Fenséges pizzák és tészták, csodás műemlékek, kultúra, gyönyörű táj – Olaszországot sok mindenért lehet imádni, de bőven akadnak bosszantó dolgok is a hétköznapokban, főleg, ha az ember ott él.
Téged mik idegesítenek abban az országban, ahol élsz? Szedd pontokba és írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!
Az olaszok sok mindent tudnak, speciel vezetni nem annyira (Fotó: Flickr/Uberto)
Olaszország nem feltétlenül csak a kézzel tésztát gyúró nagymamák, a leanderekkel keretezett utcácskák hazája, van bőven, amitől égnek áll a haj, kidülled a szem, és felmegy a pumpa Olaszmammánál is.
#1 Közlekedés
Autó nélkül elveszett ember vagy, amit az elején nekem nagyon nehéz volt megemészteni, otthon vígan elnégyeshatosoztam, soha nem éreztem szükségét annak, hogy legyen egy autó a fenekem alatt – ez Olaszországban elképzelhetetlen. A tömegközlekedés pocsék, a helyközi meg aztán végképp. (...)
Fentiekből következik, hogy mindenki vezet, minden félnótás az utakat járja, erről külön regényt lehetne írni, legyen elég, hogy az elején nem árt a sikkes indulás előtt benyomni egy adag Xanaxot is, mert rettenet idegesítően vezetnek, a KRESZ helyett pedig inkább a helyi szokásjog uralkodik.
Az olasz rémálom csimborasszója számomra a biciklis. Nem a városi bajuszos hipszterekre gondolok, hanem a biciklit komolyan vevő, tetőtől talpig Giro d’Italiába öltözött amatőrökre, akik imádják a csúcsforgalomban bolyba verődve akadályozni a forgalmat.
#2 Ügyintézés
Ha valaki panaszkodni mer a magyar hivatalnokokra, annak én magam tekerem ki a nyakát, ugyanis a magyar bürokrácia az olaszhoz képest egy kéjhömpöly. A hivatalnoknak semmi sem sürgős, semmi sem fontos, főleg a TE ügyed nem érdekli egy pillanatig sem. (...)
#3 A munka világa
Egy skandallum, egy botrány, európai ésszel fel nem fogható torzszülött. Majdhogynem elbocsáthatatlan alkalmazottak, 35 éves korig gyakornokként tengődő fiatalok, értelmetlen szakszervezetek, atipikus szerződések.
#4 A látszat a lényeg
Az olaszok nagy általánosságban sokkal többet adnak a külcsínre, mint a belbecsre. Elengedhetetlen a legutóbbi módi szerint öltözni, ezért aztán ha valami menő, akkor az egész ország abban jár. Ugyanilyen létfontosságú az is, hogy az ember zsebében a legújabb elektronikus ketyerék lapuljanak. BÁRMI ÁRON. (...)
#5 Az úgynevezett sorban állás
Az olasz gének alkalmatlanná teszik a helyieket civilizált sorban állásra, emiatt a legkisebb üzletben, sarki fűszeresnél is sorszámot kell húzni, és azzal várni a sorunkra, de még így is ügyeskednek, nyomulnak, cseleznek, könyökölnek, mert rettenetesen sietnek. Csak tudnám, hogy hova, amikor egyébként mindig minden marhára ráér. (...)
#6 Maffia
Nem kell feltétlenül lefejezett lovakra gondolni, kicsiben ugyanúgy jelen van. Az olaszok tökélyre fejlesztették a mutyit, mindenhol jelen van a kenőpénz, a kéz kezet mos, a kellemetlen dolgokról történő kollektív hallgatás, a protekció.”
Ha érdekelnek még további idegesítő dolgok, a teljes tízes listát itt találod.
Az ír ügyintézés abszurditása
Akinek szerencséje van, annak elég flottul megy az ügyintézés Írországban. Lipingék például ebbe a csoportba tartoznak, hiszen gyorsan meglett a bankszámla, a PPS-szám, a kártyák és a bankos PIN is. De nem mindenki ilyen szerencsés.
„A napokban voltam az AIB nevű bankban férjem ismerősével, ugyanis ő nem beszél teljesen kifogástalanul az itt elvárt nyelvek valamelyikén. Ő és férje szerettek volna közös számlát, a pasinak már van saját egy másik banknál.
Nekünk adja magát a kérdés, hogy miért nem a már meglévő számlára vezetik fel, mint tulajt, de itt ez nem járható út, egyéni számlából nem lesz közös, mert nem és kész. Jó.
Kiderült, hogy a közös számlához személyesen be kell menni mindenkinek, míg az egyénihez az azonosítás elvégezhető online.
Mivel a férj a nyitvatartási időben nem ért volna be, így azt javasolták, nyisson online egy egyéni számlát, majd ezután már anélkül nyithatnak joint accountot, hogy megjelenne, mivel már ellenőrzött ügyfél. Utána meg az egyénit szüntesse meg. Jó.
Ezzel nincs vége, ugyanis ott voltak az iratokkal kapcsolatos problémák. Nincs a nevükön közmű, hivatali levél sincs, így proof of address nem okés. De nem baj, mert ha online nyitják a számlát, úgy kiküldenek postán egy kódot, s ezzel igazolják a lakcímet. De ez csak online lehetséges.
Oké, akkor legyen online a csajnak is. De ott is van bibi. A bankfiókban megfelel az ő cseh személyije, de online csak az útlevél lenne jó, ami épp lejárt.
Tehát, összefoglalva: személyesen jó a személyi, de legyen a neveden az áram. Online nem kell, hogy a tulaj rád írassa a vonalas telefont, elég, ha megkapod postán a kódot, de akkor készülj útlevéllel.
Valamint: egyéni számlát nyithatsz anélkül is, hogy a lábad betennéd a bankba, de ha közöset akarsz, úgy ez nem opció. Kivéve, ha nyitsz egy egyénit online, majd úgy már elhiszik, hogy tényleg az vagy, aki...
A folyamat egy pontján megjegyeztem, hogy „oh, it's so complicated”, teljesen kedvesen, jólnevelten. A bankos asszonyság erre azonnal elkezdte védeni a mundér becsületét, hogy nem, ez nagyon egyszerű.
Mellesleg, ha ő akarna Csehországban bankolni, akkor ő is ennek lenne kitéve. Hát, biztos. Azért nem hittem volna, hogy ezzel a lelkébe gázolok. Óje.”
A teljes posztot ide kattintva olvashatjátok el.
Ételpazarlás Hollandiában
A világ szerencsésebb felén - így Hollandiában is - manapság az egyik probléma az ételpazarlás. Ami nem csak azért gond, mert szó szerint „kidobott pénz”, hanem egyre inkább fontos szempont a feleslegesen megtermelt élelmiszer környezetre gyakorolt hatása. A Hollandokk arról írt, hogyan próbálnak ez ellen harcolni Hollandiában.
„A számok nem hazudnak: fejenként 34,3 kilogramm élelmiszert dobunk ki évente Hollandiában. Ez akkor is borzalmas adat, ha a tendencia csökken, hiszen 3 évvel ezelőtt 7 kilóval több került a szemétbe.
Leggyakrabban természetesen a fogyaszthatósági határidő lejárta miatt dobunk ki valamit. Emellett sajnos az sem ritka, amikor az egyébként teljesen fogyasztható és finom zöldség vagy gyümölcs azért tűnik el a szemetesben, mert nem szép…
Az élelmiszer-pazarlás problémáját több szereplő igyekszik kezelni. A kormány például kampányok mellett az általa létrehozott és finanszírozott Voedings centrumon keresztül próbálja a helyes táplálkozással – ezen belül természetesen a pazarlással – kapcsolatos tudnivalókat és ismereteket terjeszteni.
A piaci szereplők is rámozdultak a témára: sorra tűnnek fel az okostelefonokra írt alkalmazások, illetve weboldalak, melyek a pazarlás visszaszorítását próbálják segíteni.
Az alkalmazások, köztük persze az egyik legismertebb, a Too Good To Go is a nap vége felé az éttermek, pékségek megmaradt, eladatlan ételeit kínálja – természetesen kedvezőbb áron – az éhes és pocsékolás ellen küzdeni akaró kedves vevőknek, vendégeknek.
A vásárlók és éttermek mellett persze a szupermarketek is kénytelenek élelmiszert kidobni, azonban ők hallgatva a korszellemre, a rendelkezésre álló technológiát felhasználva próbálják ezt a mennyiséget csökkenteni.
És persze az ebben lévő marketingértéket kihasználni. :) Akár a hagyományos módon, azaz amikor a lejárat közeli termékeket töredék áron kínálják -, akár mesterséges intelligenciát használva, a lejárati időtől függően folyamatosan és dinamikusan átárazva, intelligens „árcédulákat” használva.
Azért olyan is előfordul, amikor a vásárlók érzelmeire hatva úgy árulnak termékeket, hogy a csomagolás azt sugallja, hogy a „ha nem veszed meg, kidobnánk”.”
Ha érdekel, mit is tehetünk mi, egyéni szinten, olvasd el az eredeti bejegyzést!
A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.
Utolsó kommentek