Vajon játsszon-e egy lány autóval? Vagy fiú babával? Kell-e külön fiú és lányrészleg a játékosztályokon? A kérdésre más választ ad Magyarország és mást a svédek, ami akkor lesz különösen érdekes, ha egy Svédországban élő magyar család hazalátogat.

Neked mit jelent a magyarság? Hogyan viszonyulsz Magyarországhoz, miként gondolsz rá, amikor külföldön vagy és milyennek látod, amikor hazalátogatsz? Írd meg a hataratkelo@hotmail.com címre!

(Fotó: pixabay.com/finelightarts) 

Így történt ez Bandirepublic és családja esetében, így aztán a kislánya egy hipermarketben szembesülhetett a két ország eltérő megközelítésével.

„Emlékszem, a svéd kultúrsokk része volt számomra, hogy kint nincsenek fiú meg lány szekciók a játékboltokban, illetve a katalógusokban. Eleinte ez nekem picit erőltetettnek tűnt, de tegnap az élet bebizonyította, hogy nagyon is helyes ez a fajta semleges hozzáállás. 

A 7 éves lányunk az óbudai Auchanban nagy gonddal, minden részletre kiterjedően szemrevételezte a játékosztály kínálatát (42 perc). Éppen a kékkel jelölt (felirat: fiú játékok) polcok egyikénél időzött és a kisautókat nézegette. 

Jött egy nagymama a kis fiú unokájával, aki haladt volna tovább a sor másik vége felé. A nagyi gyorsan rá is szólt: 

- Ne menj oda, ott a lányjátékok vannak! Itt vannak a fiús dolgok. 

A lányunk ettől ledöbbent, majd félrehúzott bennünket és megkérdezte: 

- Ugye ezek nem csak fiú játékok? 

- Nem, ezek nem csak fiúknak valók - válaszolt rá jó hangosan a feleségem.” 

A teljes posztot a Bezzeg a svédek blogon találjátok. 

Kábult Kanada 

A Juharszirup blog szerzője két éve költözött családjával Torontóba, ahol a kezdetekkor meglehetősen furcsának találták az állandóan terjengő fűszagot. Aztán már nem volt annyira érdekes – az viszont már igen, hogy az észak-amerikai ország miként kezeli a marihuána legalizálását.

„Liberty Village-ben, ahol az első hónapunkat töltöttük egy 20 emeletes házban, minden este erősen terjedt a fűszag. Annyira, hogy a teraszajtót nem lehetett nyitva tartani a szellőztetéshez. 

Ekkor még nem volt teljesen legális a fűpiac, de a rendőrség láthatóan nem nagyon üldözte a fogyasztókat. Ha valaki meg nem akart a feketepiacról vásárolni, az az orvosi füvet árusító helyeken tudta beszerezni a cuccot. 

Ilyen helyek ma is léteznek, vihetsz orvosi ajánlást, van olyan szolgáltató, ahol, ha 25 éves elmúltál, akkor kitöltesz egy nyomtatványt, hogy igen nekem fű kell, mert például álmatlanságban szenvedek és fűvel a zsebedben távozol. 

Voltak és vannak olyan helyek, ahol például telefonon lehet konzultálni az árusítóhellyel szerződésben álló orvossal, aki mondjuk az ország másik felén élt és ő felírja neked a füvet. 

Egyébként fogalmam sincs, hogy mi volt a legális szabályozás az orvosi marihuána vásárlása kapcsán, és mennyire alakították úgy a boltok a gyakorlatot, hogy az nekik megfelelő legyen, de a nagy tömegű telefonos orvosi konzultáció azt mutatja, hogy mindent megtettek, hogy az orvosi rendelvény valami abszolút formalitássá váljon. 

Már érkezésünk évében lehetett tudni, hogy 2018-ben jön a legalizáció és ezt sokan úgy értelmezték, hogy a rendőrség úgy sem lép fel már az árusítás ellen és egyre másra jelentek meg az illegális brick & mortar boltok, akik a pultból árulták a füvet. Lehetett is olvasni a médiában, hogy a rendőrség és Torontó város tucat számra zárta be ezeket a helyeket. 

De ennek nincs már jelentősége, mert Kanadában 2018 ősz óta legális a fű fogyasztása és a saját célra történő termesztés és bizonyos feltételek teljesítése esetén a nagyüzemi termesztés és nagytömegű árusítás. (...) 

Kanadában nagyon érződik az észak-amerikai praktikum és az üzlet mindent átható uralma. 

Itt már tavaly az egész ország a fű lázában égett, annyira, hogy konkrétan tőzsdén jegyzett vállalatok hatalmas gyárakat hoztak létre és ott termesztik a füvet. 

De már induláskor akkora volt a kereslet, hogy nem bírták az iramot, ami oda vezetett, hogy az online rendelések nem jöttek meg vagy nem időben, vagy nem annyi jött. Azóta egyre kevesebb ilyen hírt olvasni a kanadai neten, azaz a termesztők valószínűleg éppen intenzíven bővítik a kapacitásukat. 

Hogy az egész legalizálás jó vagy nem jó, azt mindenki döntse el maga. A holland rendszerrel összehasonlítva nekem az szimpatikus, nem az illegális kereskedők zsebét tömik a fogyasztók, mert ami a legális csatornákon keresztül jut el hozzájuk, azt legális körülmények között termesztették, azaz elég valószínű, hogy az adót megfizették utána. És ez nekem rendkívül szimpatikus hozzáállás a kormány részéről, valamint mutatja az üzlet mindenható hatalmát.” 

A teljes posztot (némi hollandiai kitekintéssel) itt találjátok.

Olvasni jó - és a bankok? 

Könyvet nyomtatni és terjeszteni nem olcsó mulatság. A fordítás esetében további nehézséget jelent, ha az adott nyelv vagy ország nincs annyira szem előtt. Ilyen például a magyar és a török irodalom esetében. Erről elmélkedett kicsit CyberMacs.

„Jelenlegi nehézség pont azzal van, hogy míg a népszerű angol nyelvű kiadványokat lefordítják magyarra, addig a kevésbé népszerűek elmaradnak. A magyar, vagy éppen a török pedig teljesen peremkerületnek számít. Nem sok esély van arra, hogy egy magyar könyvet törökül olvasson valaki, vagy fordítva. (...) 

Török könyveket nem igazán lehet magyarul olvasni. 1-2 kivétellel. És ez szomorú, mert vannak nagyon jó könyvek. Vagy akár valamelyik történelmi esemény kapcsán is vannak érdekes könyvek. Jó lenne pl. a török hódoltság időszakáról olvasgatni a másik szemszögből. 

Szerencsére azért a Szulejmán sorozat hatására néhány török író könyve magyarul is elérhető. De ezzel az erővel akkor már a Tiltott szerelem c. sorozat alapjául szolgáló könyvet is kiadhatták volna… 

A másik irányba már jobban állunk. Köszönhetően talán annak is, hogy törökül többen beszélnek, mint magyarul. De annak is, hogy néhány lelkes fordító igazán lelkes. És fordít. 

Tarik Demikran nagyon sok gyerekkönyvet fordított törökre, míg Kirişoğlu Judit Áginak és Elevan L. Etinek a Bogyó és Babóca sorozatok török megjelenését köszönhetjük. 

Mindkettő (mindhármuk) könyve a Yapı Kredi bank kiadásában jelenik meg. Ráadásul a Bogyó és Babóca annyira népszerű, hogy a könyvesboltban a gyereksarok az ő képeikkel van díszítve. 

Igen, jól láttátok. Ezeket a könyveket egy bank adja ki. 

Ez elsőre furcsának tűnhet, de jobban belegondolva... végül is, miért ne? Mindig jó, ha egy kiadó mögött olyas valaki áll, akinek van pénze. 

A Yapı Kredi Kültür (YKK néven lehet vele találkozni) nemcsak könyveket ad ki, de más kulturális eseményekben is részt vesz. Ilyet más bankok is szoktak. Például a Garanti Bankasi koncerteket szervez, míg az Akbank pedig inkább kiállításokat is gyerek programokat, filmeket támogat. 

De amivel leggyakrabban találkozunk, azok mégiscsak a könyvek. A főhadiszállásuk az İstiklâl Caddesi közepén van. 2017-ben újították fel a boltjukat, ami most így igazán hangulatos lett. Itt található a Bogyó és Babóca díszítésű gyerekszoba is. Az emeleteken pedig kiállítás látható.” 

Az ennél jóval hosszabb és részletesebb posztot (kifejezetten érdekes ábrákkal) itt találjátok.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.