A vegyesházasságok már csak azért is izgalmasak, mert nehezebb kiismerni a másikat, talán a nyelvi nehézségek miatt. Ráadásul a kulturális különbségek is állandó felfedezni valót jelentenek.
Vajon milyen hagyományokat örökít tovább az ember a sajátjai közül egy vegyesházasságban? A kérdésről Zsófi töprengett el az év végi ünnepek idején, de gondolatai természetesen nem csak olyankor érvényesek.
„Az én agyamban a 2019-es karácsony előtt robbant be a bombasztikus felismerés, hogy a klasszikus, magyar, karácsonyi hagyományaim közül vajmi keveset örökítek tovább.
E mögött nincsen semmi dráma, csupán praktikus okok, egyrészt a nagyobb horderejű utazgatás, amit december végén művelünk, másrészt pedig az, hogy a francia hagyományokat is be kell engednem hozzánk karácsonyozni.
A suliban Korinának mesélte egy osztálytársa, hogy hozzájuk a Jézuska hozza a karácsonyfát december 24-én. Meglepődve mesélte ezt nekem, én pedig hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Mi ugyanis együtt díszítjük fel a fát és általában együtt is választjuk ki már jó két héttel karácsony előtt és még aznap vagy másnap feldíszítjük.
Nálunk nincs értelme 24-én fát állítani, mert vagy előtte vagy utána utazunk el egy hétre Nantes-ba a családunk francia részével találkozni, így alig élveznénk az ünnepi hangulatot a lakásban. Igaz, engem már 21 évesen megfertőztek ezzel a szokással az amerikaiak New Yorkban, akik szintén már december elején feldíszítik a karácsonyfáikat.
Mégis, be kell látnom, hogy ez nem az én hagyományom, viszont én szeretem és praktikus, arról ne is beszéljünk, hogy ha már gyerekek vannak, akkor nem kell őket elpaterolni sehová a díszítés idejére.
A másik kardinális kérdés a karácsonyi menü. A nagyszüleimnél, amennyire emlékszem, mindig rántott ponty volt krumplisalátával és bejgli. Ivo nem szereti a pontyot, én pedig nem vagyok oda a krumplisalátáért, ezért ez azonnal kiesett.
A bejgli az egyetlen, megnyugtatóan fix pont az életemben, hiszen azt mindenkit szereti, és az én lelkemet is megnyugtatja, hogy őrizzük a hagyományt. (...)
Anyósom minden évben új, titkos karácsonyi menüvel készül, számára ez izgalmas, nekünk pedig meglepetés. Nekem viszont kell egy fix pont az állandóan változó életemben, így tovább agyaltam.
Egyszer csak bevillant, hogy a harcsapaprikást mindenki szereti és az mégiscsak beleilleszthető a hagyományos szentesti hal kategóriájába, még ha nem is rántott. Bingó!
Imádok Nantes-ba utazni és a férjem családja is egy fantasztikus csapat, arról nem is beszélve, hogy a hat unokatestvér imádja egymást (öt fiú és Korina) de azért néha, egyetlen röpke pillanatra egy picit irigykedve gondolok azokra a családokra, akik egy városban laknak a rokonsággal, vagy ha mégis egy másik városba igyekeznek a nagyszülőkhöz, akkor autóval 2-3 óra alatt azt megtehetik.
Aztán elszáll ez a gondolat és újra belelkesedek, a francia sajtokra és borokra gondolok, Korina és jómagam francia nyelvtudásának csiszolgatására, az unokatesók örömére, ahogy együtt játszanak, no meg az ottani barátnőimre és máris indul a logisztika a fejemben. (...)
Így történhet meg az, hogy mi karácsony másnapján bőröndöt pakolunk és reptérre loholunk, hogy este már Nantes-ban fekhessünk le aludni. Illetve előfordult már az is, hogy a francia családi karácsonyt december 31-én délben tartottunk, mert csak addigra ért oda mindenki, délután pedig már az esti, szilveszteri házibulira készülődtünk.
A mi családunkban, mint látható semmit sem lehet állandósítani, de lassan kezdek már hozzászokni.”
Az eredeti posztot itt olvashatjátok el.
A bérmunkás-sors bölcsességei Hollandiában
Van egy érdekes sorozat Hollandiában, az úgynevezett delfti kék mintás csempékre írott bölcsességek a Delftsblauwe tegelwijshedenreeks sorozatból. Hogy miről van szó pontosan, az kiderül a Hollandokk posztjából.
„Míg a magyar fali hímzések többnyire a női sors tűrésére vagy az Úrnak való engedelmességre intettek, modern kori mémesített változataikban pedig mindenféle disznóságról szólnak, addig a delfti kék csempékre pingált holland mondások, bölcseletek és onelinerek sokkal szélesebb skálán mozognak, de ma már ugyanúgy a vicc-kategóriát erősítik, mint mifelénk.
De ahogy a mondás tartja, goede raad is duur, azaz a jó tanács sokba kerül, szóval ingyen itt sem lehet különös betekintést szerezni a titkos fogásokba, percek alatt meg pláne nem.
Tijd is geld (az idő pénz), werk om te leven, leef niet om te werken (nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk), mijn baas doet niks, en ik help hem (a főnököm semmit nem csinál, és ebben segítek neki) – a könyvet eddig még magyarok is írhatták volna, bár magyarul inkább az „evésnek való élésről ” szól gyakrabban a középső mondás.
Alleen ga je sneller, samen kom je verder (egyedül gyorsabb vagy, de másokkal együtt tovább elérsz), samen zijn we sterker (együtt erősebbek vagyunk) – ez már hollandosabb, bár a brabanti változatában a wij-metaliteit (a hollandiai kollektivistább, déli csücsök) nem azt jelenti, hogy attól még az asztal alatt, ha a szükség úgy hozza, ne rugdoshatnánk egymást.
A mostani munkahelyemen a helyes munkakultúra mantrái közül mindenesetre a főnököm íróasztalán kiragasztott Dramadriehoek/groeidriehoek győzött meg arról, hogy jó helyen vagyok, bár néha nem ártana újra átismételni ezt a leckét…
A következő gondolat már-már zen buddhista bölcsességre vall, a neten angolul az Einstein-mémek között kering egy hasonló. Als je altijd doet wat je deed, krijg je ook altijd wat je kreeg (ha mindig ugyanazt csinálod, mindig ugyanazt fogod kapni). (...)
A könyvben szó esik még a céges hierarchia igazságtalanságairól, a hibázásról és a nyugdíjvárásról is, valamint a helyes szelektálási és döntési képességekről is. Ez utóbbi néha kifejezetten jól jön: Twijfelen mag, aarzelen niet (kételkedni szabad, habozni nem).
Az érvényesülés útjának elején pedig nem ciki szegénynek lenni, azaz fantasztikus szójátékkal kifejezve: Carrière maken is van zakgeld naar een zak geld (a karriercsinálás: a zsebpénzből egy zsák pénz lesz), bár reméljük van olyan, akinek a munkája ezen túlmenően némi örömet is jelent…”
A teljes posztot itt olvashatjátok el.
Olaszország legjobb fagyizói
A tél közepén kifejezetten kellemes érzés kicsit a nyári melegre gondolni, ha pedig nyári meleg, akkor fagyi. Ha pedig fagyi, akkor olasz fagyi. De melyek Olaszország legjobb fagyizói? Olaszmamma posztjából kiderül.
„A Gambero Rosso kalauz olyasmi Olaszországban, mint a Michelin, szerzői árgus szemekkel figyelik az olasz gasztronómia valamennyi szegmensét, és idén negyedik alkalommal szedték csokorba Olaszország legjobb fagyizóit is.
A fagylaltkészítés során is egyre inkább kiemelt szerepet kap az alapanyagok minősége (helyi termelők gyümölcsei, a közeli mezőkön legelő tehenek teje), fenntarthatósága.
Tudjuk, hogy a gasztronómia az új szex, amivel mindent el lehet adni, ami már a csapból is folyik, a séfek a tévéműsorok állandó vendégei.
A fagylaltmesterek is kezdenek tanulni tőlük, már régóta nem elég a csokoládé meg a vanília, folyamatosan kutatják a legkiválóbb alapanyagokat, hajtják a minőséget.
A vaníliáért Madagaszkárra, a pisztáciáért a szicíliai Brontébe illik menni, de tendencia a nem túl ismert, azonban helyben termelt, úgynevezett „nullkilóméteres” alapanyagok felhasználása is. Szóval hol található a legjobb olasz fagyi?
Különdíjak
A legjobb csokoládéfagylaltért járó oklevél a milánói Lo Gnomo Gelato falán díszeleghet. A milánói fagyizó mesterei Latin-Amerikáig utaztak a legjobb csoki nyomában, amiből többfélét is kóstolhatunk náluk; ecuadori tejcsokoládét, venezuelai 85%-os, és dominikai 68%-os étcsokoládét, valamint az Opalys néven futó fehércsokoládé is átlagon felüli.
A Feltörekvő fagylaltkészítő különdíját Marina Francesconi kapta a genovai Gelatina fagyizóból, míg a legjobb gasztronómiai, azaz sós fagylalt címét a Padova közelében találhato Gazzo Golosi di Natura fagylaltozója érdemelte ki.
A legkörnyezettudatosabb fagylaltozó a torinói Maison Corsini, akik nem csupán a készítés során ügyelnek a fenntarthatóságra, de minden kilogramm eladott fagylalt árának 10%-át egy egyesületnek adományozzák, melynek célja, hogy ivókutakat létesítsenek Nigerben.”
A teljes listát Olaszmamma oldalán találhatjátok meg.
Kövesd a Határátkelőt az Instagrammon is!
A bejegyzés megtekintése az InstagramonAngliában eső után �: @norbert_photos #england #anglia #uk #eső #rain
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek