Olaszország a turisták egyik kedvenc célpontja, szóval elvileg Airbnb-zni kifejezetten jó üzletnek tűnik, még magyarként is. Tulajdonképpen az is, csak éppen rengeteg munka van vele, ráadásul a vendégnek mindig igaza van...

(Fotó: pixabay.com)

A jó hír az, hogy az egész olasz csizma kívánatos cél a turisták számára. Ráadásul nem csak a látványosságok, de az eldugottabb helyek is – írta Olaszmamma, aki saját tapasztalatból kiindulva írta meg Airbnb-s élményeit, a másik oldalról, azaz lakáskiadóként.

„Míg nyitáskor teljes lazasággal készítettük fel a lakást egy váltás ágyneművel és törölközővel, mondván, hogy lesz időnk bőven a mosás-takarításra két turnus között, ma már több rend sorakozik mindenből a lakásban. 

Már az első héten rádöbbentünk ugyanis, hogy ezek bizony egymásnak adják a kilincset. Azóta saját lakásunk folyamatosan egy patyolathoz hasonlatos, állandóan pörög a mosógép, télen pedig a szárító is. 

Az Airbnb ugyanis előzetes várakozásaink ellenére igazi meló. Pontosan be van osztva, hogy mikor melyikünk fogadja a vendégeket, az olaszokat Olaszpapa kábítja rendszeresen, a külföldiekkel én kokettálok. 

Kiskubáltuk, hogy milyen típusú vendégnek ajánlott egy üveg bort bekészíteni, megtanultuk, hogy a franciák valójában tiszta nemzet, a hollandok után viszont dupla időt kell kalkulálni a takarításra. 

Egy idő után elengedhetetlen lett a segítség, aki olyan teszten ment át, mintha legalábbis a NASA-hoz felvételizne, nem pedig a hálóvendégeink ágyát kellene tükörre simogatnia. 

Az Airbnb-hez ugye arcunkat és nevünket adjuk, és nem szeretnénk, ha rossz visszajelzés érkezne a vendégektől, úgyhogy elképzelhetetlen, hogy a segítség ne porolja le tökéletesen a bútorokat, vagy hajszálat hagyjon a fürdőszobában. 

Jártak már nálunk malájok, ausztrálok, japánok, indiaiak, dél-amerikaiak, de kaptunk már ajándékba fehérorosz desszertet és kézműves kínai evőpálcikát is. 

Az Airbnb egy közösség, azok a vendégek, akik ezen a portálon keresztül foglalnak, tudják, hogy saját lakásod osztod meg velük, nem ritka, hogy pótolják az elfogyasztott kávét vagy olajat, legtöbbjük kicsit ki is takarítja a lakást, mielőtt távozna. 

Ha azonban az Airbnb mellett a Booking gondjaira is bíznátok a közvetítést, kössétek fel a gatyátokat. 

A tipikus Booking-vendég valamiért ugyanis meg van győződve arról, hogy szállodát foglal, még akkor is, ha a hirdetésben leírtak ennek szöges ellenkezőjéről számolnak be. Simán lepontoznak azért, mert nincs reggeli, holott senki nem állította, hogy lesz. 

Röviden: egy hozzátok érkező Airbnb-utazó nagy valószínűséggel elégedetten távozik, a bookingos vendég pedig biztos hagy maga után valami nem feltétlenül építő kritikát. 

Ezzel eleinte nehéz együtt élni, hiszen néha erőnkön felől teljesítünk, hogy minden klappoljon, de sajnos itt is igaz, hogy a vendégnek mindig igaza van, még akkor is, ha nincs. 

Ne feledjétek, hogy ez tényleg munka, és pénzt kaptok érte, ami adóköteles, úgyhogy feltétlenül keressetek fel egy könyvelőt, aki segít nektek eligazodni a rövid távó lakásbérlet szürke zónájában. Hogy megéri-e? Mindenképpen.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni.

Bazi Nagy Indiai Lagzi 

Nomád Matyi ezúttal Indiában járt, ahol volt alkalma részt venni egy helyi esküvőn is (az egyik barátjának volt lakodalma). Lássuk hát, milyen is egy Bazi Nagy Indiai Lagzi! 

„Kiderült, hogy Indiában is van már Uber (és egyéb hasonlók), ami jelentősen megkönnyíti az életet, hiszen sok lehúzás elkerülhető vele. Így azt terveztem, hogy a reptérről Uberrel megyek, amihez viszont kell internet ugye. A reptér wifi sajnos nem akart működni, SIM-kártyát végül pedig nem vettem, mert az csak másnap aktiválódott volna. 

A terminálból kilépve viszont megláttam a „pre-paid taxi” standot, amiről eszembe jutott, hogy jó pár éve már használtam azt, így most is azzal mentem, és szerintem megúsztam lehúzás nélkül (kb. 1200 Ft-ot fizettem), valamint a taxis ügyesen megtalálta kolléganőm címét. 

Borravalót viszont „sajnos” nem tudtam adni, mert nem volt váltópénze (ez továbbra is probléma, még készpénzes Uber esetén is, hogy azt állítják, hogy nincs váltópénzük, valamint a kommunikáció is probléma, mert sokan továbbra sem beszélnek angolul). (...) 

A 4 napos esküvői rendezvények sora egy koktélpartival indult a vőlegény családi és baráti körében. (…) Este a vőlegény családjának házában folytatódott az esküvő második bulija (feltételezem a menyasszony a saját családi körében ünnepelt aznap is). 

Az esküvő napján délelőtt mi külföldiek elmentünk az Akshardam templomba (ahova nem lehetett fényképezőt bevinni). Majd a barátnőmmel elmentünk a Vörös Erődbe. (...) 

Városnézés után a vőlegény házában kezdtük a bulit, ahonnan autóval elvittek minket az esküvő fő helyszínére, ahol egy nagy csapatban, tánccal vonult be a „Groom team”. A menyasszonyék később érkeztek. 

Az esküvői ceremónia meglehetősen hosszú volt, amit vagy néz az ember (ha egyáltalán a közelébe tud jutni), vagy lófrál ide-oda. 

A ceremónia után pedig megkezdődtek a fényképezgetések, valamint az evés-ivás, de egész emberi időben hazavittek minket (éjfél körülre ha jól emlékszem). 

Utolsó napunkon a Lotus templomban kezdtük a városnézést. Kellemesen felhős volt az idő, sőt esett is az eső, amitől délutánra elég párás lett a levegő, ami viszont már izzasztó volt. 

A turistás dolgok után pedig belevetettük magunkat igazi Indiába: egy kis séta ÓDelhiben. Csodálkozom, hogy volt lelki erőm ehhez." 

A teljes posztot itt találjátok.

Vásári hírek 

Aki rendszeresen követi a blogot, az tudja, hogy Christine egyike az autós vásárok nagy rajongója. Egészen elképesztő dolgokat tud beszerezni és ez most sem volt másként. 

„Már elég régóta tart a szezon, de eddig nem túl sok érdekesség jött haza velem. Lássuk a termést! 

Só-bors szórókból nem túl jó a felhozatal idén, de találtam két aranyos pipit. Két újabb nyuszi is hazajött velem. Legtöbbször túl drágák 3-10 font között mozog az áruk, én meg ugye nem adok többet 2 fontnál semmiért, ami a polcra kerül. De most kifogtam párat 50 pennyért. 

A dizájner sajtreszelő tipikusan az a darab, amit boltban sose vennék meg. Egyrészt túl drága, 10-15 font között mozog az ára, másrészt nekem már megvan a saját jellegzetes darabom, amit nagyanyámtól örököltem és azóta is megtartottam. De ez a car boot szépsége, mikor 50 pennyért a kezedbe ugrik, hogy vidd haza. :)) 

És egy kakukk tojás a valós helyett a virtuális piactérről. Az új kedvenc varrós dobozom. A régi felett eljárt az idő úgymond. Túl sok helyet is foglalt és tárolási szempontból se váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Így körülnéztem mivel pótolhatnám és ez a kis szépség akadt fenn a szűrőmön.” 

Az eredeti poszt természetesen fotókkal itt érhető el.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével.