Mihez kezdjen egy ír határátkelő a magyar fővárosban? Sok mindent csinálhat, taníthat például angolt – vagy nyithat egy ír pubot, mint azt tette Charles Griffin, aki több mint egy évtizede él a magyar fővárosban. Vajon mi hozta Magyarországra és milyennek látja?

Neked mit jelent a magyarság? Hogyan viszonyulsz Magyarországhoz, miként gondolsz rá, amikor külföldön vagy és milyennek látod, amikor hazalátogatsz? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

Charles Griffin

Az ír férfi nem a semmiből vágott bele éppen a vendéglátásba, korábban már egyetemistaként dolgozott bárokban Carlowban (ahol egyébként francia nyelvet és üzletvitelt tanult).

Az egyetem után Corkban dolgozott egy ideig, majd Bandon városában nyitott saját pubot. Mint az Irish Timesnak mesélte, jó tapasztalat volt, nagyon keményen dolgoztak és mivel a bandoniak nem vetik meg az alkoholt, jó volt a hangulat a pubban, ráadásul mivel fiatalok voltak, sok embert vonzottak a helyre. 

Ezután újabb bárt nyitottak Clonakilty-ben és egészen 2005-ig így teltek a hétköznapok, mígnem egyszer csak elege lett. Dublinba egy fitnessz tanfolyam hívta, Budapestre pedig egy kiruccanás során került. 

Nyaralásból költözés 

„Egy barátom élt itt és meghívott nyárra. Csak lógtam a városban és igazán tetszett. Következő évben összepakoltam, végül 2008-ban végleg ideköltöztem” – mesélte. 

„Az első évben egy ingatlanos céget indítottam, lakásokat újítottunk fel, ilyesmi. Aztán amikor lett egy kis időm és körülnéztem, úgy éreztem, lenne piaci rés egy ír pub számára” – emlékezett vissza az ötlet megszületésére.

„Akkoriban csak egy ír és egy skót pub volt a városban, ezek elég jól mentek. Úgy gondoltam, lenne hely egy elsősorban az ételekre és a zenére koncentráló, kicsit idősebb ügyfélkört megcélzó ír helynek” – tette hozzá Charles Griffin. 

Az első évek 

A pub nyitása utáni első időben a közönség nagy részét a sport kapcsán és az expat közösségben megismert barátok, ismerősök adták. 

„Őszintén szólva az első három évben bárhogy elsülhetett volna a dolog. Voltam én, Zoller Elvira, aki ma is velem dolgozik és Elek, a szakács – nagyjából így hárman indultunk és talán még két-három kisegítővel. Kemény kezdeti időszak volt” – mesélte. 

Az első években emellett elsősorban a Budapesten tanuló ír egyetemistákra építettek: „Nyitás után ők adták a törzsközönség jó részét és persze az őket meglátogató családtagok, rokonok, barátok. A turizmus akkor még nem pörgött ennyire.” 

Az áttörés a harmadik évben történt meg, ekkor lett nullszaldós a pub, ami ma a turizmusnak hála elég jól megy. „Egyre ismertebbek lettünk a sportközvetítéseknek és a hétvégi élő zenének, no és persze az ételkínálatnak köszönhetően.” 

Külföldiként az élet Budapesten 

Charles Griffin szerint a vállalkozásindítással nem volt gond, még úgy sem, hogy magyarul igen keveset beszélt. Ami Budapestet illeti, jó véleménnyel van a városról. 

„Nagyon biztonságos hely. Amikor itt van az ember, az az érzése, hogy talán nincsenek jelen a progresszív társadalmakra jellemző hatások, de nincs látható jele a bűnözésnek vagy a kábítószerfogyasztásnak sem. Nagyon biztonságos város éjszaka is” – vélekedett. 

„Budapesttel kapcsolatban az a furcsa, hogy a magyart a világ egyik legnehezebb nyelvének tartják. Én 10 év után sem beszélek túl jól. Sok többnyelvű ember él itt. Nagyon művelt emberek vannak Magyarországon” – tette hozzá udvariasan. 

Charles Griffin megemlítette még a 27 százalékos áfát és hogy mindenre adót kell fizetni, az ingatlanbérlésre is, ugyanakkor a rezsi általában alacsonyabb, mint Írországban. 

A magyar főváros vonzerejét szerinte nem az olcsóság adja, hanem az, hogy az ember megengedhet magának egy egészséges életmódot. 

„Először az időjárás vonzott ide. Jóformán egész évben nagyszerű. Igazi szabadtéri város, az emberek aktívak, rengeteg dolgot lehet csinálni. Az élet olcsó. Az elmúlt években felmentek a bérek, elsősorban a sok turista miatt, amire az Airbnb-nek is nagy hatása volt” – mondta. 

Az ír pubtulajdonos szerint a budapesti lakásbérleti díjak alacsonyak, azaz ír szemmel nézve a lakásbérlés nem drága, a heti bevásárlás sem vágja földhöz az embert és az éttermi étkezést is sokan megengedhetik maguknak. Nem beszélve arról, hogy a helyi sör is még csak 2 euró… 

(Fotó: Charles Griffin)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.