Egészen érdekes felvetés a címben megfogalmazott, őszintén szólva annyira nem ismerem Belgiumot, hogy meg tudjam ítélni, de biztosan akad majd köztetek olyan, aki igen. Ráadásul hangulatokkal nehéz vitatkozni.

A megfigyelés a huisje, boompje, beestje szerzőjétől érkezett, aki Hollandiában él és egy tűzoltási szándékkal megszervezett vidám, családias „francia piknik” keretében tette.

„Az úticél Lille, a hozzánk legközelebb eső francia város, illetve annak falusi környezete. A történelmi Flamand grófság, melynek ugye azért része volt két belga tartomány is.

Fantasztikus élmény, hogy nem több mint 290 km-rel (3,5 óra autóval) távolabb tőlünk, túl ugyan két „országhatáron” mennyire más az éghajlat, a vidék, a természet.

Mennyire más érzéseket kelt életre, mennyire más gondolatokat ébreszt fel, akaratlanul is elterelve magára a figyelmet, hogy ne érezz kívüle mást, hogy elfedd a fájó gondolatokat.

A holland-belga határon mindjárt egy félpanziós ház, ami ugye azért félpanziós, mert már nincs teteje. Úgy tűnik, Belgium Nyugat-Európa Magyarországa. Tényleg nem lehet Hollandiához hasonlítani.

Az igénytelenebb fajta graffitikkel teletegelt szürke betonfalak mögött futó vonatok, Budapest-Zugló külsejű vasúti megállók, felújításra szoruló házak, kétsávos autópályák, 120-as sebességhatár.

Olyan érzés, mintha a holland megszokás után szúnyoghálón át néznéd a világot. Mintha a szürkeség köpenyével igyekezne elfedni a hiányosságot. Betonhangulat, szemét, s az érzés, hogy nem ismerik a kőműves fánglit. (...)

Nos nagy szerelmünk: Hollandia után elkapnak a múltunkból oly jól ismert ősz színei, ízei, az érzés. A magasabban szálló felhők látványa, a felhők fehérsége, a vidék, a szántások, a levegő és gyerekkorunk környezetének látványa és illata.

Fantasztikus élmény volt sétálni az almáskertben, mint gyerekkoromban az udvarunkban, ami tele volt az akkor divatos törpe almafákkal. Sétáltunk hatalmas platánfasor alatt, ami tényleg a sárgától a barnáig minden színben játszott. Felidézte a szegedi Széchenyi tér illatát.

A lehullott levelek zizegése, és mindenek ősz illata olyan „ahonnanjöttünk” távoli érzésével szállt meg. S azután egy hatalmas szomorúfűz, a balatoni nyár, aminek édes emlékét azóta sem képes feledtetni, kiradírozni senki és semmi. S egy öreg vadgesztenyefa, melynek termését hordtuk a zsebünkben mindhalálig.

Ezek afféle sosem fakuló érzéseink. Ezek a fák értelem szerint Hollandia azon részén, ahol lakunk, nincsenek. Mint ahogy dombok sincsenek, itt azonban egy kellemes dimbes-dombos vidék terül el, minden négyzetcentiméter földet szántóként hasznosítanak.

Mindenütt kukorica és répaföldek. A földeknek is illata van. Alig van felhő az égen, a nap melegebben süt, a levegő tisztábbnak tűnik, s a táj is kontrasztosabb. A mi mindig zöld, mindig esős mindig vizes ősz és tavasz nélküli Hollandiánk után tényleg egy nagy „de szép” sóhaj volt az egész utunk.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

Visszatérés a mókuskerékbe

Az elmúlt hetek digitális nomádsággal foglalkozó posztjai után most egy fordított történet következik, hiszen a Modern Wandering szerzője 7 év magánvállalkozás után döntött úgy, hogy visszatér (az ő szavaival) „a normális emberek” közé, és újra alkalmazott lesz.

(Fotó: pxhere.com)

„33 éves koromra jött el az az idő mire megvilágosodott, hogy merre és hogyan folytassam tovább az utamat. Megmondom őszintén, hogy 7 év „szabadság” után elég nehézkes visszaszállni a mókuskerékbe, de a célok elérése érdekében muszáj volt.

Tavaly ősszel az Upwork oldalon keresztül elkezdtem a szabadúszással foglalkozni, de még annyira új volt nekem a dolog, hogy csapongtam 2-3 hónapig, minden munkát elvállaltam, amiből csurrant-cseppent valami kis összeg.

Viszont a tisztánlátás, hogy merre is tovább, csak idén január végén jött egy régi ismerős / „kolléga”, szintén szabadúszó szövegíró segítségével. Ő volt az, aki elindított a szövegírás világában.

Neki köszönhetem, hogy megtanultam, hogyan kell egy igazán jó blogposztot megírni úgy, hogy meg is fizessék érte az embert. Viszont mire rájöttem arra, hogy mi is az a témakör, amelyben én szövegíró szeretnék lenni, az hetekbe telt.

Február végére körvonalazódott, hogy az állatokról szeretnék íni különböző oldalaknak, állatorvosoknak. Szépen felépítettem egy saját szabadúszó weboldalt, amelyen a portfóliómban megtalálható néhány általam irt cikk.

Viszont, ez a szabadúszás nem lesz teljes munkaidős állás egyik napról a másikra. Igy 7-8 hónap elteltével is még mindig csak részmunka időben csinálom, amit viszont nem bánok egyelőre.

Ugyanis már korábban is megfogalmazódott bennem a dolog, hogy nagyon szeretnék állatokkal foglalkozni, de nem volt lehetőségem elindulni az úton. De egy hónappal ezelőtt végre kinyíltak a kapuk előttem, igy végre eljött az ideje annak, hogy elkezdjek munkát keresni, magyarul vissza bekerülni a taposómalomba.

Persze a keresés előtt végig kellett gondolnom, hogy hogyan is állítsak össze egy jó önéletrajzot, hiszen nekem olyan még sohasem volt. Annak idején még a rendőrségen Magyarországon nem volt rá szükségem, és itt kint az elmúlt 7 év alatt sem, mivel takarításból, személyi asszisztenskedésből és babysittingelésből éltem.

Így hát az első pár napomat azzal töltöttem, hogy hogyan is fogalmazzam meg úgy a szakképzettségemet, hogy az kapós legyen a munkaadók körében. Mivel tudtam, hogy állatorvosi rendelőbe vagy állatkereskedésbe szeretnék elhelyezkedni, igy egyértelmű volt ügyfélszolgálati tapasztalat. (...)

Általában a cégek saját oldalán a career fül alatt, a LinkedIn, Indeed és ZipRecruiter oldalakon jelentkeztem célirányosan. Nagyon meglepődtem, hogy milyen sok visszajelzést kaptam, sőt sokkal több interjúra behívtak, mint az valaha is elképzeltem.

Sajnos állatorvos mellé még a recepcióra sem vettek fel egyelőre, mert oda olyan embereket keresnek, akiknek már legalább 2-3 éves állatorvosi rendelőben lévő tapasztalatuk van.

Viszont az USA egyik vezető állatkereskedése, a Petco behívott interjúra, és 3 nappal később jött is a telefon, hogy már másnap kezdhetek. Annyira örültem, mint majom a farkának, hiszen ez az a munkahely, amely tökéletes ugródeszkának a jövőt illetően.

Itt mindenféle állat van a hüllőktől kezdve, a kisállatokon keresztül a halakon át egészen a madarakig. Van kutyafodrász, valamint minden hétvégén örökbefogadás és állatorvosi szolgáltatás is.”

A teljes posztot itt találjátok, olvassátok el!

Elmúltnégyév

Négy év nem kevés idő, különösen akkor nem, ha az ember határátkelőként tekint vissza a kezdetekre. Mint a Luxemburgban élő Vera, aki saját bevallása szerint anno nem sokat tudott arról, hogy hova is tart, de már akkor, vakon, nagyon határozottan tovább akart maradni, mint ameddig a gyakornoksága öt hónapja szólt. Ami ugye ezek szerint sikerült is neki.

„Négy éve ezen a napon, nagyjából ebben a napszakban épp agyérgörcsöt készültem kapni, mivel nem találtam a frissen kiváltott EU-s egészségbiztosítási kártyámat.

Már minden készen állt a Luxemburgba költözéshez, de az a kis kártya csak nem akart meglenni. Szerencsére másnap reggel sikerült újat csináltatnom még a repülő indulása előtt, szó szerint az utolsó pillanatban. (...)

Az elmúlt négy évben voltak elég mély hullámvölgyeim, amikor nagyon honvágyam volt és komolyan fontolgattam a hazaköltözést, bármi áron, de aztán ezek, néha külső segítséggel, elmúltak. Most már talán több mint egy éve nem is volt ilyen epizód.

Nehéz 1000 km-re élni a családtól, barátoktól, de egyáltalán nem lehetetlen. A legtöbb távollevő szerettemmel gyakorlatilag permanens online kapcsolatban vagyok, és nyilván nem ugyanolyan, mint személyesen, de át lehet állni rá, hogy ez a normális.

Ajándék, ha élőben is tudunk találkozni. (És ugye állítólag október végétől lesz közvetlen Budapest-Luxembourg repülő... #hiszemhalátom)

Négy évvel később ezen a napon (azaz ma :D) épp egy kórusos eseményt szervezek, és közben a jövőheti tanszéki értekezlet napirendje jár a fejemben, meg a tegnapi németóra, meg hogy holnap hova kirándulunk. Zajlik az élet, béke van, két év múlva, ha akarok, lehetek luxemburgi állampolgár.”

A teljes írást itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.