Az újrakezdés a legtöbb ember életének elkerülhetetlen része, különösen igaz ez a határátkelőkre. Ha úgy vesszük, az újrakezdés egyfajta rombolás utáni újjáépülés, amelyet mindenki máshogy él meg.

Mi a 10 legidegesítőbb dolog abban az országban, ahol élsz? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

Az újrakezdés voltaképpen azt jelenti, hogy előtte ott valamit elhagytunk, részese voltunk egy nagy változásnak, amelyet vagy mi okoztunk, vagy csak megtörtént – írta az asUchange, ráadásul ismét saját példa alapján.

„Körülbelül tíz évvel ezelőtt megismertem egy magyar anyukát, akiknél vigyáztam néha a kisbabára. Akkoriban költöztem a fővárosba.  Elmesélte, hogy milyen nehéz volt neki új életet kezdeni, amikor vidékről a fővárosba költözött. 

Elmondta, hogy kapott a szüleitől egy üres lakást, és mivel tudja, milyen érzés új életet kezdeni egy bútorok nélküli lakásban, így szívesen nekem ad pár bútort, hiszen ők a férjével pont ezek lecserélését tervezik. 

Bár gyönyörűek voltak a bútorok, közel sem jártam egy saját lakáshoz. Ő pedig egyáltalán nem gondolta magát szerencsésnek, sőt, kudarcnak élte meg azt, hogy CSAK egy bútorozatlan lakást vettek neki a szülei. 

Minden hozzáállás kérdése, és nem csak úgy mondják, valóban így van. Mindenkinek más az újrakezdés, hiszen mindenki mást visz magával egy új élethelyzetbe. 

Sokszor újrakezdtem az életben (sokszor más országban), és eddig mindig valahogy könnyebb volt. Egy év utazás után ismét belevetettem magamat a multik világába, hogy a kalandvágyó személyiségemet össze tudjam egyeztetni a karrierista természetemmel. 

Az elhatározás 

Körülbelül egy évvel ezelőtt tettem meg Észak-Dél-Vietnám útvonalát a hátizsákommal, és hosszú távú tervek nélkül, de annál boldogabban sodródtam az árral. 

Apró élményekben találtam meg a sikereimet, miközben egyre több fantasztikus emberrel ismerkedtem meg az úton egyre több csodálatos kalandot átélve. Az egyik élményem volt a cica-szitterkedés, amelynek köszönhetően kétszer – összesen 4 hetet – lakhattam egy modern háromszobás, medencés lakásban Ho Chi Minh városban. 

A tulajdonosokkal megegyeztünk, hogy június közepétől 7 héten keresztül megint vigyázok a kis Sylvie cicára. Az eredeti terv szerint tehát májusban itthon lettem volna Európában, aztán pedig repültem volna vissza Vietnámba. 

Aztán jött a kérdés a fejemben: minek? Az angol tanítást akkor élveztem a legjobban, amikor önkéntesként csináltam, a helyettesítések stresszesek voltak, és nem tudtam magamat hosszú távon ebben a pozícióban elképzelni. 

Szükségem volt egy kis állandóságra, változásra, megszólalt a belső hang: itt az ideje egy kicsit hazamenni. 

A tervezés – az első lépés 

A tervezés párhuzamosan zajlott a kivitelezéssel. Először is le kellett mondanom a cica-szitterkedést, aztán haza kellett repülnöm Európába. A Vipassana meditációs tréning után április utolsó napján fájó szívvel elhagytam Indiát. 

Az Etiópiai légitársasággal repültem Bécsbe mindösszesen 91 ezer forintért, ebbe beletartozott egy 10 órás layover Addisz-Abeba repterén. 

A repjegyek nézegetve Budapestre a legolcsóbb jegy 160 ezer körül mozgott, így megnéztem Mumbai-ból hová lehet repülni a legolcsóbban szinte bárhová Európába, ahonnan már egy busszal, vonattal is hazajutok. Így kerültem Etiópiába. 

Addisz-Abeba repterén láttam egy félretolt kiégett repülőt – kereshetnének egy új marketingest -, aztán háromszor körbejártam az egészet (nem volt túl nagy), hogy találjak egy működő konnektort. (...) 

Éjfél után indult a repülőm Bécsbe, addigra már nagyon fáradt voltam, így életemben először megtörtént, hogy felszállás előtt elaludtam a repülőgépen. (...) 

15 eurórért utaztam Bécs-Szeged vonalon Flixbus-szal, és volt elég időm, hogy az Etióp főváros élményét halvány emlékké alakítsam – vagy legalábbis, hogy megpróbáljam. 

Az átmenet 

Ne felejtsük el, hogy az újrakezdés elején mindig van néhány hét átmenet. Ez az időszak lehet a legnehezebb a kivitelezésben, de mindig arra kell gondolni, hogy milyen jó lesz majd utána, amikor már belerázódtunk az új élethelyzetbe. (...) 

Nálam ez azzal kezdődött, hogy néhány hetet a családommal töltöttem, elláttam őket apró ajándékokkal – indiai édességekkel Guru Kripa boltjából, hűtómágnesekkel azokból az országokból, ahol jártam –, elmentünk színházba, mert bármilyen nehéz élethelyzetben legyen is az ember, a kikapcsolódás, a szórakozás fontos! (...) 

A kidolgozás 

Mindenkinek mást jelenthet a kidolgozás, az én esetben először is munkát kellett találnom. Frissítettem a Linkedin profilomat, beleírtam az önkénteskedést az önéletrajzomba, majd elkezdtem munkákra jelentkezni. Néhány telefonhívás után pedig már el is kezdődtek a komolyabb interjúk, majd május 27-én megkaptam az első ajánlatot Prágából június 1-i kezdéssel. Nem hezitáltam, elfogadtam, költöztem. (...) 

A jelen (a jövő gyermeke) 

Nem terveztem konkrétan Prágába visszatérni, így alakult. Tudom, érzem, hogy van itt még tennivalóm, és ezért jöttem vissza. Találtam egy munkát, négy hét után már egy lakást is, a barátaim pedig már itt voltak. 

Így is nehéz volt az újrakezdés, de tudtam, hogy csak az első pár hét lesz ilyen, hiszen lassan visszarázódok. Nehéz visszaülni az irodai székbe egy év utazás után, de érzem a változást. 

A meditáció és az ottani tanítás segített abban, hogy nyugodtabban menjek be dolgozni, vagy kezeljem a kezdeti stresszt. Remélem, nem fogom “csehül” érezni magamat, továbbra is álmodozó leszek, és erre biztatok mindenkit.” 

A teljes posztot itt találjátok, ne hagyjátok ki akkor sem, ha most nem terveztek újrakezdést! 

Így ver át a sivatag 

A sivatag furcsa hely, még annak is, aki már megszokta a csapdáit. Ilyen például Uncle Joe, aki egy nagyon érdekes történettel érkezett – és még a tevék is előkerülnek.

„A mai fő meeting témája (ide mindenki hivatalos, aki épp a táborban tartózkodik) a tegnapi borulás volt. Tizenketten utaztak a platón, szerencsére mind bekötve és így nagyobb baj nem történt akkor, amikor az őket szállító teherautó fáradtan az oldalára dőlt. 

Az ok: a sofőr a ragyogásban (nem King, talán Zohar) nem látta, hogy az addig úgy-ahogy vízszintes homok, amelyen gurult, hirtelen átváltott ferdére. Ez még nem is lett volna baj, ha a kocsi előtt lesz ferde a terep, egyszerűen ledöccen, vagy lecsúszik. 

Sajnos itt a homok úgy döntött, hogy oldalt lesz döntött - vagyis ferde -, ami sivatagi álmoskönyv szerint nem nagyon jelent jót. Mondhatni, nagyon nem jót jelent. 

Mire leesett neki a jó magyar papír tantusz, vagy akár csak annyit tudott volna mondani, hogy pritty-pretty-prutty (kb. 2 másodperce volt erre), már kész is volt a verdikt: borulás. 

Ilyen ez a rock'n'roll biznisz errefelé. Nagyjából délelőtt 10-től délután 5-ig nincs árnyék a sivatagban. Ha pedig nincs árnyék, nincs térlátás. Aki nem homokozott még, az el sem tudja képzelni, hogy milyen az. 

Egyszer például nagy nyugodtan szambáztam a Land Cruiserrel a Szahara algériai részén, láttam, hogy előttem egy enyhe gödör terül el, gondoltam fölösleges kikerülni, mert nem komoly a dolog, nem is mély. 

Aztán amikor arra számítottam, hogy most akkor szépen lesüllyed a két első kerék, akkor baromira meglepődtem, mert a kocsi eleje felugrott a levegőbe. Nem gödör volt, hanem egy kis homokbucka. Hát így valahogy... (...) 

Érdekes módon a sárga színű napszemüveg az egyetlen, amivel a sivatagban valamennyi kontraszt/térlátás visszajön, rendeltek is most nagyhirtelen 200 darabot. 

Meeting után kis egyszerű, a felhozatalból összedobált früstük, aztán az elmaradhatatlan reggeli kávé a geodézián, Lavazzából (ez a második ugye, mert egyet ébredés után fél ötkor, meeting előtt, a főnöki irodában, Tim Hortontól - ezek a kanadaiak...) 

Jelentések küldése, hírek ellenőrzése, levél a távolba és a kocsink már készen áll sofőrünkkel. A mai cél: meglessük a kábeles népet, pontosabban azok egy részét, hogy miként terítik át az egyik nagy teve versenypályát. 

Ha akad olyan elvetemült, aki nem tudná azt, hogy itt nagyon-nagy - és ha azt mondom, hogy nagyon-nagy, akkor arra gondolok, hogy NAGYON-NAGY! - tradíciója van a tevegelésnek és egyáltalán, minden tevével összefüggő dolognak, az tegye fel a kezét. 

Gondoljunk csak bele: hogy a kénköves papucsba közlekedtek itt régen, amikor nem létezett még egyetlen kétsávos út sem, a nyolc sávosokról nem is beszélve, aztán nem volt sem metró, sem Burj Arab? Hm? Úúúúgy van: tevékkel. 

Az bírja a sivatagot, az ottani zord körülményeket, a pokolian égető napot, a forró homokot, csontig hatoló homokvihart, a ritka vizet és vegán kaján is vígan eléldegél. 

Itt Abu Dhabiban a városokat elhagyva szinte nem lehet sehova menni úgy, hogy ne látnánk a távolban egy-egy „tevefarmot”, ahol nevelik, tartják és tréningezik őket. 

Különösen igaz ez a versenypályák környékére, ahol egymást érik a neves és nem annyira neves tenyészetek. Az innen kikerülő tevék nem csak futásban, de kinézetben is összemérhetik magukat egymással, erre szolgál a teve szépségverseny. Épp mint a világ más részein, csak itt ugye nem két púp díszeleg a népeken, hanem csak egy, ráadásul a fiúk is indulhatnak. 

A teljes posztot sok érdekességgel és persze szokás szerint képpel és videóval itt találjátok.

Helyek, ahol Magyarországon is külföldön érezheted magad 

Magyarországon barangolva is rábukkanhatunk olyan helyekre, amelyek mintha egy teljesen más vidéken, egy másik kontinensen volnának (az éghajlatot és a domborzatot leszámítva) – írta Elvira, aki el is ment megnézni párat közülük.

„A budapesti kínai negyed az egykori Ganz-gyár területén 

Az egykori Ganz-gyárat nem marja szét teljesen a rozsda... Közép-Európa legnagyobb kínai áru elosztó központja telepedett a szétesőfélben lévő régi gyárépületek közé, és olyan jól megy a business, hogy már a budapesti „Chinatown”-ként emlegetik a helyet. 

Aki üzletet akar bonyolítani, az talál kereskedelemmel foglalkozó egyszerű kisembereket, de nagyobb raktárakat és üzleteket is. 

Maguknak a kínaiaknak, akik itt töltik a hétköznapjaikat, rendelkezésre áll több kínai ügyvédi iroda, valódi kínai ízvilágot kínáló étterem (ahol nincsen magyar nyelvű étlap), balettstúdió az ifjú kínai növendékeknek, kínai utazási iroda (ha elutaznának egy időre), sőt megnyitott a Telekom és az OTP is kínaiul beszélő alkalmazottakkal… 

Kissé szürreális élmény arra járni... és tulajdonképpen azt figyelni, hogyan adja át a régi funkció (és kultúra) helyét az újnak. Lassan, de biztosan. 

A kínaiak bevándorlása Magyarországra a rendszerváltozás idején vett lendületet, miután Magyarország vízummentességi megállapodást kötött Kínával 1988-ban. 

Egyik pillanatról a másikra jelentek meg, majd egyre sokasodtak a kínai ruhaboltok, kínai gyorséttermek. Annyit láttunk, hogy mindig dolgoznak, üzleteik szinte mindig nyitva tartanak – arról, hogy ezen túlmenően hogyan és hol élnek, nem sokat tudtunk. 

Szép lassan, a többségi társadalom számára észrevétlenül kialakultak azok a csomópontok, ahol közösségi életet élnek és kultúrájukat ápolhatják. Mára a „földalatti” helyekből látható és talán elfogadott területi egység alakult ki, ahol ők vannak otthon – mi, magyarok pedig egy érdekes körsétára vagy épp extra termékek beszerzése céljából megyünk oda. (...) 

Kőrösi Csoma Sándor sztúpája Taron 

Egy köpésre Hollókőtől, a magyar kultúra ékkövétől meglepő látvány fogad. Tradicionális buddhista épületek, csillogó aranytetős épületek: ez a hely a Kőrösi Csoma Békesztúpa és a körülötte lévő épületek (teázó, kiállítóterek, illetve a hegyoldalon feljebb egy buddhista templom), melyeket 1992-ben szentelt fel a XIV. Dalai Láma Kőrösi Csoma Sándor emlékére. 

A sztúpában több buddhista ereklye található, és éjjel-nappal forog benne egy nagy imamalom – az előtt tisztelegve, hogy a hagyomány szerint Buddha egyszer megforgatta a tan kerekét, ami azóta is forog. 

Az imahengerben egy tonna papírtekercset helyeztek el, amely négyszázmillió mantrát tartalmaz. Ahogy a sztúpában az imahenger körbefordul, megszólal egy csengő – ez jelzi, hogy a négyszázmillió mantra áldása ismét szétterjed a világ felé. Elegendő néhány kört tennünk az imahenger körül, követve folyamatos forgását, hogy elménk lecsendesedjen, és békét leljünk a sztúpában. (...) 

Beloiannisz – a falu, amit görögök alapítottak Fejér megyében 

Fejér megyében van egy falu, ahol egy kicsit úgy érezhetjük magunkat, mintha Görögországban járnánk… A falut a görög polgárháborúból érkező kommunista érzelmű menekültek alapították az '50-es évek elején, akiket Magyarország, akkor „testvéri ország” lévén, befogadott. 

A nagyjából 400 menekült család eleinte a kőbányai dohánygyárban kapott szállást, majd miután elkészültek az akkor még Görögfalva sorházai és alapvető infrastruktúrája, beköltözhettek új otthonukba. A települést rövidesen Beloianniszra keresztelték Nikosz Beloiannisz kommunista mozgalmár után. 

A falu távolról sem úgy fest, mint a görögországi utazásokat reklámozó fotók a kék tenger és a ciklámen naplemente közé ékelődő klasszikus fehér épületekről. 

De van itt görögkeleti templom, a temetőben görög betűs sírfeliratok, dúsan virágzó rózsatövek, kommunista emléktáblák (a múlt mégiscsak kötelez) és itt-ott feltűnő görög ornamentika. 

Úgy fest a hely, mint egy átlagos görög falu, vagy mint egy átlagos magyar falu kissé görögösítve, ahol olyan utcanevek vannak, mint Athén utca vagy Paparigász utca.” 

A teljes posztot itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.