Fél Európa a hőséget próbálja túlélni ezekben a napokban, mert persze nyár van, nyáron meg meleg, de azért a 40 C magassága azért erős túlzásnak tűnik. Abba már jobb nem belegondolni, mi lehet ott, ahol ezt még megtolja egy brutális páratartalom – mint például Isztambulban.

(Fotó: pixabay.com/sulox32)

Még azoknak is, akik szeretik a meleget kissé elegük lehet az elmúlt napokban. Mit szóljanak akkor Isztambulban, ahol ehhez nem túl barátságos páratartalom is társul. Hogy mit szólnak, az kiderül CyberMacs írásából. 

„Persze nem panaszkodunk, hiszen pont erről szól a Mediterrán, nem?

Meleg, pálmafa, tengerpart, az ember ölébe hullik a narancs, stb… Nem így képzeljük el?? 

Lehet, hogy mi így képzeljük, de a tervező asztalnál egészen biztosan másképpen gondolták. 

A pálmafa mindjárt kilőve. A pálmafának ugyanis nem ez a természetes felbukkanási helye. Az sokkal-sokkal délebbre van. 

A narancs és a citrom már közelebbi, de azért ők se igazán szeretik az olyan helyet, mint Isztambul. Ők inkább az Égei-tenger partját, és a déli – szintén tengerparti vidéket kedvelik. (…) 

Pedig egykor Isztambul környéke (immár belváros) híres volt a gyümölcsfáiról. Leginkább természetesen az olyan alap gyümölcsök, mint az alma, körte, cseresznye, füge, de az olyan igazán kedvelt, mint az eperfa is bőségesen üldögélt az isztambuli dombokon. (…) 

Na de beszéljünk inkább a tengerről! Az ugyanis tényleg van Isztambulban! Mindjárt kettő is! Sőt, ha a Boszporuszt is tengernek vesszük, akkor három is. És miért ne vennénk tengernek? Van benne só, hal, úszó műanyag darabok, minden olyan, amitől a tenger tenger lesz. 

Csakhogy ez nem feltétlenül olyan tenger, amiben úszni is lehet! Bár az az időszak már elmúlt (remélhetőleg), amikor az ipari szennyvizet simán, tisztítatlanul engedték bele a folyókba, tengerekbe. Amikor már 20 perc fürdőzés is elég volt arra, hogy az embernek 6 keze nőjön… 

Ma már azért figyelnek arra, hogy a víz tiszta legyen. Papíron legalábbis mindenképpen. De még ettől bekerülhet ez-az a vízbe. Mégiscsak egy húszmilliós városról beszélünk. 

Ráadásul a vízbekerülős dolgoknak egészen komoly hagyománya van. Nevezhetjük folklórnak! Amikor is a folklór részvevői kiválasztják az egyik ismerősüket, majd belerakják egy kiválasztott zsákba (folklór alapkellék!), és egy kiválasztott helyen meg időben bedobják a tengerbe. 

Utána jöhetett a zene, a tánc, és a dínóm-dánom. (...) 

Dög meleg van. 

És ezzel előjön a tengernek egy nem látható, de annál inkább érezhető volta: a víz párolog. Ahol pedig sok víz van (a tengerek pedig ilyenek), ott sok víz tud párologni. 

Ilyen jó időben pedig, amikor a nap korán reggel tüzesen süt le a nyári nap sugára az ég tetejéről a halásznak csónakjára, igencsak magas páratartalommal lehet számolni. Az okosok ki is számolták, hogy reggel 9 óra fele már túllépjük a 85%-os relatív páratartalmat. (...) 

Szerencsére estére 25 fokra lehűl a levegő. Ez pedig már igazán kellemes! Mehetünk ki az utcára bulizni, amit amúgy a törökök nagyon is kedvelne. 

Csakhogy, itt lép közbe a fizika! 

Isztambul egy olyan város, ami 2 tenger közé van beszorítva. Középen pedig egy összekötő csatornával, a Boszporusszal. 

Ebben a jó meleg időben pedig igencsak párolog ez a hatalmas vízmennyiség (nem is beszélve a kb. 20 millió izzadó emberről, kutyáról, macskáról). A relatív páratartalom így bőven 85% felett van. 

Ezt napközben olyan nagyon nem vesszük észre. Csak este, amikor hűl a levegő. És ez ember azt veszi észre, hogy már nem tud hova tovább izzadni, mert a levegő már így is tele van. 

Ilyenkor a megoldás az, ha gyorsan lezuhanyozunk. Persze nem akkor, ha éppen az utca közepén vagyunk, hanem szigorúan otthon. 

És ez jó! Amíg el nem kezdünk törölközni, és kiderül, hogy a szárítkozás helyett egyre csak nedvesedünk. 

Ez az, amikor dög meleg van Isztambulban.” 

A teljes posztot itt találjátok, kattintsatok és olvassátok el!

Magyar muszlimként Magyarországon 

Évek óta nem írt a Magyar lány Kairóban szerzője, most azonban igen és posztjából sok minden kiderült, például hogy azóta visszaköltözött Magyarországra.

(Fotó: pexels.com)

„Miről is írjak ITTHONRÓL? Hogyan sétálnak az emberek morcos képpel az utcán? Hogyan sorolják fel az aznapi probléma listájukat mikor megkérdezem hogy vagy? Írtam volna a plakátokról, és a gyűlöletkeltésről, ami pont akkor kezdődött már akkor, mikor landolt a gépem Budapesten? 

Azokról a napjaimról, amikor a bejárati ajtón kívülre egy lápást sem akaródzott tennem a szorongó érzéstől, ami elöntött már csak a gondolatra is, hogy emberek között legyek? 

Nem volt kedvem írni. Egy sort sem. Inkább tanultam. Letettem a középfokú arab nyelvvizsgát. Megcsináltam a jogsit. Dolgoztam tovább az oldalnál, ahol eddig is. Arabot tanítottam, majd 1 évet önkénteskedtem egy alapítványnál. 

De leginkább edzettem. Jó sokat. A lelkemet egy online 4 éves Bsc. pszichológiaképzéssel, további kommunikációs tréningekkel, önismereti tanfolyamokkal, NLP-vel, illetve magával a fizikai edzéssel. Szigorúan itthon. Tabata, HIIT és POP Pilates edzésekkel online. 

Néha erőt vettem magamon és kimentem biciklizni, túrázni, de a lakás mentsvárából kész kihívás volt számomra kimozdulni sokszor. 

Mit gondolhatnak az emberek rólam? Jaj, mindenki engem bámul az utcán. Nem akarom, hogy beszóljanak, mert más vagyok. Nem akarom, hogy bántsanak és még lejjebb tiporják az amúgy is nyúlfarknyi önbizalmamat. Más vagyok. Magyar muszlimként kilógok a társadalomból. Mintha mindenki más annyira egyforma lenne. :) 

Már Kairóban is nézegettem fitneszképzések után, de nem igazán találtam jó lehetőséget. Majd mikor itthon egy „véletlen” beszélgetés alkalmával felkerült a téma, felgyúlt bennem az az évekkel ezelőtti vágy, és mielőtt a félelmeim visszarántottak volna, beiratkoztam a csoportos edzői tanfolyamra. 

És abraka-dabra, immár több mint 1 éve dolgozom edzőként a Curves női tornaklubban és tartok mellette FitTánc, Fitfight edzéseket, valamint gerinctréning és stretchinget. Én, embereknek, nem is kevésnek, edzéseket tartok! Még most sem hiszem el. (...) 

Na még van mit tréningelnem magamon, hogy Cassey legyek, de eljutottam odáig, az edzés és a pszichológia által, hogy magabiztos és pozitív vagyok, szembe merek nézni a félelmeimmel és konkrét stratégiaim vannak arra, mit kell tennem ha közelednek a depi hullámok. A legeslegjobb az egészben, hogy képes vagyok más embereknek is átadni azt a pozitív energiát, azt a szeretetet, ami Én vagyok.” 

A teljes írást itt találjátok – nagyon tanulságos…

Mivel játszunk? 

Végül egy kicsit könnyedebb téma, hiszen Pappito megírta, mivel játszanak ők otthon, Új-Zélandon és erről eszembe jutott, hogy megkérdezzek titeket: játszotok-e és ha igen, mivel?

„Felkapós (Knucklebones, Osselets, Bones, 5 Stones, Jacks, Tali, Kugelach) 

Kezdjük az elején, az egyik legrégebbi játékkal, amit már a régi rómaiak is. Bár kétezer évvel ezelőtt ezt állatcsontokkal játszották, a mai verziók is ugyanarra a formára készülnek. 

Gyakorlatilag egy kézügyességen alapuló játék, a földre szórt „csontokat” meghatározott, egyre nehezedő sorrendben kell felkapkodni, ha hibázunk, a következő játékos dobálhat és kapkodhat. Könnyen hordozható, olcsó és hosszú órákra kiváló szórakozást nyújt minden korosztálynak, kötelező kempingezős kellék. 

Ostábla (backgammon) 

A backgammon szintén nagyon régi játék, az ásatások és a műalkotások elemzése során a Közel-Kelettől a vikingekig mindenhol megtalálták és ma is népszerű, még világbajnokság is van belőle, meg pénzdíjas versenyek. 

Mivel egyelőre nem találtunk szép készletet, rajzoltam egyet a sakklepedő hátuljára és nyomtattam hozzá műanyag korongokat. Ez ugyan nem lett szép, de a célnak pont megfelel. 

A játék célja, hogy az ellenfelet kicselezve, minden saját korongunkat a saját negyedünkbe juttassuk, majd ezeket leszedjük a pályáról, ha ez előbb sikerült nekünk, mint ellenfelünknek, akkor nyertünk. 

A játékba kalandot a dobókockák véletlenszerűsége és a másik játékossal való kiszúrás lehetősége visz. Két játékost órákra le tud kötni, szuper játék. (...) 

Kockapóker (yahtzee) 

A kockapóker nem olyan nagyon régi játék, de a sok kocka véletlenszerűsége igen szórakoztató, hiszen a pontokat regisztráló kis táblázatunkban ki kell taktikázni, hogy melyik dobásunkat milyen formában használjuk fel, hogy maximalizáljuk a pontjainkat. 

Érdemes rendes kockákat vásárolni, nem sokkal drágábbak, mint a hitvány, távol-keleti vackok, viszont sokkal szebbek és pontosabbak is, és biztosak lehetünk benne, hogy nem valamiféle mérgező műanyaggal játszunk. 

Scrabble 

A Scrabble-t mindenki ismeri, értelmes, szótári szavakat kell alkotnunk a táblán, amelyek pontokat érnek, ha nincs több betű és nekünk van a legtöbb pontunk, akkor nyertünk. 

Szuper szórakoztató és egészen komolyan is lehet csinálni (amit mi nem csinálunk) remek családi, nappaliban hasalós játék, köszörüli az elmét és bővíti a szókincset is. 

Uno 

Az Unót mindenki ismeri, színre színt, számra számot, ha csak egy lapod marad, akkor lehet unót ordítani. Menet közben, ha ügyesen játsszuk ki speciális lapjainkat, akkor megfordíthatjuk a játék sorrendjét, húzathatunk lapokat a többi játékossal meg mindenféle ravaszságot csinálhatunk. 

A szabályok egyszerűek, a pakli könnyen hordozható, a knuckebones mellett ez is ideális utazási kellék. Az UNO minden családban elengedhetetlen, pláne ha ösztönözni akarjuk leszármazottainkat, hogy a kijelzőktől elszakadva is találjanak szórakozást maguknak.” 

Előbb olvassátok el a teljes posztot itt még több játékkal, aztán jöhet a kérdés: ti milyen játékokkal játszotok otthon?

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.