A kérdést sokan felteszik maguknak és nyilván sokféle választ adnak rá. Zuzzer például egy meglehetősen alapos felsorolást készített, amivel nyilván lehet vitatkozni, de az biztos, hogy gondolkodni a témán mindenképpen érdemes.

Szerinted mi történne, ha hazaköltöznének a magyar határátkelők? Min kellene és hogyan változtatni? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

(Fotó pixabay.com BeWater1706)

Akadnak olyan hírek az ember életében, amelyek a szokottnál is érzékenyebben érintik. Így van ezzel Zuzzer is, akit ezek arra serkentettek, hogy összeszedje, milyennek is szeretné látni Magyarországot. 

„Sokszor volt már téma, hogy melyik ország milyen, miért jobb / rosszabb mint Magyarország. Olyan is, hogy mit vinnénk magunkkal innen-onnan, ha hazaköltöznénk. Most meg lesz egy olyan, hogy én milyen országot szeretnék nektek, mert szerintem én már itt ragadtam Normáliában.

Milyen Magyarországot szeretnék?

Íme az én távolról sem teljes listám, még véletlenül se fontossági sorrendben.

Ahol:

- nem dobják ki a kis fecskéket a főtérre, mert egy nyomorult ablak, vagy ablakok installációjánál útban vannak.
- nem teszik oda a kutyákat, macskákat, madarakat az állatvédők telepei elé, mondván "mostmá szenvedjetek velük ti!".
- nem kell fideSS rajongónak lenni ahhoz, hogy normális munkát akasszon az ember.
- simán lehet politikáról beszélgetni rokonokkal, ismerősökkel anélkül, hogy kényszeredetten mosolygunk és kegyetlenül óvatosak vagyunk, hogy még véletlenül se derüljön ki a véleményünk.
- nem számít a privát életemben elkövetett fércbukos, egyéb megnyilvánulásom, véleményem, politikai irányultságom abban, hogy milyen munkakört tölthetek be.
nincs uram-bátyámkodás.
- senki se akar semmit okosba megoldani.
- fizetek a jó színvonalú, számlázott szolgáltatásokért.
- az egészségügyben embernek kezelnek a jól fizetett orvosok és ápolók, én pedig cserébe nem hiszem azt, hogy mindez tőlem, a járulékomtól, pénzügyi hozzájárulásomtól független dolog
- az üzletek döntő többségében udvariasak az eladók.
- az emberek általában egy alap udvariassági szintről indítanak és köszönnek egymásnak.
- nem döglik meg a szomszéd tehene is.
- a lopás lopás, politikai pártállástól, oldaltól, logótól függetlenül.
- leszarják az elmútnyócévet, ha egy bűnügy megítéléséről van szó.
- az én politikai platformomon álló embert is szarházi tolvajnak hívják, ha lop.
- a 21. században nem számít, hogy mi volt 1988-ban az ország politikai rendszere.
- nem számít mai döntésben, hogy kommunisták ültek a nyakunkon 1989-ig.
- az ügyészség pártállástól, vagyontól, ki kinek a fiától, vejétől abszolút függetlenül rohassza rá a lakatot a korrupt, tolvaj politikusokra, emberekre.
- a sok milliárdos simlit elkövető köcsögöket ugyanaz a bíróság, ugyanazon törvények alapján ítéli meg, mint Jóska bolti lopását.
- senki se eszik fényt, iszik kerozint, saját pisijét, nem eszik placentát és az orvossal vizsgáltatja magát nem Mari nénjével, aki mint tudjuk látó, minden kedd délután 5 és 8 között, alkalmanként tízezerért.
- a tudomány téziseit oktatját és nem akarják Petőfit minduntalan megtalálni Levédiában közvetlenül a Szíriuszról származó magyarság ősapjának sírja mellett.
- a marhaság, az marhaság, bármilyen öreg legyen, aki mondja.
- a kor az egy állapot és nem érdem.
- minden diáknak, vagyoni helyzettől függetlenül joga van a legmodernebb oktatáshoz.
- a mára tanítják a gyerekeket és nem arra, hogy Viktátort biztosan be tudják azonosítani a nemzeti konzultációhoz mellékelt brossúrában lévő fotón, vagy hogy az ősmagyar zászló előtt sírva leboruljanak.
- a magyarságom ténykérdés és nem érdem.
- nem kell ismernem valakinek a valakijét, ha valami probléma van a családomban.
- nem meghalni járnak az emberek, embertelen viszonyok közé az ún. "kórházakba".
- fejlesztik az infrastruktúrát, amibe a sport is beletartozhat, de sormintában. Egy stadion, egy kórház, egy jégpálya, egy iskola, egy kórház, egy sportcsarnok....
- az állam szigorúan el van választva a vallástól. Államelnök, miniszterelnök vallása, vallásossága magánügy, a kutyát nem érdekli és nem érdem.
- az egyház a hívőkért van és nem a politikáért és az onnan esetlegesen leeső koncért.
- az egyház eltartja magát; egyházi adó a vallásosoknak, ne az állam perkáljon a nem vallásosok adójából.
- a templomban nem politizálnak, hanem úgy viselkednek, ahogy prédikálják.
- a tény, hogy vallásos vagyok, vagy nem, nem jelent az égvilágon semmit; se előnye, se hátránya nincs.
- nincs kila krumpli egy szavazatért."

Ha a teljes listára is kíváncsi vagy, olvasd el az eredeti bejegyzést!

„Gyakran érzem magam mostanában kakukktojásnak”

Talán nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, a hazaköltözött határátkelők közül nem kevesen érezhetik azt, amit Zsófi, akiben a kakukktojás érzése akkor tört fel még inkább, amikor elmentek nyaralni gyermekei francia nagyszüleihez Nantes-ba.

„Most bizonyosodott be számomra, hogy annak ellenére, hogy a franciák udvariasságát, eleganciáját, lazaságát és kulináris kiválóságát számomra semmi sem múlja felül, nekem Magyarországon kell most élnem, legalábbis egy ideig biztosan.

Úgy érzem, hogy a helyemen vagyok Budapesten, innen pedig óriási örömmel kalandozok mindenfelé, de leginkább Franciaországba megyek szívesen, mert egy kicsit már ott is otthon vagyok.

Ez az érzés annyira kitágította a világomat, boldoggá és magabiztossá tett, hogy azon magam is meglepődtem.

Nagyon is érdemes tehát külföldön élni egy kicsit, ott magunkba szívni minden jót, megkűzdeni a nehézségekkel, majd hazahozni a jó ötleteket és a magabiztosságot, amellyel majd az itthoni kihívásokat is könnyebben megoldjuk.

Vigyázat! Aki viszont többször is, vagy igazán hosszú időre a határainkon túl teszi le a batyuját, az annyira nyitottá, nem ítélkezővé, pozitívvá, problémamegoldó hozzáállásúvá és barátságossá válhat, hogy Magyarországon könnyen kilóghat utána a sorból.

Én gyakran érzem magam mostanában kakukktojásnak, de kezdem megszokni. Az a gond, hogy Magyarországon is a külföldön látott, jó megoldásokat keresem, és számos helyzetben elégedetlenkedek, vagy csak meresztem a szemeimet, mert tudom, hogy máshogy is lehetne!

Szebben, jobban, vidámabban, logikusabban, könnyebben. Ez bizonyos helyzetekben nyilvánvalóan pénz kérdése is, amelyben Magyarország nem bővelkedik annyira, mint nyugat-európai barátaink, de nem minden esetben csak a pénz segíthet.

Mit csináltam Nantes-ban? Igazából semmi különöset, csupán azt, amit az emberek itthon is csinálnak. Bandáztunk gyerekes barátokkal, ebédeltem a barátnőimmel, após-anyós házában pihentem és beszélgettem velük, elmentem kicsit shoppingolni, játszótereztünk Korinával és Félixszel és megnéztem, hogy milyen újdonságok vannak anyósoméknál a kerületben.

Nem egy izgalombomba, de nekem per pillanat ez volt a legjobb vakációm. Igaz, hogy két napig szó szerint nem lehetett kitenni a lábunkat a házból a kánikula miatt, de még ez sem tudta igazán elrontani a jókedvemet.

Szerintem sok kisbabás anyukának olyan nyaralás az álma, ahol van bentlakásos bébiszitter és nem kell sem bevásárolni sem főzni. Nekem ez most megadatott, és mondhatom, hogy jól kialudtam magamat végre!

Tiszteletünket tettük Korina régi ovijában is, ugyanis pont az ottlétünk alatt volt a tanévvégi műsor és buli a gyerekeknek. Direkt nem hívom évzárónak, mert ennek semmi köze nincs ahhoz, ami a mi fejünkben évzáró címen megjelenik.

Szívet melengető érzés volt újra ott lenni, és találkozni a régi ovis társakkal és szülőkkel. Arról nem is beszélve, hogy Korina legjobb barátnőjének csoportos fellépését is láthattuk.

Ebben a francia állami oviban ilyenkor minden csoport készül egy produkcióval, ami vagy tánc, vagy valamilyen vidám koreográfia vagy egy kis vicces, jelmezes jelenet. Ezt követően pedig egészen délután négyig buli van a gyerekeknek és a szülőknek az ovi területén.

Arcfestés, ugrálóvár, kisebb ügyességi játékok, sütivásár, használt könyvvásár, zenés éneklés és szabad játék ameddig a picik bírják szusszal. A szülőkről sem feledkeznek meg, számunkra is van bor, kávé és mindig van kétféle egyszerű harapnivaló (hot-dog, quiche).

A bejáratnál lehet megvenni a jegyeket egy jelképes összegért, és mindent egy vagy két jeggyel lehet megvásárolni vagy igénybe venni. A befolyt pénz az óvodáé lesz végül.

Sok szervezést igényel ez a buli, de a szülői munkaközösség csinál mindent, az élményfeladatoknál is önkéntes szülők vállalják a munkát, és az eladni való sütiket is a szülők készítik otthon.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

Ökonyaralás Horvátországban

A klímaváltozás hatásait érezve nem csoda, ha egyre többen vannak, akik próbálnak minél inkább környezetbarát megoldásokat keresni. Közéjük tartozik a Végtelen… talán szerzője is, aki Horvátországban a kellemessel kötötte össze a hasznost.

„Az egyik kedvenc gyerekkori időtöltésem a háztervezés volt, szóval már régóta foglalkoztat az építészet és most a klímakrízissel pedig előrébb ugrottak az érdeklődésemben a fenntartható és természetközeli megoldások. (...)

Ezért is örültem annyira annak, mikor rátaláltam Sabine öko házépítő workshopjára Horvátországban.

Közel is van, nyáron is van, vonattal is oda lehet menni és ráadásul az egész igencsak sokkal olcsóbb volt, mint amiket korábban láttam, ráadásul nem is arról volt szó, hogy menjek el sátorozni teljesen nomád körülmények közé Bulgáriába húsz vadidegennel, hogy két héten át vessem a vályogot.

Egy igazi kurzus volt, ahol mindenféle módszerekre megtanítottak, betekintést adtak abba, hogy melyik építészeti alapanyag fenntarthatóbb a másiknál, hogyan érdemes megtervezni egy vízvisszaforgatós rendszert és mennyi energia is jön ki két napelemből.

A workshop kb. 500 euróba kerül, amelyben egy hét tanulás, lakhatás és teljes ellátás van benne egy horvát szigeten, Bracban, ahová egyébként nem is bonyolult az eljutás és megoldható környezetbarát módon is, vonattal. Ebben az árban egyébként a legdrágább szállásmód van benne, a szafari sátor, ami tényleg tök jó volt, az összes egyéb lehetőség közül magasan kiemelkedett.

Nos, Sabine egy ötvenes német építész, aki tíz éve vett egy darab (13 ezer nm) földet ezen a csöpp horvát szigeten, és elkezdett rajta permakultúrás gazdálkodást, önkéntes-bizniszt és mindenféle workshopokat tartani, meg befogadni.

A hely maga igazán nomád, szóval ne számítson luxusra a „glamping” szót olvasó sem. Van ugyan egy irtó menő baromi nagy „dome”, ami egy kupolaszerű épület, de ez egy amolyan találkozóhely, előadóterem, jógaterem funkciót lát el.

Máskülönben a hely maga áll egy nyitott konyhából, egy nagyon mini szalmabála házból, ahol Sabine lakik, kerti kinti zuhanyzókból és komposzt vécékből (amik iránt még mindig csodálattal adózom), egy szafari sátorból (ahol mi laktunk) és egy hagyományos sátorból és kábé ennyi.

Idővel rájöttem, hogy a kert nem csak az összevissza egymásra esett kövekből áll, hanem vannak utak kialakítva és Sabine szamara kifejezetten nagy munkát végez azzal, hogy mindenhol lelegeli a füvet az olivafák között.

Szóval milyen élmények, tanulságok születtek meg bennem ezen meghatározó hét alatt?

A gazdálkodás irdatlan durva meló. Igazán luxusban élünk mi, városi emberek és valójában nagyon el vagyunk kényeztetve nem csak azért mert ha fáznánk bekapcsoljuk a fűtést, ha melegünk van, a légkondit, ha kávét akarunk, megnyomunk egy gombot a kávéfőzőn, hanem azért is, mert ezen csodákat nem kell értenünk, sőt, valójában semmi máshoz nem kell értenünk, csak a saját szakmánkhoz és az összes többihez majd kihívunk egy szerelőt.

Nos, ez szerintem óriási para, ami azóta kezdett el nagyban nyomasztani, amióta közel érzem a világvégét és nagy a munkaerőhiány (azaz nem találok egy vízvezetékszerelőt sem), merthogy azóta rájöttem, hogy ha bármi gond lenne a világ ilyenmód fenntarthatóságával, akkor bizony én lennék az első ember, aki kihalna, mert még azt sem tudom, hogyan kell egy szöget a fába verni.

Szóval ez is vezetett oda, hogy egész gyerekkorom és felnőtt női életem során a környezetem által folyamatosan bizonygatott hozzá-nem-értésemmel kívánok leszámolni és valamiféle módon hasonlatossá válni azzal az ötvenes német amazonnal, aki képes volt ebből a kősivatagból némiképp élhető világot alkotni. Legalábbis némiképp, legalább annyira, hogy tudjam melyik végén kell a kalapácsot megfogni. (...)

A kurzus önmagában nagyon érdekes volt, német precizitással reggel 8:30-től 12:30-ig elméletet tanultunk egy félórás szünettel, aztán Sabine-val együtt megfőztünk, ebédeltünk és a délutánt a strandon töltöttem a fiúkkal, akik már reggel lementek a faluba.

Este hattól volt egy 1,5-2 órás gyakorlati óra, amikor főfalat építettünk, szalmabála falat építettünk és gerendákat raktunk le egy házalapnak.

Tanulás szempontjából nagyon hasznos volt, bár nyilvánvalóan nem fogok holnap egyedül házat építeni, mégis kaptam némi gondolkodni valót, hogy milyet is tervezzek magunknak, támpontokat, hogyha valakivel valaha bármit is építtetnék, nagy betekintést abba, hogy mennyire durván környezetkárosítóak a mostani építkezési módok, miközben milyen menő városi fenntarthatósági építési projektek, szuperokos házak is vannak már.”

A teljes írást képekkel itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.