8 órás busz 10-kor érkezett meg, mosolyogtunk egyet, hogy legalább jött busz.
Eközben a reggelente 2 percenként járó metróra úgy szaladnak az emberek Prágában, mintha az utolsó esélyük lenne arra, hogy a közeledő Apokalipszis elől elmenekülhessenek.
Ha valóban ezen múlik a nyugalmuk, keljenek fel 15 perccel korábban. Én ha már később indultam, már úgyis elkések, majd tanulok belőle, elnézést kérek, és megpróbálok kialakítani egy szokást, hogy ez legközelebb már ne forduljon elő.
Túlgondolás
Júniusban kezdtem az új munkahelyemen, nem volt egyszerű a beilleszkedés. Azonban hamar feladni sem akartam, nem a szokásom. Bár az első hetekben nehezen ment az egész napos koncentráció, lassan visszaszoktam a nyolcórás munkahétbe, és a lehető legtöbb dolgot próbáltam belevinni a mindennapjaimba.
Először csak sodródtam az árral, de később már átvettem az irányítást, és egy megváltozott gondolatmenettel rengeteg lehetőséget nyitottam meg magam előtt. Amikor elfáradtam, pihentem, amikor stresszes voltam meditáltam.
Régebben sokat stresszeltem, de megváltoztattam a „Mi lesz, ha...” kérdésre a választ. Belegondolok a legrosszabb végkimenetelbe, és rájövök, hogy az annyira egyébként nem is rossz.
Mert mi lesz, ha a munkában elrontok valamit? Szerencsére nem vagyok sebész, csak e-maileket irkálok egész nap, ezzel nem árthatok senkinek. Ha sok e-mailem van, akkor lesz aki később kap választ, tőle elnézést kérek. De emiatt miért stresszelném magam?
Meg kell találni a fontossági sorrendet, és az első az egészség. A jó alvás, egy finom étel, mosoly, nyugalom, ez csak akkor lehetséges, ha a stresszes szituációkra másképp gondolunk, ha egy kicsit távolabbról nézzük. Valóban olyan fontos ez?
Elengedés
A metró, ami szemünk előtt ment el, már elment. A munka, amit nem kaptunk meg, már nem kaptuk meg. Jön a következő metró, és lesz egy másik munka, amit megkapunk. Nekem segített, hogy egy kicsit visszaléptem.”
A teljes posztot itt olvashatjátok el.
A koronavírus kínai szemszögből
Aki nem egy kő alatt vagy a Marson él, az az elmúlt hetekben aligha kerülhette el a koronavírussal kapcsolatos hírözönt, ami nem kis pánikot váltott ki a lakosság arra fogékony részéből. Az erős kínai kapcsolatokkal és múlttal rendelkező Liping éppen ezért várt addig, amíg kicsit (talán) csitulnak a hullámok, és aztán megosztotta a begyűjtött személyes infókat is.
(Fotó: pixabay.com/geralt)
„A jelenleg ismert adatok alapján a mortalitás picivel 2% felett mozog, de a statisztikákat torzítja, hogy a fertőzés gócpontjaként azonosított Wuhanban értelemszerűen nincs akkora egészségügyi kapacitás, hogy több millió embert egyenként teszteljenek a vírusra, így csak azok jelennek meg az adatok között, akiknél fellépnek annyira gyanús jelek, hogy orvoshoz fordulnak.
Mivel most zajlik az éves influenzaszezon is, bőven lehetnek diagnosztizálatlan esetek, számukat egyes források akár több százezresre teszik a városban.
(Megjegyzem, hogy a kínai egészségügyi infrastruktúra egyáltalán nem rossz. Nagyvárosokban pláne. Teljesen normális, hogy nincs ekkora erőforrás, sehol a világon nem lenne, az intézményrendszer nem pandémiás eseményekre van tervezve, a normális igényekhez igazodik.) (...)
Nézzük inkább, hogy mi van Kínában. Mert aki azt szűrte volna le, hogy az átlag kínai egy cseppet is racionálisabb a nyugati népeknél, az merőben téved. Noha a kormányzat igyekszik csillapítani a kedélyeket, a rémhírek, pletykák ellen tehetetlen.
Beszélgettem jó pár Kínában élő ismerőssel, s merőben eltérő helyzetjelentések jutottak el hozzám. Főleg az érintett intelligenciájától függően. Ami közösnek nevezhető, hogy eléggé tart mindenki a fertőzéstől.
A józanabbak körében ez főleg óvatosságot jelent, ők nem pánikolnak és igyekeznek kivárni, amíg lecseng a dolog. Együttműködnek a hatóságokkal, követik és betartják a szabályokat.
A másik véglet az abszolút pánik. Mengsi, aki időközben férjhez ment egy buszsofőrhöz (szülei legnagyobb sajnálatára) és immár anya, pl. családostul fogta magát és elmenekült Chongqingból vidékre. Merthogy szerinte Wuhan után Chongqing az ország második legfertőzöttebb területe, rengeteg ember meghalt, csak a hatóságok ezt eltitkolják.
(Hogy a kínai elnyomás meg cenzúra mennyire brutális, azt jól mutatja, hogy Mengsi ezt már több mint egy hete írta, kínaiul, ennek ellenére sem tüntette el senki. Se őt, se azt, amit írt. Hülyének lenni szuverén jog.)
Kicsit mélyebben faggatva aztán persze kiderült, hogy semmi konkrétumot nem tud, csak terjednek a rémhírek, s az erre fogékony közönség nagy erőkkel adja is tovább őket.
(A beszélgetés pillanatában még nem volt halálos áldozat Chongqing területén, ez azóta változott, de összesen egy elhunyt szerepel a statisztikában, az igazolt fertőzöttek száma pedig messze nem a második legmagasabb, sőt.)"
A teljes (nagyon érdekes!) posztért ide kattintsatok.
Juventus: egy legendás klub magyarokkal
Torinóról sok minden eszébe juthat az embernek (például a FIAT-gyár vagy a Savoya-család királyi rezidenciái), de aki szereti a futballt, annak a Juventus alighanem az elsők között ugrik be. Nos, Olaszmamma meglátogatta a klubot és magyar vonatkozásokat is talált.
„Fejet kellett hajtanom nekem is a Juve húzóereje előtt, így esett, hogy nyolc évvel a nyitás után engem is beszippantott végre a Juventus múzeum, és végigjártam egy stadiontúrát is.
A Juventus múzeum 2016. május 16-án nyitotta meg a kapuit a nagyközönség előtt, és igazi csemege a focirajongóknak, meg egyébként azoknak is, akik kevésbé tartják izgalmasnak a labdarúgást.
Az én idegeimet például egyáltalán nem borzolják a meccsek, nem követem a bajnokságot sem (úgyis minden évben a Juventus nyer), de nagyon élveztem azt a nagyjából egy órát, amit itt töltöttünk.
Abszolút interaktív az egész, de persze nem hiányoznak a kiállított relikviák sem, és van egy csomó magyar vonatkozás is. Szégyenszemre itt kellett megtudnom, hogy a Juventus két első edzője is magyar volt (Károly Jenő és Viola József).
Megtudtam azt is, hogy volt egykor a csapatnak egy magyar játékosa, Hirzer József, akit imádtak a helyiek, és fantasztikus képességei miatt egyszerűen csak gazellának nevezték.
A múzeum végigvezet a csapat egész történetén, kontextusba helyezve az, ezért jó kis történelemóra is, megismerhetjük belőle a 19. sz. végi - 20. századi olasz történelem legfontosabb eseményeit is.
1500 négyzetméter a kiállítási terület, rengeteg a multimédiás tartalom, remek szórakozás. de tényleg, és Olaszország ötven leglátogatottab múzeuma között tartják számon.
Az igazi rajongók azonban nem elégedhetnek meg pusztán a múzeum meglátogatásával, a legnagyobb élményt a stadiontúra jelenti.
Csak a stadiont azonban nem lehet meglátogatni, csak kombinált jeggyel juthatunk be, azaz ha meg akarjuk nézni Ronaldo öltözőszekrényét, előtte be kell járnunk a kiállítást is.
A stadionon lelkes személyzet vezet végig, és a lelátón kívül bebocsátást nyerünk a legexkluzívabb VIP-szalonokba, ahol elegáns vacsora keretében nézik a meccset azok, akik erre óriási összegeket költenek.
Bemehetünk az öltözőbe, ahol sorban állhatunk Buffon vagy Cristiano Ronaldo helye előtt, hogy elkattinthassunk pár rosszul sikerült képet, megmutatják, hogy hol tartják a sajtótájékoztatókat, egyszóval teljes az élmény.”
Amiből ide kattintva részesülhettek mélyebben.
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek