Vajon mi késztet egy 23 éves fiatalembert arra, hogy Budapestre költözzön és utána meg is telepedjen a magyar fővárosban? Milyennek látta a 90-es évek közepén és később a budapesti életet?

Jó negyedszázaddal ezelőtt, a szocializmus bukását követően sok nyugati nagyvállalat érezte úgy, hogy finoman szólva lenne keresnivalója a régióban.

A multik megtelepedésével jöttek a külföldi munkavállalók is, akik persze szomjazták a hazai ízeket és társaságot. Így jelentek meg az első pubok a régióban, Prágában, Varsóban – és persze Budapesten is.

Ennek a folyamatnak az egyik emblematikus budapesti helye a Becketts pub lett, amit az ír Declan O’Callaghan nyitott.

„1995 újév napján érkeztem meg Budapestre. Fagyos hideg volt, mindenhol hó, de az emberek azt mondták: tarts ki nyárig, olyankor nagyszerű az idő” - mesélte az Irish Timesnak.

„Így hát kitartottam, majd a három hónapos próbaidőből hat hónap lett, a félévből három év – most pedig már közel 25 éve élek a magyar fővárosban” - tette hozzá Declan O’Callaghan.

A férfi Dublin egyik déli negyedében nőtt fel, bárokban és hotelekben dolgozott Killiney-ben és Mounttownban, mielőtt munkaadói felajánlották volna az akkor 23 éves fiatalembernek, hogy menjen dolgozni a közös tulajdonukban álló, nemrég nyílt Beckettsbe.

„Budapest sokkolt”

„Fogalmam sem volt, mire számítsak, amikor megérkeztem, sokkolt Budapest. Az iskolában nem sokat tanítottak arról, milyen az élet a Vasfüggöny mögött, azt hittük, nincsenek ételek az üzletekben és buszok az utakon” - emlékezett vissza.

„Aztán amikor megérkeztem, istenem! Láttam, hogy a tömegközlekedés az egyik legjobb a világon, az épületek pedig egyszerűen csodálatosak. A berlini fal 1989-es leomlása után alig öt évvel mindent lehetett kapni… a kapitalizmus hatalmas erővel csapott le” - mondta Declan O’Callaghan.

Persze bőven akadtak nehéz pillanatok, már csak azért is, mert először élt egyedül külföldön (23 évesen, ugye), hiányoztak neki a szülei és a testvérei, de a 90-es évek Budapestjének atmoszférája és a lehetőségek gyorsan elcsábították.

„A város tényleg vissza akart kerülni a térképre a „kelet Párizsaként” és úgy éreztük, ennek mi is a részesei vagyunk. Kiváltságos helyzetben voltunk, mert mindenki nálunk ivott. Minden multinak megvolt a maga külföldiekből álló stábja, akik magyar viszonyokhoz képest elképesztő összeget kerestek – és mi voltunk az otthonuk Budapesten” - mesélte Declan.

Márpedig ezek a külföldiek minden nap munka után egyenesen nekiindultak a városnak, mert nekik annyira olcsó volt minden. „Csak dobálták a pénzt a kasszánál, úgy éltek, mint a királyok” - emlékezett vissza az ír férfi, aki 1997-ben vette át a hely működtetését.

„A pubban élve láttunk embereket felnőni, elveszíteni mindent, megházasodni, gyereket vállalni, elválni… Fantasztikus napok és fantasztikus alakok voltak” - nosztalgiázott Declan.

Amit a szervezett bűnözés nem ért el, elérte a hatalom

Persze azért magyar szemmel nézve az 1990-es évek Budapestje ennél kicsit kevésbé volt ragyogó. A lap is megjegyzi, hogy akkoriban (is) virágzott a korrupció és az egész régióban erősen jelen volt a szervezett bűnözés.

Declan O’Callaghan ennek ellenére állítja, őket sosem keresték meg, soha nem fizettek védelmi pénzt, amire érdekes magyarázattal állt elő: „Alighanem az játszhatott közre, hogy a világnak ezen a részén akkoriban azt hitték, hogy ha ír pubod van, akkor az minden bizonnyal az IRA tulajdona. Ez nekünk kapóra jött, így hagytuk, hadd higgyék.”

Amit a szervezett bűnözés nem tudott elintézni, elintézte a kerületi önkrományzat, amely 2014-ben kitúrta a helyéről a Becketts-t – nyilván valakinek megtetszett a Parlament és a banknegyed közelségében, a Bajcsy-Zsilinszky út és az Alkotmány utca sarkán álló hely.

(A történetről például itt olvashattok részletesebben, ez pedig egy videó ugyanebben a témában. Declan O’Callaghan akkor a következőket nyilatkozta: „Mikor rájöttünk, hogy mi a helyzet, akkor szóltam az ír tulajdonosoknak. Nem is értették, hogyan történhet ilyen, hogy 20 éve tisztességesen működtetünk egy üzletet valahol, és akkor kiraknak belőle. Pedig mi rendesen fizettünk, semmi rosszat nem tettünk. Én sem értem, hogyan történhet ilyen. Mit üzen ez annak, aki Magyarországon akar befektetni? Kinek lesz jó, ha üresen áll majd a hely?”)

Nem csoda, hogy Declan úgy érezte, nem terem neki több babér a budapesti vendéglátásban, ám mivel akkor már magyar felesége és két gyermeke volt, nem tehette meg, hogy munka nélkül maradjon.

Több munkával is kacérkodott, még a nemzetközi kamionos igazolványt is kiváltotta – a múlt és a hely mégsem engedte el: „Úgy éreztem, tartozom annyival, hogy megpróbáljam újraindítani a helyet. Budapesten sétálva is sokan jöttek oda hozzám azzal, hogy mikor nyitunk újra, így nem adtam fel.”

Így aztán egy év idegőrlő munkanélküliség után magyar társával megnyitották az új Becketts-t a Liszt Ferenc téren.

„Kemény év volt, de komolyan soha nem merült fel bennem, hogy visszatérjek Írországba. Itt van a családom, ha pedig Budapest egyszer megfogott, nem ereszt. Nem túl drága város és csodálatos életet lehet itt élni.

Nem csak a vibráló partihangulat és a lezajlott változások miatt szerettem a városba, hanem azért is, mert megengedhetem magamnak, hogy színházba és operába járjak, annyira olcsó. Mindig úgy éreztem, hogy itt többet tehetek, mint otthon; hogy itt sokkal könnyedebb és lassabb az élet” - mesélte Declan.

(Fotó: pexels.com/Nagy Niki)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.