A minap magam is belefutottam (nehéz is lett volna kikerülni…) abba a történetbe, melynek keretében egy Kanadából hazatért magyar nő az észak-amerikai országban dúló borzalmas állapotokat ecsetelte, egészen apokaliptikus helyzetet lefestve tudtukon kívül nemváltoztatás alá vetett óvodásokkal és egyéb bornírt baromságokkal. Úgyhogy igencsak megörültem, amikor a Kanadában élő Ákos elküldte alábbi írását.
“Erősen csodálkoztam, amikor Timka megemlítette, hogy nagyot megy a Facebookon az a sztori, amiben egy korábban Kanadában élő magyar nő azt állítja, hogy Kanadában a gyerekeket hormonokkal tömik, hogy megváltoztassák a nemüket.
Aztán csak szembejött a hír nekem is, amikor az Index és a 444 is lehozott egy-egy összefoglalót erról a HírTV műsorról, amiben Szakállas Katalin meredek dolgokat állít a kanadai oktatási rendszerről és a kanadai életről.
A műsor profin felépített propaganda, ahol leültetnek egy lelkészt, akinek ugye illik elhinni amit mond, meg egy “messziről jött embert”, aki állítólag saját tapasztalatát mondja el, erős szavakat használ, sokkoló dolgokat mond és ez így erősen hat az érzelmekre.
A műsor célja kb. fél óra múlva válik egyértelművé, amikor Katalin elmondja, hogy ha rosszul szavazunk, ahogy azt a kanadai szülők tették, akkor jönnek a liberálisok és a kanadai pokol vár a gyerekeinkre.
De mire ide eljutunk, addig nagyon meredek állításokat kell meghallgatnunk. Mint például:
“Kanadában több ezer gyereket, futószalagon tömnek hormon blokkolókkal a szülők tudta nélkül.”
“Mennek a gyerekek a vágóhídra, meg sem mondják a szülőnek”.
Nos lehet, hogy mi még nem élünk elég ideje Kanadában ahhoz, hogy ennek az ördögi gyakorlatnak a szenvedői legyünk, de a mi gyerekünk jelenlegi és korábbi iskoláiban még egy lázcsillapítót sem adnak be a nebulóknak, ha a szülő nem tölt ki 5 oldalas nyilatkozatot és nem mellékeli az orvosi vagy patikusi rendelvényt, ami tartalmazza, hogy miként kell a gyógyszert adagolni. Tudom, mert tőlem is ezt kérték.
Katalin azt is állítja, hogy ha egy kanadai óvodás kislány (Suzie) kisvonattal játszik, akkor már jön is a hormon blokkoló és ezzel már az óvodában elkezdik a gyerekek nemi átalakítását.
Nem vagyok különösebben tisztában az orvoslással, de annyit megértettem abból a pár cikkből amit elolvastam, hogy a hormonblokkolókat azoknak a tiniknek adják, akiknek nem a születési nemükkel azonos a nemi identitásuk és a pubertás korba lépnének.
A hormonblokkoló megakadályozza/késlelteti az elsődleges és másodlagos nemi jellegek fejlődését, ami időt ad a gyermeknek és családnak, hogy döntést hozzanak arról hogyan tovább.
Nincs tehát szó arról, hogy ez óvodás korban történik és hormonblokkoló adagolásával megindítják a nemi átalakulást, majd futószalagon jön a műtét és a “nedvedző sebek” meg az öngyilkossági gondolat, amivel Szakállas Katalin riogat.
És mi helyzet akkor több ezer gyerekkel, akiket Kanadában futószalagon tömnek hormonblokkolóval?
E szerint a 2019-es cikk szerint valóban emelkedik az “eltérő nemi identitástudattal” (gender dysphoria) kezelt fiatalok száma Kanadában. 2016-ban már 1.000 fiatalt kezeltek Kanada szerte. Megjegyzem 37 millió kanadaiból kb. 4 millió a 19 év alatti, ebből 1.000 fiatal emberről beszélünk.
Mindenki döntse el maga, hogy szerinte ez a liberális gender propaganda eredménye, vagy ez mindig is jelen volt és van a társadalomban és csak arról van szó, hogy nem kell bújkálnia annak, akit ez érint.
Az én szubjektív véleményem az, hogy 50 éve a diszlexiás, diszgráfiás gyerekeket simán hülyének nevezték, ma viszont már neve van ennek az állapotnak és a tudomány segíteni tud az érintett családoknak.
Egy másik cikk szerint a növekedés oka az lehet, hogy a fiatalok befolyásolják egymást a közösségi médián keresztül. Gondolom az lenne a konzervatív megoldás erre, hogy tilos szóba hozni azt, hogy ha valakinek nem a születési nemének megfelelő identitása van és akkor nem terjed a “járvány”. Nem beszélünk róla, tehát nincsen vele probléma.
Szakállas Katalin szerint a kinti szülőknek nincs semmi ideje a gyerekeikkel beszélgetni, leülni, mert “olyan nehéz a megélhetés Kanadában, olyan drága az élet, annyira sok a rejtett adó és a szülőktől annyira sokat várnak a munkahelyeken”.
Igen, az én kanadai munkahelyem is sokat követel tőlem, de semmivel sem többet, mint amit Magyarországon tapasztaltam. Sőt...
Jó 10 éve Magyarországon komoly felelősségel rendelkező vezetőként hetente 60 órát is dolgoztam, majd néhány év után már “csak” 45-50 órát dolgoztam hetente.
Kanadában a hivatalos munkaidőm 37.5 óra, ha kemény hetem van, akkor kb. 45 órát dolgozom, de gondoskodnak róla, hogy ki tudjam venni a plusz időt, amit túlóráztam.
Nekem tehát nem jelent kihívást, hogy a gyermekemmel időt töltsek, játszunk és tanuljunk, bár igaz, hogy nekünk nem 4 gyerekünk van, hanem egy. Persze ez szubjektív, mert ha nincs szerencséd a munkahelyeddel vagy újra azt a karriert szeretnéd befutni, mint az előző életben, akkor valószínűleg hajtanod kell. De Magyarországon vagy Szlovákiában ez máshogy van? Ugyan már...
Katalin állítja, hogy a liberális Trudeau-kormány hatalomra kerülése óta terjed a genderpropaganda az országban és az óvodákban és az iskolákban minden nap mérgező propagandát tolnak a gyerekek arcába.
Minderről úgy számol be, mintha ő is szenvedője lett volna ennek, miközben a családja 2012-ben költözött vissza Kanadából Szlovákiába, a Trudeau-kormány 2015-ben került hatalomra.
A mi gyermekünk eddigi egyetlen iskolájában sem tapasztaltunk olyat amit Katalin állít. Barátaink több gyermeke is Ontarióban jár iskolába és őket sem hálózta be az LGBTQ lobbi.
A Szakállas Katalin által említett SOGI 123-al még sosem találkoztunk. De ha holnap arról lesz szó az iskolában, hogy nő-nő vagy férfi-férfi is szeretheti egymást és ők is lehetnek egy család, akkor azzal mi egyetértünk.
Azzal is, hogy a gyerekeknek el kell és el lehet mondani, hogy egy család nem csak férfiből és nőből áll, hanem több formája lehet a boldogságnak. Igen, ezt érzékenyítésnek hívják és fiatal korban érdemes elkezdeni.
Hogy miért érdemes ezt elmondani a gyerekeknek? Mert akkor nő a toleranciájuk a másság iránt és talán lesz annyi eszük, hogy ne tudják őket a politikus egyes kisebbségek ellen hangolni.
Mert ma még csak buzizunk, holnap cigányozunk, harmadnap a kerekesszékeseket utáljuk vagy félünk a pirézektől, mert a vezetőink azt mondják, hogy félni kell tőlük.
De majd ők megvédenek minket, csak szavazzunk rájuk. És addig sem arról a lényeges dolgokról szól a közbeszéd, mint a rendszerszintű korrupció, jogbiztonság hiánya, egészségügy és oktatás züllése... Ezek csupa olyan dolog, ami miatt mi most Kanadában élünk Magyarország helyett.
De köszönöm az egészet, mert az országváltás nem könnyű és nehézségek mindig akadnak, de így legalább emlékezek rá, hogy miért is csinálom. Ha legközelebb elbizonytalanodok, akkor belenézek majd egy M1 Híradóba, vagy éppen a HírTV Credo műsorába.”
Ha szívesen olvasnál még a kanadai életről, látogass el a Juharszirup blogra!
Kövesd a Határátkelőt az Instagramon is!
(Fotó: ucdsb.on.ca)
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek